Végre tudtam venni egy jó TV-t és elsők között a kedvenc filmtrilógiám első részét néztem meg. Nos először is a kiadványról. Sokan írták, hogy gyenge a kép minősége, nos én ezt nem tapasztaltam, tegnapi napon a Sötét lovagot néztem, de szerintem van olyan jó a minősége, bár lehet, hogy a gyönyörű fényképezés elterelte a kis hibákról a figyelmemet.
Sajnos hangban én is tapasztaltam pár hibát, 2 helyen fordult elő de nem tartott zavaróan hosszú ideig.
Filmről:Mikor a Gyűrű Szövetségére mentem először moziba nem tudtam, hogy milyen film lesz( nem hallottam akkor még a könyvről és akkoriban a filmes világot sem követtem nyomon),aztán ahogy elkezdődött tudtam, hogy nem lesz mindennapi. Elvarázsolt Középfölde minden tája, szépsége, lakói. A film adott egy alap hangulatot amit még azóta sem tud más film megközelíteni. Ahogy vége lett az első résznek, moziból kijövet már tudtam, hogy kedvenceim közé fog tartozni a film.
A bővített változatokat kicsit jobban kedvelem, de a moziváltozatokat is teljes értékű filmként tudom élvezni.
Számomra ez az év kiadvány lévén, hogy nálunk nem adták ki a bővített verziókat.
Sajnos hangban én is tapasztaltam pár hibát, 2 helyen fordult elő de nem tartott zavaróan hosszú ideig.
Filmről:Mikor a Gyűrű Szövetségére mentem először moziba nem tudtam, hogy milyen film lesz( nem hallottam akkor még a könyvről és akkoriban a filmes világot sem követtem nyomon),aztán ahogy elkezdődött tudtam, hogy nem lesz mindennapi. Elvarázsolt Középfölde minden tája, szépsége, lakói. A film adott egy alap hangulatot amit még azóta sem tud más film megközelíteni. Ahogy vége lett az első résznek, moziból kijövet már tudtam, hogy kedvenceim közé fog tartozni a film.
A bővített változatokat kicsit jobban kedvelem, de a moziváltozatokat is teljes értékű filmként tudom élvezni.
Számomra ez az év kiadvány lévén, hogy nálunk nem adták ki a bővített verziókat.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Ezt megelőzően mindössze egyszer láttam a filmet, még a bemutatása idején, moziban, 2002 elején. A sok dicsérő kritika és a felfokozott várakozás után, sajnos csalódnom kellett. Igaz, lehet, hogy nem egy Conan, a barbár szerű akciómozira kellett volna számítanom. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy késésben voltunk a moziból, ezért éhesen, illetve szomjasan ültem végig a három órát. Ez pedig nem segít az élvezhetőségen.
Sose váltam Gyűrűk ura rajongóvá, valószínűleg soha nem is fogok, a Star Wars marad számomra az örök szerelem. A következőkben ezért ne egy fan beszámolójára számítsatok háttérinformációkkal, elemzésekkel. A Gyűrűk urával, mint jelenséggel és a hatásával sem fogok foglalkozni, csak és kizárólag magával a filmmel, ahogy ezt a Titanic esetében is tettem. Egy egyszerű filmbuzi szubjektív véleménye következik tehát, aki még csak a regényt sem olvasta.
Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy tisztelem A Gyűrűk urát. Egyedülállóan hatalmas, epikus vállalkozás a filmtörténetben, melyet még jó ideig lehetetlen lesz felülmúlni. Peter Jackson-nak, mint rendezőnek jócskán vannak hibái, de ezt közel remekül összehozta. A legnagyobb érdemének egyértelműen a trükkök, elsősorban a CGI technika alkalmazását tartom. Telis-tele a film fantasztikusabbnál fantasztikusabb trükkökkel, ezek mégse uralkodnak soha a történeten, soha nem terelik el a figyelmet, épp ellenkezőleg: Jackson a történet és a film szolgálatába állította a technikát egy olyan korban, ahol ez sajnos inkább cél volt, semmint eszköz. Ennek ellenére mégis forradalmi vizuális trükköknek lehetünk szemtanúi, amelyek az elmúlt tíz évben semmit se vesztettek hatásukból.
Andrew Lesnie operatőri munkáját pedig külön ki kell emelnem. Bámulatosan gyönyörű a fényképezés, legyen szó valós-vagy képzeletbeli tájakról, a mennyet, a poklot, és a valós világot egyaránt hihetően és emlékezetesen jeleníti meg. A légifelvételek és a tájképek egyenesen lélegzetelállítóak voltak.
Howard Shore zenéjétől már nem voltam annyira elájulva. Szó se róla, tökéletesen festi alá a látottakat, sőt nem egyszer jelentősen hozzátesz a filmélményhez, gondolok itt elsősorban a Lidérces részekre, vagy a barlangos jelenetre, melyben nem tudjuk eleinte, mi üldözi a főhősünket, csak annyit tudunk, hogy valami gonosz és félelmetes. Ez utóbbi jelenet elsősorban a zene miatt válik oly hatásossá. Mégis, most fejeztem be a filmet, és egyetlen dallamot sem tudnék már felidézni belőle. A hangeffektusok szintén kiválóak, nagyon hatásosak, de sajnos ezek sem különösebben emlékezetesek.
