Ennél a filmnél éreztem azt, mintha az elmegyógyintézetben egy beszédhibás skizofrén képeslapokat mutogatna ötletszerű összevisszaságban egy infantilis és debil figurának.
Pedig a gyönyörű fényképezés miatt a film figyelemreméltó lehetett volna, de az agyonszűrőzés és a már-már steril felvételek ártanak a filmnek. Tulajdonképpen egy hd teszt az egész film, a szereplők másodrendűek, a meséje sivár, a hatfogú kislány idegesítő, a főszereplő pedig úgy néz ki, mintha egy nyolcvanas évekbeli transzvesztita pornófilmből halászták volna elő az NDK-ból. Fél óra múltán csak néztem, s azon elmélkedtem, hogy mit nézek. És a nézés közben sokat megtudtam a tévémről, a BD lejátszómról, miközben a film semmi emlékezésre méltó momentumot nem adott. Szar!
Pedig a gyönyörű fényképezés miatt a film figyelemreméltó lehetett volna, de az agyonszűrőzés és a már-már steril felvételek ártanak a filmnek. Tulajdonképpen egy hd teszt az egész film, a szereplők másodrendűek, a meséje sivár, a hatfogú kislány idegesítő, a főszereplő pedig úgy néz ki, mintha egy nyolcvanas évekbeli transzvesztita pornófilmből halászták volna elő az NDK-ból. Fél óra múltán csak néztem, s azon elmélkedtem, hogy mit nézek. És a nézés közben sokat megtudtam a tévémről, a BD lejátszómról, miközben a film semmi emlékezésre méltó momentumot nem adott. Szar!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Nem épp az a megszokott film, amit tonnaszám ontanak mindenünnen. Elég egyedi, s bár egy-két helyen nem olyan nagyon könnyu követni (de lehet, csak azért érzem így, mert csak angolul láttam, kölcsönbe), mégis nekem nagyon tetszett. A technikai megoldások zöme egyszeruen remek. Jó kis film, kevesebb volnék, ha nem láttam volna.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Hát nekem ez a film már moziban sem tetszett, de újranéztem hátha... Hatásvadász képek semmi több, semmi komoly mondanivaló, unalmas eroltetett széteso történet. Tényleg a film ennyi: a világ minden táján forgatott giccsparádé semmi több. Ezzel adták el a filmet és ennyi is a film. Csupán a kislány színészi játéka értékelheto. Meg sem közelíti a faun labirintusát mint ahogy egyes cikkekben hivatkoznak rá. Sajnos nekem tetszett.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
"Káprázatos" - áll az idézet a borítón. És tényleg...!
Aki látta A sejtet, az valószínuleg jól megjegyezte Tarsem Singh nevét. Sokat kellett várni az új filmjére, de megérte. Bámulatos és szemkápráztató filmet tett le az asztalra. 5 kontinens 18 ország 26 helyszínén forgatták - szóval alaposan meg lettek válogatva a helyszínek.
A karakterek is nagyon rendben vannak. Ritka az olyan hiteles alakítás egy gyerektol, mint ahogyan Catinca Untaru formálja meg a kaszkadorrel összebarátkozó kislányt.
A "mestermu" jelzo használata jelen esetben egyáltalán nem túlzó. Kár lenne kihagyni!
Aki látta A sejtet, az valószínuleg jól megjegyezte Tarsem Singh nevét. Sokat kellett várni az új filmjére, de megérte. Bámulatos és szemkápráztató filmet tett le az asztalra. 5 kontinens 18 ország 26 helyszínén forgatták - szóval alaposan meg lettek válogatva a helyszínek.
A karakterek is nagyon rendben vannak. Ritka az olyan hiteles alakítás egy gyerektol, mint ahogyan Catinca Untaru formálja meg a kaszkadorrel összebarátkozó kislányt.
