Ilyen az, amikor a marketinglufik kipukkadnak, és a lózungok meg a túlszínezett vevocsalogató ajánló egy kiadós csalódottságban csapódnak le, ahogy azt JCH írta. A Kalandpark vígjátékként valóban értékelhetetlen, hacsak nem valaki szeretne tízpercenként azon röhögni, hogy a foszereplot a gyerekkori haverja tökönvágja. Én drámaként néztem, mint egy felnövés-történetet, a fiatalkori tojáshéj-lehullás kezdetének bemutatóját. A vidámpark a világ kicsiben, ahol enyhe változatban azokkal a konfliktusokkal találkozik a fohos, amikkel úgy általában az életben mi is: anyagi problémák, szerelmi csalódások, túlértékelt barátságok, megalkuvás, stb..
Szerintem sem kimagasló film, de összességében kellemes volt, így nem zárom ki, hogy idovel a polcomra tegyem.