Inkább thriller, mint horror, és az "X" besorolás is némileg érthetetlen, egy elég közepes "B"-kat film lett a Boncasztal, csak perverziókban átlag feletti. A történet elcsépelt (egy titkos társaságba bekerülo fickó "felemelkedése" és "bukása"), bár jól feldobja egy-két érdekesebb fordulat, a karakterek meg kaphattak volna egynél több jellemvonást, hogy jobban elüssenek a díszlettol. Az elozetes vélemények alapján féltem, hogy a színészek idegesítenek majd, de nem, sot a foszereplo srácnak pont bejött, hogy úgy néz ki, mint egy jólnevelt tömeggyilkos. Aki körömrágásra vágyik, annak szólok, hogy borzongani nem igazán lehet a filmen; inkább a hányószacskó jöhet jól, bár aki rendszeresen néz CSI-t vagy Vészhelyzetet, boven hozzászokhatott ennyi vérhez és belsoséghez. A dugások és a hentesmunka miatt amolyan snuff-light film ez, aminek pont a ki nem mondott alapgondolata a legriasztóbb.

Perverzitása miatt nem illik ajánlani a Boncasztalt, és mert nehéz igazi pozitívumot mondani róla, nem is akarom. Ha be bírja fogadni a gyomrod és az agyad, éppenséggel nézheto.

A kórbonctani témájú horrorfilmek hallatán még az edzettebb horrorrajongóknak is összeszorulhat a gyomruk, így bevallom, én is különös brutalitást és megrázó képeket várok minden egyes hullaházi filmtol. Számomra az etalon a dán Éjféli játszma, mely annak ellenére, hogy nem mutat sokat, hangulatának köszönhetoen az egyik legnyomasztóbb horror-thriller ebben a témában. Tudva a tényt, hogy hazánkban a Pathology a legszigorúbb, X-es besorolást kapta, arra számítottam, hogy kis híján leírhatatlan borzalmakat fogok látni.
Egy feltörekvo orvos, dr. Gray egy jónevu kórházhoz kerül, ahol már az elején kiderül, kollégái nem szívesen fogadják be. Rövidesen fény derül a csapat halálos játékára, mely során a soron következo játékos egy ártatlan embert tesz el láb alól, a többiek feladata pedig megfejteni az elkövetés módját. Ha a gyilkos megfeleloen furfangos, módszere rejtve marad, akkor o nyer. Dr. Gray anélkül válik résztvevojévé a játszmának, hogy választhatna, kiszállni pedig csak egyféleképpen lehet...

Jelentem, a leírhatatlan borzalmak elmaradtak. Nemcsak nem megrázó a Pathology, de még csak visszataszító képeket sem hoz, ráadásul a történet sem szolgál semmi meglepo momentummal, ahogyan a karakterek is unalmasak és sablonosak. A téma miatt egyszer érdemes elszórakozni rajta, de néhány év múlva teljesen a feledés homályába merül majd, és gyanítom, nem ez az a film, melyért összekapunk, hogy a gyujteményünkbe kerüljön. Úgy látom, a Furész IV. után kaptunk egy újabb filmet, melynél a besorolás szigora egyfajta alibi, egy marketingstratégia része, mely segít eladni a kiadványt, mert ennek hiányában valószínuleg nem sok érdeklodore számíthatna.
Eme könnyedén megkerülheto produkciót az SPI International forgalmazza több magyar feliratos kisfilmmel kidíszítve, mindenki eldönti, hogy igényt tart-e a DVD-re most 2990.- Ft-ért, vagy néhány hónap múlva leemeli az akciósok közül 990.-ért.

Középkategóriás kis tinithriller, amiben nagyon mellényúltak a fohost illetoen.

Sok helyen hiteltelen és gyakran válik kiszámíthatóvá, még akkor is, ha vannak kellemes pillanatai.
A feladatát teljesíti a filmecske, ugyanis nem alszunk el rajta, bár az ilyen filmek esetében mindig jól jön, ha van csavar a sztoriban, itt azonban kispórolták.
Nem túl eredeti, nem túl merész, de van benne valami kellemes beteges: például amikor az egyik lány egy nyelves csók elott szikét húz végig a nyelvén.
Ha többet mert volna a lelki dolgokra koncentrálni, és nem hamis, muvi mondatokban elrejteni mindezt, akkor nagyobbat ütött volna.
A mufaj rajongóinak langyos kikapcsolódást jelent majd, de aki valami komolyabbra vágyik, az kerülje el.