Második nézésre is tetszett, így most már nyugodt szívvel adom rá az öt csillagot.
Szerintem remek keveréke két, egymástól földrajzilag, kulturálisan és filmjeinek stílusában is eltéro országnak: az USÁnak és Indiának. Minden egyes jellemzo, ami miatt itt negatívan állnak a filmhez, az az, hogy tolünk, nyugatiaktól távoliak az ilyenek. Bollywoodban azonban teljesen megszokott, hogy egy akciófilm közepén elougrik a tánckar (ha már többen is ezt emelték ki). Nem kell messzire menni, itt a Krrish az Xpressen, rá lehet keresni a trailerére, és lehet egy jót mosolyogni rajta, ha az inger úgy diktálja.
Danny Boyle ezzel a kettosséggel elég nehéz feladatot választott, és szerintem kiválóan megoldotta. A regény alapján megteremtette a nyomorból érkezo hosszerelmes történetét, ami viszont önmagában kevés lenne. Lehetne itt bármekkora a kilátástalanság, a kizsákmányolás, a zsigeri rosszindulat, a szenvedés, alig cseppnyi humorral, olyan film már készült, sok.
A kulcsa és az egyedisége abban rejlik a Gettómilliomosnak, hogy végig párhuzamba állítja a fentieket napjaink második (szappanoperák utáni) legközhelyesebb tévémusorával, aminek stílusjegyeit mi, magyarok is azonnal felismerjük. Ez a nyomor így nem távoli, mint például az Ártatlanság hangjainál vagy az Isten városánál, hogy "messze van", meg "régen volt"; ott a "Legyen Ön is milliomos!", a fülbevalós fickó helyére odaképzeljük Vágó Istvánt, és máris érzi a nézo, hogy ez tényleg itt történik és most. Hogy a luxusszálloda ablaka rányílik a nyomornegyedre. Hogy a szerencse meg a véletlenek még a sárból is tudnak igazgyöngyöt varázsolni; igaz, sokmillióból egyszer, de lehetséges. Hogy ezért az illúzióért fel kell áldozni pár morzsáját a tényeknek (ld.: élo adás)? Na, bumm, és akkor mi van? Mást vártatok egy mesétol:)?
A DVD paraméterei megfelelnek egy olyan kiadásénak, amibol van/volt kétlemezes is. Aki nem talált extrát, az nem volt elég figyelmes; van egy 25 perces kisfilm, valami húsz évvel ezelotti doku Indiáról, de nekem az nagyon elvont volt, még Michael York narrációjával is.
Röviden: Zseniális ötvözet vagy korcs: két ennyire összeférhetetlen stílust és két ennyire eltéro filmes irányvonalat összehozni nem lehetett kis munka, de pont ezért (ahogy az alábbi vélemények is elég szélsoségesek) nehezen találja meg a maga közönségét. Hogy a díjakat is megemlítsem: szerintem is lelkiismeret-nyugtató koncnak dobták oda. De ettol függetlenül kiváló film.
Szerintem remek keveréke két, egymástól földrajzilag, kulturálisan és filmjeinek stílusában is eltéro országnak: az USÁnak és Indiának. Minden egyes jellemzo, ami miatt itt negatívan állnak a filmhez, az az, hogy tolünk, nyugatiaktól távoliak az ilyenek. Bollywoodban azonban teljesen megszokott, hogy egy akciófilm közepén elougrik a tánckar (ha már többen is ezt emelték ki). Nem kell messzire menni, itt a Krrish az Xpressen, rá lehet keresni a trailerére, és lehet egy jót mosolyogni rajta, ha az inger úgy diktálja.
Danny Boyle ezzel a kettosséggel elég nehéz feladatot választott, és szerintem kiválóan megoldotta. A regény alapján megteremtette a nyomorból érkezo hosszerelmes történetét, ami viszont önmagában kevés lenne. Lehetne itt bármekkora a kilátástalanság, a kizsákmányolás, a zsigeri rosszindulat, a szenvedés, alig cseppnyi humorral, olyan film már készült, sok.
