A zene. Ezt a filmet a zene emeli a másik mellé. Mert valljuk be, egy picit gyengébb, mint Füge meg Ágota elso kalandja..


Az idoutazás folytatódik... Ugyanúgy drámaian, ugyanúgy "magyarosan". Az ártatlanságnak itt már a látszatát is kerülik, félkész felnott mindenki. Tökéletes folytatás lehetett volna, ha a film nem esett volna még jobban áldozatul a rendezoi elképzeléseknek: itt már kifejezetten idegesíto volt a helyszínek és szereplok közti össze-vissza ugrálás, Ágota kavarása és bizonytalansága alatt kapartam a falat. Kicsit izzadtságszagúnak éreztem néhány részt. Pláne az elso tükrében.

De szerencsére jött a nagyi ismét és mosoly jött arcomra. Ott folytatta, ahol abbahagyta.. :-)

No meg jött a film legnagyobb érdeme: a ZENE. Ez még mindig üt. Számomra a legemlékezetesebb képsor mindig is a Titkaid színpados képsorai voltak. Minden Depeche Mode-os feelingjével együtt. (az extrák közt egyébként van egy jó klip, kicsit rockosítva ez a szám, király!! ) Amikor a zenét hallgattam a filmben és peregtek a képsorok, elmúlt minden rosszérzésem.. Meg a végén is, mikor is széles mosollyal keltem föl a fotelbol a NEM után. Jó kis befejezés.
Szóval ez egy ugyanolyan jó korrajz, ugyanazokkal a jó amator színészekkel, mint az elso vérig. Kicsit halványabb forgatókönyv, talán kicsit elvontabb látásmód, amit számomra a zene kiegyenlít. Ott a helye az elso mellett a polcon.
A DVD ugyanaz, mint a másik: korrekt kép és hang, egy kis extra. Kár, hogy soundtrack nem jelent meg CD-n.
Kosárba!
" A szavak nagyon vigyázz, eltaláhatnak!

Burokba nem szültek még senkit - halhatalannak!"