Kellemesen paráztató kísértethistória, amolyan tábortuz mellett mesélheto fajta. Ennek megfeleloen újdonság szempontjából nulla, csak a szokásos klisékkel történik a frászhozás (90%-ban az ajtó-tükör-árnyék-zuhanyfüggöny négyesfogattal). Egy ido után ezért roppantul zavaró, hogy minden rémet, elsuhanó árnyat a "most-meg-kell-ijedni" dallam kísér, foleg úgy, hogy másodpercre pontosan sejtheto amúgy is, mikor mi fog történni. A dülledt szemu rohadmányok és a felbukkanó alakok helyett így inkább azok a jelenetek tetszettek, ahogy a két "idosík" egymásba csúszik, amolyan Más-világosan. Pluszban az is tetszett, hogy a történetet jól támogatják a drámai szálak (néhányszor például azok indokolják, miért viselkednek látszólag következetlenül a szereplok), már szellemek nélkül is elég feszült a film.
Szóval nem kihagyhatatlan film, de egy szeánszra megteszi.
U.i.: Talán csak az én rigolyám, de megemlíteném, hogy az itteni ajánló minden mondatára egy-két tévedés jut. Nem lehetne ezt olyanra bízni, aki legalább a szinopszist olvasta?