A szereplőkről nem tudok igazán rosszakat mondani. Egyedül Orlando Bloom volt zavaró egy kissé, de nagyon keveset szerepel ebben a részben ahhoz, hogy igazán idegesítővé váljon. Továbbá Elijah Wood-ot és az általa játszott Frodó karakterét éreztem egy csöppet halványnak egy ilyen nagyszabású mozimítosz főhősének. Ian McKellen kiváló volt az idős varázsló szerepében, de Magneto-ként az X-Menben sokkal nagyobbat alakított. Ellenben a Vándor, Viggo Mortensen nagyszerű, pont olyan amilyennek egy igazi mozis fantasyhősnek lennie kell. Férfias, titokzatos, becsületes és már csak külseje miatt is a vászonra kívánkozik. Nála csak Sean Bean, a kísértésbe eső Boromir alakítója tetszett jobban, őt emelném ki elsőnek a színészek közül. A többiekkel abszolút nincs semmi gond, csodálatosan játszanak, gyakorlatilag teljesen eggyé váltak szememben a szerepükkel, mikor épp néztem a filmet, és valószínúleg ez volt a cél. Jackson remekül választotta ki őket, ők pedig nagyszerűen helyt álltak. Christopher Lee visszatérése (természetesen negatív szerepkörben) pedig telitalálat. A magyar szinkron is fantasztikus, méltó az eredetihez, szomorú, hogy ilyen a Star Warshoz sosem készült. Ebből a részből még nem ismerjük meg igazán mélyen a figurákat, de lehet, hogy nem is baj. A Gyűrűk Ura legnagyobb erénye, hogy legyen bármifélék a karakterek, mindig emberiek maradnak a szó legarchetipikusabb értelmében. Örök, évezredeken átívelő emberi döntések elé kerülnek, kétségek között vergődnek saját magukat és a küldetésüket illetően, vagy a Jó és a Rossz között tipródnak, megkísértik őket, függőségektől szenvednek, szerelmesek… egyszóval könnyedén lehet velük azonosulni, annak ellenére, (vagy inkább épp ezért) mert nem igazán ismerjük őket. Mégis bennük magunkra ismerünk... Többek között ennek is köszönhető, hogy A Gyűrűk Ura a mozimitológia részévé válhatott, és sokan vallásos áhítattal közelítenek felé.
És persze köszönhető még annak a hatalmas fantáziának, ami elsősorban Tolkien érdeme, de Jackson lehelt ebbe életet, és valósította meg elsőrangúan ezt a különleges, egyedi világot, ráadásul mindezt korát messze megelőzően. A filmben folyamatosan új kalandok várnak minket, új lényekkel találkozhatunk, mesebeli, varázslatos tájak válnak valósággá, meglepetést meglepetés követ. Az orkok és a lidércek filmes ábrázolása különösen jó volt. Peter Jackson szakmájának mestere, igazán ért a feszültségkeltéshez, az ijesztegetéshez, és a látványvilághoz, amivel sikeresen hozta létre nemcsak a fantasy alapkövét, de a 2000-es évek meghatározó trilógiáját, melynek hatására sorra jöttek a hasonló műfajú alkotások, melyek közül egynek sem sikerült elérnie ezt a magas színvonalat. Persze a hatalmas sikernek a szerencséhez is köze volt. Amerika háborús időszakának elején mutatták be az első részt, a nézők pedig szíves örömest menekültek ebbe a valóságosnak tűnő mesevilágba. Az akkortájt hódító háborús és akciófilmek egyszerre túl valóságosnak hatottak.
