A Waterworldöt a maga idejében minden idők legnagyobb bukásaként emlegették, ám Kevin Costner elátkozott körülmények között megszületetett akciófilmje valójában nemzetközileg szépen termelt és nem mellesleg egy kimondottan szórakoztató, könnyed stílusú kalandfilm. Értékeit most, a mindent stúdióban és számítógéppel előállító korszakunkban lehet igazán felfedezni, ami még Indiana Jones-t se kímélte. A filmet (idegösszeomlásig) rendező Kevin Reynolds minimálisra redukálta a CGI-t és inkább a nyílt vízre hajtotta ki a stábját, ami ugyan Hollywoodnak azzal a tanulsággal szolgált, hogy itt nagyszabású produkciót forgatni kész öngyilkosság, azonban felbecsülhetetlenül gyönyörű felvételeket eredményezett. Csúfolták a filmet vizenyős Mad Maxnek, pedig ha abban ennyi humor lett volna, akkor biztos nem alszom be rajta annyiszor. A ragyogó akciójelenetek közül a zátony elleni támadás egyenesen etalon számba vehető. A késöbbiek ugyan elmaradnak ettől, azért szégyenkezésre nincs okuk. A történet kisebb logikai buktatókkal és döccenőkkel, ám összességében tempósan, jól kidolgozva halad előre. Costner bár nem oly délceg, mint a Robin Hood, a tolvajok fejedelme idején, maximális elkötelezéttsége kétségtelen, kitesz magáért. Az általa alakított tengerész akár egy westernből is jöhetett volna. Senkivel se bánik kesztyűs kézzel, ami üdítő a jelenlegi trendben, amikor a hősnek még ölnie sem divat. Dennis Hopper ismét imádnivaló rosszfiú, a legjobb poénok többsége az ő szájából hangzik el. Nem mondom, hogy a Waterworld akaratlanul nem mosolygtat meg néhol, de bája révén vele nevetünk és nem rajta. Jó hangulatú, a legjobb értelemben régimódi kalandra hív, amit bármikor élvezet újra átélni.
A dvd-ről ugyanazt lehet elmondai, mint a legtöbb BuFi-s Universal kiadványról. A kép jó, de nem mint egy dvd transzfere, hanem mint egy jól megőrzött mozis kópia. A magyar hang egy tisztességesen kikevert surround, amit az eredeti 5.1-es sáv persze simán lepipál. A lemezre a mozis szinkron került, ami egy letűnt minoségi törekvést elevenít fel. Szakácsi Sándor, Szilágyi Tibor, Balázs Péter... még felsorolni is öröm. A szinkron rangot ad a filmnek és tovább növeli nosztalgikus értékét. A főmenü megszokottan igényes kivitelezésű. Extrának csak egy előzetest kapunk pedig itt aztán lett volna mit mesélni a forgatásról.