Leírhatatlan, mekkora szeretettel és lelkesedéssel néztem az elso képeket és a Bob Dylan zenéjével díszített, csodálatos focímet - képtelenség kifejezni, milyen, amit már ismersz, amit már egy bizonyos formában láttál, kedvenceid most hús-vér színészek képében, valódi(nak tuno) díszletek között mozognak és élnek - ezt csak átélni lehet, mesélni róla értelmetlen.

A színészek kiválasztása egyszeruen tökéletes munka (talán Dr. Manhattan esetében gondoltam, hogy kissé dörgedelmesebb hangja lesz, de sebaj), természetesen Jackie Earle Haley az, aki a legjobban járt a szereposztásnál: talán a legemlékezetesebb szerep az övé - felejthetetlen Rorschach-ot köszönhetünk neki. Az egyetlen, mégis jelentos probléma a játékidovel akad: két és fél órában ezt a történetet a megfelelo hangulatban és megközelítéssel egyszeruen lehetetlen elmesélni, ehhez kb. 4-5 óra hossza lenne szükséges, de Zack Snyder ehhez mérten is maximális teljesítményt nyújtott, olyan finoman bánt a látvánnyal és a cselekménnyel, ahogy Alan Moore és Dave Gibbons negyedszázada saját gyermekükkel. Rohanva kapkodunk ugyan, száguldunk jelenetbol jelenetbe, mert nincs ido a fontos szimbólumokra, arra, hogy a nézo saját maga jöjjön rá az összefüggésekre, itt inkább kimondják, csak legyünk túl rajta és ugorjunk tovább, ez pedig sajnos kicsit odatesz az élvezhetoségnek (talán néhol bosszantóan is), de nincs mit tenni, így is a végletekig kihasznált két és fél óráról beszélünk, az átlagelvárásokkal rendelkezo mozinézonek még a százötven perc is soknak tunhet.

Az alkotókon tehát nem múlt, fantasztikus casting, méltó látvány, nagyon hangulatos, e világhoz igazán illo zenék (Bob Dylan, Jimi Hendrix, Leonard Cohen, Simon & Garfunkel), és magabiztos, gyakorlatilag profi rendezés, de - ami a moziváltozatot illeti - inkább csupán mozgóképes felidézésnek, "összefoglalónak" tartom, és akkor még elégedetlenkednem sem kell, hisz még ebben a formában is szívmelengeto az egész.
A Watchmen igazi világa tehát a képregények lapjai között maradt, aki egyelore csak látta, de nem olvasta, az még nem ismeri, és bíztatom, csapjon a színes oldalak közé, mert lemaradhat egy különleges élményrol.

Idáig minden Alan Moore adaptáció élesen megosztotta a közönséget, ez alól nem kivétel a Watchmen se. Sokan akciófilmet vártak, amibol akad is néhány szemet gyönyörködteto, de nem ezeken van a hangsúly. A film a szuperhos lét kompromisszummentes boncolgatása mellett egyfajta történelmi lenyomat, ami bár egy alternatív világot mutat be, de a korhangulatot tökéletesen kifejezi. Mostanság nem sokan mernek kockáztatni, így a film készítoi duplán is elismerést érdemelnek, amiért egy ilyen merész és összetett történettel mertek kijönni a nagyköltségvetésu filmek világában. 2009 egyik legjobb alkotása volt, Jackie Earle Haleyé pedig az év egyik legemlékezetesebb alakítása.

jól összerakott kis alkotás, nem túl mély de nagyon szórakoztató. a karakterek hihetetlen jók, akik viszontn mélyek, csak, hogy szótismételjek. féltem attól, hogy Mr. Manhattan nagyon uralja a filmet, de sikerült jó egyensúlyt találni a készítoknek a figurák között. nagyon tetszett a keserédes hangulata a filmenek (na jó a végén a feszültség emlkedése enek a hangulatnak a rovására történt), ebben a tekintetben sokszor éreztem párhuzamot a SinCityvel. részemrol ajánlom mindenkinek. extra ugyan csak egy van rajta, de az annál érdekesebb. az utolsó akit várnék, hogy egy képregényfilmrol beszéljen, az éppen egy elméleti fizikus