A "mestermu" jelzo használata jelen esetben egyáltalán nem túlzó. Kár lenne kihagyni!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Ugyan jó két év késéssel, de tavaly végre hozzánk is eljutott a mozikba a Zuhanás, és nyílegyenesen repült fel a "2008 legjobb filmjei" listám dobogójára. Elozetesen nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy a rendezo, Tarsem készítette a Sejtet (akik nem ismernék: utazás egy kómában levo sorozatgyilkos gondolatai között, Jennifer Lopezzel a foszerepben), és annak a látványvilágát szeretem.
"Mozgó képeskönyv", "A faun labirintusába oltott Óz", "Képköltemény"; csak egy pár címszó azok közül, amivel a Zuhanást illették netszerte. Én még hozzátenném, hogy hatásvadász digitális effektek nélkül nem lehet ennél látványosabb, ragacsos giccs nélkül ennél érzelmesebb, fölösleges lélekbúvárkodás nélkül ennél drámaibb filmet készíteni, legalábbis boséges filmes élményeim között egy ilyen sem bújt meg, foleg nem így, egyben. A Zuhanás úgy szól az élet és halál egységérol, a szerelem gyönyöruségérol és pusztító erejérol, a barátságról és az érzéketlenségrol, hogy közben némafilmként is megállná a helyét, mert egyszeruen jó nézni és jó hallgatni az aláfesto zenéket (ha azt mondom, Baraka, sokan megérthetik, mire gondolok). Persze, lehet szidni a rendezot a megalomán, szürreális fantáziái (egy-egy beállítás Dali muveit idézte bennem), a forgatókönyvet a gyerekessége és a kaotikussága miatt, ahogy sokan megtették, de nálam minden negatívumot elmosott, amit kaptam. Merthogy mit is kaptam?
A történet ugye két szálon fut, ebbol az egyik Roy Walker és Alexandria napjainak bemutatása a los angelesi kórházban, az 1920-as évek környékén, a másik pedig a Roy által improvizált mese (miért is baj, hogy kaotikus meg gyerekes?). Ez utóbbi hol viccesen, hol nagyon is tragikusan kapcsolódik a valós világ egykori és jelenlegi eseményeihez, mert persze nem mindegy, Roy és Alexandria miért került kórházba. Ennek leképezése a mese az öt hosrol (egy volt rabszolga, egy indiai, Luigi, a robbantási szakérto, Charles Darwin(!), és a Kék Bandita), ami egy bosszúhadjárat története, melyben mindannyiuk közös ellenségéhez, Odious Kormányzóhoz akarnak egyre közelebb jutni, átgázolva ezernyi veszélyen. Sajnos a fenti ajánló (is) erosen spoileres, így az elso döbbenet elmaradt (Roy terve), de nem kell aggódni, aki sztoricentrikus, még boven nem tud mindent.
Aki meg nem, az elmerülhet a már sokat dícsért képekben (néha egyszeruen hihetetlen, hogy ilyen helyek vannak a világban), a zenében (a fo zenei motívum Beethoven 7. szimfóniájának egyik tétele), a jelmezekben (a Sejthez hasonlóan Eiko Ishioka munkáját dícsérik, aki többek között a Cirque de Soleilnek is dolgozott), és a színészi játékban. A noi foszereplo esetében talán nem is lehet színjátszásról beszélni, hiszen az, ami: Catinca Untaru tíz év körüli, angolul viszonylag rosszul beszélo és érto kislány, nem több, és így már nem annyira meglepo (de nem kevésbé döbbenetes) az a természetesség, ahogy Alexandriát megformálja. Ebben van a másik foszereplo, Lee Pace (Halottnak a csók, Miss Pettigrew nagy napja) zsenialitása, hiszen amellett, hogy tökéletesen jeleníti meg a kiégett, testi és lelki kínokat átélo, rideg kaszkadort, még partnerét is "terelgetnie" kellett a jelenetek közben.