A kulcsa és az egyedisége abban rejlik a Gettómilliomosnak, hogy végig párhuzamba állítja a fentieket napjaink második (szappanoperák utáni) legközhelyesebb tévémusorával, aminek stílusjegyeit mi, magyarok is azonnal felismerjük. Ez a nyomor így nem távoli, mint például az Ártatlanság hangjainál vagy az Isten városánál, hogy "messze van", meg "régen volt"; ott a "Legyen Ön is milliomos!", a fülbevalós fickó helyére odaképzeljük Vágó Istvánt, és máris érzi a nézo, hogy ez tényleg itt történik és most. Hogy a luxusszálloda ablaka rányílik a nyomornegyedre. Hogy a szerencse meg a véletlenek még a sárból is tudnak igazgyöngyöt varázsolni; igaz, sokmillióból egyszer, de lehetséges. Hogy ezért az illúzióért fel kell áldozni pár morzsáját a tényeknek (ld.: élo adás)? Na, bumm, és akkor mi van? Mást vártatok egy mesétol:)?
A DVD paraméterei megfelelnek egy olyan kiadásénak, amibol van/volt kétlemezes is. Aki nem talált extrát, az nem volt elég figyelmes; van egy 25 perces kisfilm, valami húsz évvel ezelotti doku Indiáról, de nekem az nagyon elvont volt, még Michael York narrációjával is.
Röviden: Zseniális ötvözet vagy korcs: két ennyire összeférhetetlen stílust és két ennyire eltéro filmes irányvonalat összehozni nem lehetett kis munka, de pont ezért (ahogy az alábbi vélemények is elég szélsoségesek) nehezen találja meg a maga közönségét. Hogy a díjakat is megemlítsem: szerintem is lelkiismeret-nyugtató koncnak dobták oda. De ettol függetlenül kiváló film.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Minden Oscar díjátadó után törvényszeruen fellángol a vita, hogy a nyertes film megérdemelte-e a díjakat, avagy a vele szemben állított filmek jobban rászolgáltak volna arra. Ahogy látom, itt sincsen másképp. S bár én abszolút nem vagyok Akadémia-párti – sot! – itt mégis úgy érzem, a szobrocskák (legalábbis azok jó része) megfelelo helyre került.
Számomra a filmek egyik legfontosabb feladata, hogy valamilyen hatással legyenek rám. Adott pillanatban, hangulatban lehet ez izgalom,félelem, agytorna, romantika, vagy bármilyen érzelmi reakció. És ennek a filmnek ez sikerült. Képes voltam beleélni magam ebbe a mesébe, elmerültem India és a két kölök történetében, együtt izgultam az utolsó kérdésnél az indiai emberekkel.. körömrágással, örömkönnyekkel, minden velejárójával együtt..
Az is nyilvánvaló, hogy ez nem mindenkinek sikerül. Persze nehéz itthonról, egy kényelmes fotelbol átélni a nyomort, ráadásul úgy, hogy a film végi kérdés természetesen triviális minden magyar átlagember számára (az USA nézoközönségében már nem vagyok ilyen biztos). Akinek nem sikerül, törvényszeruen talál hibákat – ez így is van rendjén. De engem, ha el tudok merülni az elején egy film hangulatában, onnantól kezdve nem igazán figyelek a hibákra. Speciel egyetlenegyszer sem jutott eszembe, hogy a Legyen Ön is milliomos nem lehet élo adás.. Qrvára nem gondolkodtam ezen, mert vitt magával a történet..
A két fiatalon árvává vált kiskölök története szívszorító, de valós lehet: soha ne kelljen megtudnunk, mi is van ott valójában. Egy picit az Isten városa ugrott be, a hangulat, környezet miatt, de aztán a film inkább a pozitív érzelmekbe csap át. Minden rosszból jön valami jó, megjelenik a szerelem, ezáltal sokkal pozitívabb az egész film kicsengése, mint a brazil mestermunek.. Itt ez volt a cél. Nem a dráma. Akkor más film lenne – vélhetoen kevesebb fanyalgóval. Az is van, pici villanások a nyomorból – de a lényeg a remény. Hogy Te is elérhetsz bármit. A nyereményt, a szerelmedet: szerencsével de foleg kitartással..
