A Bourne-mítosz találóbb lett volna a részrol-részre népszerubb kémfilm trilógia záró (?) epizódjának. Matt Damon, aki pont azért volt tökéletes a szerepre, mert emberi arcot kölcsönzött az amnéziásan is ütoképes Jason Bournenak, éppen azt a sérülékeny, a lelohetetlen gyilkológépek közül ot kiemelo jellemvonását veszíti el azzal, hogy A Bourne-ultimátumban átlép a szuperhosök világába. Itt már nem egy kihullott fogaskerék, hanem mindennek a kezdete, a legkeményebb titkosügynök, akinek a neve hallatán megfagy a vér az ellenben. Hosünk persze, amikor senki se látja szenved rendesen, de mivel traumája csak egy lerágott filmes sablon, érzelmi világa se jelent többet, mint idohúzó rinyálást az akciók szünetében.
A Bourne-filmek egyikét sem az eros történet éltette, sokkal inkább a sodró lendületu cselekmény és ez az Ultimátumra fokozottan igaz. Annyira, hogy igazából sztoriról nem is beszélhetünk. Szinte látom magam elott az értekezleteket, amelyeken kialakult az új rész forgatókönyve, felvázolt szituációkat, amik köré némi összekötést rittyentettek, hogy legyen oka a foszereplonek elmenni "a" pontból "b" pontba. Ennek a megindoklása nem is olyan egyszeru, elvégre a második rész végén megtudta az igazi nevét. Az írók rafináltan oldották meg a választ és arra a nézoi kíváncsiságra játszottak, hogy kicsoda valójában Jason Bourne, miért is lett belole szuperkém, vagyis Bourne Begins. Ezt emlékhézagos emberünknek feltétlenül tudnia kell, mert kusza flashbackek kínozzák, amikkel nem élet az élet.
Az mindig kockázatos, ha válaszokat próbálnak adni egy szereplonek, aki a rejtélyességébol él. Vagy valami nagyon frappáns megoldás kell vagy az egész figura mehet le a wc-n. Az alkotók mindent megpróbálnak, hogy az elobbi felé billenjen a mérleg: sztárvendéget csempésznek a függöny mögé gondosan elokészítve a nagy leleplezést. Szándék szinten még úgyahogy muködik is dolog, aztán a titkokat orzo emberünk megszólal és kiderül, hogy o is csak egy szokványos gonoszember, a rejtély feloldása pedig egy érzelgos maszlag a döntések következményeirol.
De mi is várható egy sorozattól, amit már csak a saját sikere hajt elore? Mert akárhogy remeg a kamera, a Bourne-széria is egy nagyköltségvetésu franchise lett, ami az elodök által felépített elemeket melegíti fel újra. Ebbol a rendezo Paul Greengrass megpróbál erényt kovácsolni, de a trükknek gátat szab a gyenge forgatókönyv, amely olyan halovány rosszfiúkkal tömte tele a filmet, akik jóindulattal is csak a korábbiak felejtheto kópiái. Így hiába lengeti be és dobja félre ügyesen a szerelmi szálat, ha az eroszakkal visszahozott Julia Stilesról lerí, hogy csak azért van, hogy legyen. A Bourne-ultimátum végzete és erénye is egyúttal, hogy csak és kizárólag a cselekmény folyamatos pörgése mozgatja. A film két órája talán még rövidnek is tunik, éppen azért mert egy nagy rohanás az egész. Mondhatni futás a semmibe, mert, amit a végén kapunk az pont annyi amennyivel elindultunk.