Mivel tökéletes film nincs, ezért nálam "csak" 9,5 pontot kap a tízbol (az ötfokú skála nem elég kifejezo:)). Az elso film, amit megvennék BD-n is(!), ha nem lenne szinte esélytelen a megjelenése, pedig egyelore alig merült fel bennem a "bekékülés" gondolata, és lejátszóm sincs hozzá.
"Mozgó képeskönyv", "A faun labirintusába oltott Óz", "Képköltemény"; csak egy pár címszó azok közül, amivel a Zuhanást illették netszerte. Én még hozzátenném, hogy hatásvadász digitális effektek nélkül nem lehet ennél látványosabb, ragacsos giccs nélkül ennél érzelmesebb, fölösleges lélekbúvárkodás nélkül ennél drámaibb filmet készíteni, legalábbis boséges filmes élményeim között egy ilyen sem bújt meg, foleg nem így, egyben. A Zuhanás úgy szól az élet és halál egységérol, a szerelem gyönyöruségérol és pusztító erejérol, a barátságról és az érzéketlenségrol, hogy közben némafilmként is megállná a helyét, mert egyszeruen jó nézni és jó hallgatni az aláfesto zenéket (ha azt mondom, Baraka, sokan megérthetik, mire gondolok). Persze, lehet szidni a rendezot a megalomán, szürreális fantáziái (egy-egy beállítás Dali muveit idézte bennem), a forgatókönyvet a gyerekessége és a kaotikussága miatt, ahogy sokan megtették, de nálam minden negatívumot elmosott, amit kaptam. Merthogy mit is kaptam?
A történet ugye két szálon fut, ebbol az egyik Roy Walker és Alexandria napjainak bemutatása a los angelesi kórházban, az 1920-as évek környékén, a másik pedig a Roy által improvizált mese (miért is baj, hogy kaotikus meg gyerekes?). Ez utóbbi hol viccesen, hol nagyon is tragikusan kapcsolódik a valós világ egykori és jelenlegi eseményeihez, mert persze nem mindegy, Roy és Alexandria miért került kórházba. Ennek leképezése a mese az öt hosrol (egy volt rabszolga, egy indiai, Luigi, a robbantási szakérto, Charles Darwin(!), és a Kék Bandita), ami egy bosszúhadjárat története, melyben mindannyiuk közös ellenségéhez, Odious Kormányzóhoz akarnak egyre közelebb jutni, átgázolva ezernyi veszélyen. Sajnos a fenti ajánló (is) erosen spoileres, így az elso döbbenet elmaradt (Roy terve), de nem kell aggódni, aki sztoricentrikus, még boven nem tud mindent.
Aki meg nem, az elmerülhet a már sokat dícsért képekben (néha egyszeruen hihetetlen, hogy ilyen helyek vannak a világban), a zenében (a fo zenei motívum Beethoven 7. szimfóniájának egyik tétele), a jelmezekben (a Sejthez hasonlóan Eiko Ishioka munkáját dícsérik, aki többek között a Cirque de Soleilnek is dolgozott), és a színészi játékban. A noi foszereplo esetében talán nem is lehet színjátszásról beszélni, hiszen az, ami: Catinca Untaru tíz év körüli, angolul viszonylag rosszul beszélo és érto kislány, nem több, és így már nem annyira meglepo (de nem kevésbé döbbenetes) az a természetesség, ahogy Alexandriát megformálja. Ebben van a másik foszereplo, Lee Pace (Halottnak a csók, Miss Pettigrew nagy napja) zsenialitása, hiszen amellett, hogy tökéletesen jeleníti meg a kiégett, testi és lelki kínokat átélo, rideg kaszkadort, még partnerét is "terelgetnie" kellett a jelenetek közben.
Mivel tökéletes film nincs, ezért nálam "csak" 9,5 pontot kap a tízbol (az ötfokú skála nem elég kifejezo:)). Az elso film, amit megvennék BD-n is(!), ha nem lenne szinte esélytelen a megjelenése, pedig egyelore alig merült fel bennem a "bekékülés" gondolata, és lejátszóm sincs hozzá.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)