Azért tartottam is ettol a mozitól. Valami unalmas, nyálas TV vetélkedos mozinak gondoltam, nem is igazán tudtam elképzelni az egész szitut. De nagyon ügyesen megoldották: flashbackekkel, a rendorségi és a stúdiós helyszínek váltakozásával izgalmas kis mozit hoztak össze. S bár tudom, hogy a love story lenne a fo motívum az egészben, ami vinné a film lendületét, de az maradjon a romantikus lelkeknek. Engem sokkal inkább a két srác élete érdekelt, hogy mi mindenen kell átmenni egy ilyen világban ahhoz, hogy életben maradj, aztán ahhoz, hogy eljuss a TV stúdióba. És mivel nekem az égvilágon semmi bajom nem volt a foszereplo srác karakterével és játékával, tudtam azonosulni vele és örültem, mikor megnyerte amire vágyott. Mindkettot..
:-))
A Gettómilliomos mégsem – vagy inkább sem – fogja megváltani a világot. Nálánál sokkal komolyabb, drámaiabb jellegu filmeknek sem sikerült változtatni a nyomorban élok számának jelentos csökkentésén. Mégis, ha Danny Boyle új filmje csak legalább néhány ember figyelmét fölhívja erre a szomorú tényre, aki képes és akar segíteni, már nyert ügyünk van. Egyébként meg- bár lehet ezt úgy is értelmezni, hogy a végén a rendezo lett milliomos (mondjuk ez eléggé beszukült tudatra vall) – ha jól tudom, folyamatban van a segítség a szereplok családjainak. Azt is azért csak halkan jegyzem meg, hogy ott is biztosan csak okosan kell pénzzel segíteni, mert lehet, hogy az új lakás parkettáját ott is eltüzelnék.. Errol mondjuk arzo barátom tudna mesélni, o volt kinn egy hónapot.. :-)
Érzelmes, magával ragadó kis történet a Gettómilliomos. Csak hagyni kell, hogy magával rántson.
Amire végképp nem számítottam a film nézésére készülodve: hogy az utóbbi idok egyik legnagyobb hang-élményét kapom. Ettol a lemeztol végképp nem vártam. De amikor elindult, már a padlón volt az állam. Valami elképeszto jó hangkeverése van!! A hátsó hangfalak szinte tombolnak, annyi effekt, zene, stb. van rajtuk! Tisztán, hangosan, profi módon kikeverve! Ha kell, a közönségben ülünk, ha kell a víz alatt van a fejünk, körbeölel a zene.. Csillagos ötös!! (apropó zene: azt a szobrot én sem értem). A kép is kiváló, extrákat még nem néztem, de ehhez a filmhez kétlemezes digi dukál – no majd abból átnyálazom az extrákat is..
Bocsi, ha hosszú lett, de még így sem írtam ki mindent magamból.
Kosárba!
Ui: a hajcsat hogy jön ehhez a filmhez?? :-))
Számomra a filmek egyik legfontosabb feladata, hogy valamilyen hatással legyenek rám. Adott pillanatban, hangulatban lehet ez izgalom,félelem, agytorna, romantika, vagy bármilyen érzelmi reakció. És ennek a filmnek ez sikerült. Képes voltam beleélni magam ebbe a mesébe, elmerültem India és a két kölök történetében, együtt izgultam az utolsó kérdésnél az indiai emberekkel.. körömrágással, örömkönnyekkel, minden velejárójával együtt..
Az is nyilvánvaló, hogy ez nem mindenkinek sikerül. Persze nehéz itthonról, egy kényelmes fotelbol átélni a nyomort, ráadásul úgy, hogy a film végi kérdés természetesen triviális minden magyar átlagember számára (az USA nézoközönségében már nem vagyok ilyen biztos). Akinek nem sikerül, törvényszeruen talál hibákat – ez így is van rendjén. De engem, ha el tudok merülni az elején egy film hangulatában, onnantól kezdve nem igazán figyelek a hibákra. Speciel egyetlenegyszer sem jutott eszembe, hogy a Legyen Ön is milliomos nem lehet élo adás.. Qrvára nem gondolkodtam ezen, mert vitt magával a történet..
