Bár a Disney-mesék a klasszikusok kifogyásával egy kaptafára készülnek, a nézok mégis szívesen mennek el rájuk, mert a barátság, a huség és a szeretet olyan témák, amik megunhatatlanok.
Volt kalandjai ugyanis -természetesen- szintén ezeket az érzéseket hordozzák. Kedveltem Wall-E-t és Poot is (ha már itt szóba kerültek), de ezeknél a környezetvédelem és az önmegvalósítás hangsúlyozása tolakodó volt. Itt meg van kutya, gyerek, T-Rex személyében az elmaradhatatlan "goofy-idiot sidekick", stílszeru poénok a galambokkal, kaland, akció; tulajdonképpen nem szól semmirol, semmi magasztosról, csak arról, amirol a sok feladatunk, kényszerünk közepette gyakran megfeledkezünk, vagyis hogy "jó tartozni valakihez/valamihez/valahova". Ami pedig ritka manapság: nagyon gyerekközpontú; semmi csak apunak-anyunak belepasszírozott kikacsintás meg filmes utalás, ahogy az például a Shrekekben meg a Madagaszkárokban lenni szokott.
A DVD remek darab, a kép feltunoen tiszta és részletgazdag, a hangok (a szinkront is beleértve) kiváló, extra is van boséggel (egyedül a menü csúnyácska egy kicsit).
Röviden: Ha hasonlítgatni akarnám, akkor azt mondanám, hogy a Volt olyan, mint a Truman-showba oltott Lassie, nyakon öntve egy jó adag Utolsó akcióhossel. De nem kell ide a "családfa"; számomra pihenteto, szeretheto volt enélkül is, az utóbbi évek egyik kedvenc családi animációja nálam.

Az utóbbi évek két nagy rajzfilmes durranását /Wall-e, Kung Fu Panda/ kihagytam, így mindenféle összehasonlítási alap nélkül próbáltam élvezni Volt kalandjait. És...sikerült.
Személy szerint egy olyan mániákus filmfüggő lennék, aki mindig próbál valami nem létező "üzenet"-et belemagyarázni a sorok közé. Most sem volt ez másképp: Lumet Network-je ugrott be kapásból, ami ugye a média nevezetű szemétdombról és az azon kapirgáló kisebb-nagyobb kakasokról szól. Akár csak -korhatár nélküli változatban- jelen szuperkutyánk kalandjai is. A Volt ugyanis tökéletesen mutatja be a hollywoodi álomgépezet működésének hatásmechanizmusát, annak minden kevésbé, vagy jobban romlott lelkű szereplőjével együtt. Minden egyes figura a legutolsó segédasszisztensig beleértve telitalálat! Egyetlen cél érdekében /ami természetesen a nézettségi adatok javítása/ minden eszköz bevetése megengedett. Végül maga a produkció is elveszik az elvárások súlya alatt, de semmi baj: a cserélhető fejű celebek világában semmi nem okozhat problémát, még a főszereplok is lazán a szőnyeg alá söpörhetőek! A nézőket meg simán hülyére lehet venni. Kb ennyi a média tudattorzító hatalmának erejéről.
A másik dolog, ami megfogott az a látszat és a valóság kapcsolata. Vagyis hogy elfogadjuk-e tényként azt, hogy a valóság nem más, mint környezetünknek érzékszerveinkkel felfogott lenyomata. Illetve, hogy mekkora trauma lehet szembesülni azzal a ténnyel, hogy mindaz, amit idáig valóságnak hittünk nem más, mint egy mesterségesen létrehozott műanyag világ. Ez az a pillanat, amikor nyugodtan eszünkbe juthat Jack Slater a Last Action Hero-ból, vagy méginkább Tom Baxter a Kairó bíbor rózsája-ból. Az összes konfliktusukkal együtt, melyekkel helyüket, valamint az életben maradás új játékszabályait keresik a számukra teljesen kizökkent világban. Akárcsak Volt, akinek szintén rá kell döbbennie a való világ -néha fájdalmas- realitására.
Még egy dolog, amit nem hagyhatok ki: Exupéry gondolata az önzetlen, érdekektol mentes, és minden akadályt legyőzni képes szeretetről: "Mindörökre felelőssé válsz azért, amit megszelídítettél!" És ez itt a lényeg. Minden eddigi mellébeszélést félre söpörve valójában a barátság mindenhatóságáról szól ez a mese. És nem is kell, hogy többről szóljon.
Mindenkinek ajánlom megtekintésre, a befogadói szintnek megfeleloen többrétegű jelentéstartalommal bír. Egyetlen apró negatívumot említenék meg: a történet minden egyes másodperce jó előre kiszámítható. Pontosan ugyanúgy, mint azoknak a hollywoodi tucattermékeknek, amik elé görbe tükröt tart.

Rendkívül eltúlozták ennek a mesének a reklámját egyáltalán semmi különleges nincs benne egy teljesen hétköznapi és egy Disney meséhez méltó kalandos történetet mesél el, semmi újítást vagy meglepetést nem tartalmaz viszont tündéri a föszereplö kutyus teljesen átvették egy valódi kiskutya minden tulajdonságát és persze ellátták egy-két filmbeli speciális tudással is csak a story kedvéért de elsösorban a szimpatikus és szeretnivaló személyiségét lehet benne azonnal megszeretni, gyerekek és felnöttek számára is kellemes kikapcsolódás, egyszer mindenképp fogyasztható mese.