Magamtól nem vettem volna meg, mert sok rosszat hallottam erről a filmről. Ajándékként adtam neki egy esélyt, és bár a várakozásomat felülmúlta (AZT mondjuk nem volt nehéz), vannak olyan elemei, amiktől a hideg kiráz.
Noir-nak éppen noir, mert "szinszitisen" fekete-fehér, van benne egy rakás dögös maca, akiket a főhős tetszés szerint rakhat meg (az elsőnek épp csak köszön előtte:)), minden férfi nagyon macsó, és végig bánatosan szól a szaxofon; a kellékek megvannak, megteremtik a hangulatot. A történet is illik a stílushoz, itt-ott fordulatos, és mivel megállás nélkül veszély leselkedik a hősre, izgalmasnak is mondható. Csak hát mint film...
Két dolog van, amik majdnem élvezhetetlenné tették ezt a másfél órát. Ebből az egyik azon események csoportja, amikor az író "izgalmi" állapotba, emiatt pedig túlzásba esett, és olyan helyzetekbe kényszerítette hősét, amit az nem élhet túl... kivéve persze akkor, ha íróként totálisan hülyének tartjuk a kedves nézőt. Az események láncolatában is van nem egy ostoba, hajánál előrángatott, értelmetlen húzás (mondjuk a végén a jogosítvány megtalálása), de a mélypontot az akciójelenetek jelentik. Lövik ezt a fickót mindennel, pisztollyal, géppuskával, gépágyúval (olyannal, amivel akár házat is lehet bontani), rakétavetővel, de egy karcolás nem esik rajta. Mint a Superman, áll egy helyben (esetleg egyenes vonalú egyenletes mozgást végez egy autóval), és egyszerűen elporlasztja a golyókat, mert még csak azt sem látni, honnan pattognak le! Védekezésre, fedezéknek maximum a ruháját, egy ágyat vagy a kocsiját használja. Amikor szórják a kocsiját a mellette öt méterre repülő helikopterről egy percig, utána meg kiderül, hogy a kasztnin 7 (azaz hét!) golyó ütötte lyuk van, az is hátul... Értem én, hogy az izgalom fokozása volt a cél, de azt érte el a film, hogy a vége felé pusztán a helikopter zajára röhögőgörcsben törtem ki.
Hasonlóan vicces ezt a valamit animációnak nevezni (még ha a nevetésem egyik esetben sem volt teljesen őszinte), amit itt bemutatnak. Ha azt mondom, KisVuk-minőség, már tikkelni kezdhet a tapasztaltak szeme. A hátterek még csak hagyján (valós felvételek a helyszínekről, egy kis fotosoppal megdolgozva), bár feltűnően hiányoznak a statiszták és a díszletelemek (van egy jelenet egy bankban, ahol az ügyféltérben egy pénztáros van, az igazgató, és a hős, meg egyvalaki ül a háttérben). Állóképként a figurák is elviselhetők (na nem egy Renaissance...). De amikor mindez beindul, az alakok megmozdulnak, az végzetes. A hirtelen mozgásokat, eséseket az animátorok hihetetlen módon elnagyolták, és ilyenkor arról is hajlamosak voltak elfeledkezni, hogy egy emberi testben vannak izületek meg csontok. Ezt kibonthatnám még, és ha bizonyos jelenetek nem minősülnének súlyos vizuális sértésnek, az ajánlásuk pedig bűnrészességnek, azt mondanám, hogy "látni kell". De nem kell; kritikán aluli, na!
Legalább a DVD átlag feletti: a kép elég pixeles, de a hanggal nem volt probléma, extrából pedig sok van (közel egy óra), és érdekesnek is tűntek (a film színvonala miatt nem vesztegettem rájuk túl sok időt).
Röviden: A történet amnéziás thrillernek a blődségek nélkül egész kellemes; mondjuk olyan képregényként, amilyen a borító hátulján van, amihez esetleg lehetne mellékelni egy CD-n hangoskönyvként a szöveget és a zenét. A hülyeségekkel együtt és mozgás közben azonban iszonyatos; a "szaladó" kutyát, a buszos karambolt, és a helikopter komplett pályafutását még az ellenségemnek is csak saját felelősségére mutatnám meg.