A két fiatalon árvává vált kiskölök története szívszorító, de valós lehet: soha ne kelljen megtudnunk, mi is van ott valójában. Egy picit az Isten városa ugrott be, a hangulat, környezet miatt, de aztán a film inkább a pozitív érzelmekbe csap át. Minden rosszból jön valami jó, megjelenik a szerelem, ezáltal sokkal pozitívabb az egész film kicsengése, mint a brazil mestermunek.. Itt ez volt a cél. Nem a dráma. Akkor más film lenne – vélhetoen kevesebb fanyalgóval. Az is van, pici villanások a nyomorból – de a lényeg a remény. Hogy Te is elérhetsz bármit. A nyereményt, a szerelmedet: szerencsével de foleg kitartással..
Azért tartottam is ettol a mozitól. Valami unalmas, nyálas TV vetélkedos mozinak gondoltam, nem is igazán tudtam elképzelni az egész szitut. De nagyon ügyesen megoldották: flashbackekkel, a rendorségi és a stúdiós helyszínek váltakozásával izgalmas kis mozit hoztak össze. S bár tudom, hogy a love story lenne a fo motívum az egészben, ami vinné a film lendületét, de az maradjon a romantikus lelkeknek. Engem sokkal inkább a két srác élete érdekelt, hogy mi mindenen kell átmenni egy ilyen világban ahhoz, hogy életben maradj, aztán ahhoz, hogy eljuss a TV stúdióba. És mivel nekem az égvilágon semmi bajom nem volt a foszereplo srác karakterével és játékával, tudtam azonosulni vele és örültem, mikor megnyerte amire vágyott. Mindkettot..
:-))
A Gettómilliomos mégsem – vagy inkább sem – fogja megváltani a világot. Nálánál sokkal komolyabb, drámaiabb jellegu filmeknek sem sikerült változtatni a nyomorban élok számának jelentos csökkentésén. Mégis, ha Danny Boyle új filmje csak legalább néhány ember figyelmét fölhívja erre a szomorú tényre, aki képes és akar segíteni, már nyert ügyünk van. Egyébként meg- bár lehet ezt úgy is értelmezni, hogy a végén a rendezo lett milliomos (mondjuk ez eléggé beszukült tudatra vall) – ha jól tudom, folyamatban van a segítség a szereplok családjainak. Azt is azért csak halkan jegyzem meg, hogy ott is biztosan csak okosan kell pénzzel segíteni, mert lehet, hogy az új lakás parkettáját ott is eltüzelnék.. Errol mondjuk arzo barátom tudna mesélni, o volt kinn egy hónapot.. :-)
Érzelmes, magával ragadó kis történet a Gettómilliomos. Csak hagyni kell, hogy magával rántson.
Amire végképp nem számítottam a film nézésére készülodve: hogy az utóbbi idok egyik legnagyobb hang-élményét kapom. Ettol a lemeztol végképp nem vártam. De amikor elindult, már a padlón volt az állam. Valami elképeszto jó hangkeverése van!! A hátsó hangfalak szinte tombolnak, annyi effekt, zene, stb. van rajtuk! Tisztán, hangosan, profi módon kikeverve! Ha kell, a közönségben ülünk, ha kell a víz alatt van a fejünk, körbeölel a zene.. Csillagos ötös!! (apropó zene: azt a szobrot én sem értem). A kép is kiváló, extrákat még nem néztem, de ehhez a filmhez kétlemezes digi dukál – no majd abból átnyálazom az extrákat is..
Bocsi, ha hosszú lett, de még így sem írtam ki mindent magamból.
Kosárba!
Ui: a hajcsat hogy jön ehhez a filmhez?? :-))
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)