Noir-nak éppen noir, mert "szinszitisen" fekete-fehér, van benne egy rakás dögös maca, akiket a főhős tetszés szerint rakhat meg (az elsőnek épp csak köszön előtte:)), minden férfi nagyon macsó, és végig bánatosan szól a szaxofon; a kellékek megvannak, megteremtik a hangulatot. A történet is illik a stílushoz, itt-ott fordulatos, és mivel megállás nélkül veszély leselkedik a hősre, izgalmasnak is mondható. Csak hát mint film...
Két dolog van, amik majdnem élvezhetetlenné tették ezt a másfél órát. Ebből az egyik azon események csoportja, amikor az író "izgalmi" állapotba, emiatt pedig túlzásba esett, és olyan helyzetekbe kényszerítette hősét, amit az nem élhet túl... kivéve persze akkor, ha íróként totálisan hülyének tartjuk a kedves nézőt. Az események láncolatában is van nem egy ostoba, hajánál előrángatott, értelmetlen húzás (mondjuk a végén a jogosítvány megtalálása), de a mélypontot az akciójelenetek jelentik. Lövik ezt a fickót mindennel, pisztollyal, géppuskával, gépágyúval (olyannal, amivel akár házat is lehet bontani), rakétavetővel, de egy karcolás nem esik rajta. Mint a Superman, áll egy helyben (esetleg egyenes vonalú egyenletes mozgást végez egy autóval), és egyszerűen elporlasztja a golyókat, mert még csak azt sem látni, honnan pattognak le! Védekezésre, fedezéknek maximum a ruháját, egy ágyat vagy a kocsiját használja. Amikor szórják a kocsiját a mellette öt méterre repülő helikopterről egy percig, utána meg kiderül, hogy a kasztnin 7 (azaz hét!) golyó ütötte lyuk van, az is hátul... Értem én, hogy az izgalom fokozása volt a cél, de azt érte el a film, hogy a vége felé pusztán a helikopter zajára röhögőgörcsben törtem ki.
Hasonlóan vicces ezt a valamit animációnak nevezni (még ha a nevetésem egyik esetben sem volt teljesen őszinte), amit itt bemutatnak. Ha azt mondom, KisVuk-minőség, már tikkelni kezdhet a tapasztaltak szeme. A hátterek még csak hagyján (valós felvételek a helyszínekről, egy kis fotosoppal megdolgozva), bár feltűnően hiányoznak a statiszták és a díszletelemek (van egy jelenet egy bankban, ahol az ügyféltérben egy pénztáros van, az igazgató, és a hős, meg egyvalaki ül a háttérben). Állóképként a figurák is elviselhetők (na nem egy Renaissance...). De amikor mindez beindul, az alakok megmozdulnak, az végzetes. A hirtelen mozgásokat, eséseket az animátorok hihetetlen módon elnagyolták, és ilyenkor arról is hajlamosak voltak elfeledkezni, hogy egy emberi testben vannak izületek meg csontok. Ezt kibonthatnám még, és ha bizonyos jelenetek nem minősülnének súlyos vizuális sértésnek, az ajánlásuk pedig bűnrészességnek, azt mondanám, hogy "látni kell". De nem kell; kritikán aluli, na!
Legalább a DVD átlag feletti: a kép elég pixeles, de a hanggal nem volt probléma, extrából pedig sok van (közel egy óra), és érdekesnek is tűntek (a film színvonala miatt nem vesztegettem rájuk túl sok időt).
Röviden: A történet amnéziás thrillernek a blődségek nélkül egész kellemes; mondjuk olyan képregényként, amilyen a borító hátulján van, amihez esetleg lehetne mellékelni egy CD-n hangoskönyvként a szöveget és a zenét. A hülyeségekkel együtt és mozgás közben azonban iszonyatos; a "szaladó" kutyát, a buszos karambolt, és a helikopter komplett pályafutását még az ellenségemnek is csak saját felelősségére mutatnám meg.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)