A Gyűrűk Ura azonban mégse lesz az örök kedvencem vitathatatlan érdemei ellenére sem, bármennyi alázattal is közelítek felé. A legnagyobb, legfőbb problémám vele, hogy egyszerűen túl komolyan veszi magát, annak ellenére, hogy ez „csak” egy mese. Lehet, hogy a legmonumentálisabb mese, de akkor sem válik többé ennél egy percig sem. A világ szabályrendszerét is kissé önkényesnek éreztem néhol, és egy ilyen kidolgozott világnál ez nagy probléma. Továbbá egyáltalán semmi humor nem lelhető fel a filmben, ami pedig mégis, az egyáltalán nem vicces. Pedig a történet elején, a giccses hobbitmegye igazán adhatott volna alkalmat némi humorizálásra. Nem azt mondom, hogy A Gyűrűk Urának idétlenné kellene válnia, de az sem jó, hogy ennyire száraz. Ha már a fantasyknál járunk a Star Wars-nak is van humora, de még a kőkemény Conan-nek is, és tisztában voltak az alkotók azzal, hogy ők most egy szórakoztató mesét csinálnak, és ez érezhető a filmeken is. A Gyűrűk Ura ehhez képest olyan vérkomolyan veszi saját magát, hogy helyenként emiatt már inkább nevetségessé válik, gondolok itt elsősorban Boromir túlnyújtott haláljelenetére, ahol előbb lassított felvételben lenyilazzák pár percig, aztán pedig Aragorn karjaiban is haldoklik még pár percig. Mint már említettem, Boromir és az őt játszó Sean Bean a kedvenc karakterem ebben a történetben ez a jelenet mégis inkább kínosra, illetve nevetségesre sikeredett, semmint drámaira, vagy szomorúra. Ez Jacksonnak egyébként úgy látszik a mániája, a King Kong befejezése körülbelül olyan, mint ez a jelenet, megtízszerezve a sok naplementével, meg lassítással, meg búcsúzkodással együtt. Az a nagy szerencséje, hogy ezek a haldoklási jelenetek A gyűrű szövetsége legjobb akciójelenete előtt illetve után láthatóak, amikoris hőseink összecsapnak az orkokkal. Ez a jelenet viszont remekül fényképezett, elsőrangúan koreografált, gyors, brutális és látványos. De térjünk vissza a másik nagy problémámra a filmmel kapcsolatban. Egy ilyen nagyszabású, három óra hosszú filmhez egyszerűen szükség van a katarzisra, amire itt hiába várunk. A Star Warsban felrobbantják a Halálcsillagot, a Conanben eljön a bosszú ideje… A gyűrű szövetségének pedig még csak rendes befejezése sincs. Egyszer csak vége van és hopp, várhattok egy évet a következő részre. Szerintem, ha az ember fogja magát és képes végigülni három órát (most abba nem megyek bele, hogy szerintem rövidebben is el lehetett volna mesélni, sőt talán még hatásosabb is lett volna), akkor az a minimum, amit elvárhat, hogy legalább legyen a filmnek rendes vége.
Peter Jackson nyilván hihetetlenül jól oldott meg rengeteg dolgot a filmben, amiket fentebb ecseteltem, de sajnos neki is megvannak a maga hülyeségei, épp ezért tartom kicsit túlzónak azt, ahogy sokan viszonyulnak A Gyűrűk Urához. Elismerem én is, hogy milyen egyedülálló, remek alkotás, sőt olyan illő alázattal állok hozzá, amennyire megérdemli, de attól még látom a hibáit. És érzésem szerint az egyik fő hibája, hogy Jackson legalább ekkora alázattal állt neki az adaptálásnak. Már ha ezt egyáltalán hibának lehet tekinteni, hisz tény, hogy hatalmas kritikai és pénzügyi siker volt a trilógia, amit azóta se nagyon múltak fölül, és ez egy darabig nem is fog változni. Mindenesetre lekötött engem is három óráig ez az egyedi mesevilág, jövő héten pedig megnézem a második részt…
Sose váltam Gyűrűk ura rajongóvá, valószínűleg soha nem is fogok, a Star Wars marad számomra az örök szerelem. A következőkben ezért ne egy fan beszámolójára számítsatok háttérinformációkkal, elemzésekkel. A Gyűrűk urával, mint jelenséggel és a hatásával sem fogok foglalkozni, csak és kizárólag magával a filmmel, ahogy ezt a Titanic esetében is tettem. Egy egyszerű filmbuzi szubjektív véleménye következik tehát, aki még csak a regényt sem olvasta.
Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy tisztelem A Gyűrűk urát. Egyedülállóan hatalmas, epikus vállalkozás a filmtörténetben, melyet még jó ideig lehetetlen lesz felülmúlni. Peter Jackson-nak, mint rendezőnek jócskán vannak hibái, de ezt közel remekül összehozta. A legnagyobb érdemének egyértelműen a trükkök, elsősorban a CGI technika alkalmazását tartom. Telis-tele a film fantasztikusabbnál fantasztikusabb trükkökkel, ezek mégse uralkodnak soha a történeten, soha nem terelik el a figyelmet, épp ellenkezőleg: Jackson a történet és a film szolgálatába állította a technikát egy olyan korban, ahol ez sajnos inkább cél volt, semmint eszköz. Ennek ellenére mégis forradalmi vizuális trükköknek lehetünk szemtanúi, amelyek az elmúlt tíz évben semmit se vesztettek hatásukból.
Andrew Lesnie operatőri munkáját pedig külön ki kell emelnem. Bámulatosan gyönyörű a fényképezés, legyen szó valós-vagy képzeletbeli tájakról, a mennyet, a poklot, és a valós világot egyaránt hihetően és emlékezetesen jeleníti meg. A légifelvételek és a tájképek egyenesen lélegzetelállítóak voltak.
Howard Shore zenéjétől már nem voltam annyira elájulva. Szó se róla, tökéletesen festi alá a látottakat, sőt nem egyszer jelentősen hozzátesz a filmélményhez, gondolok itt elsősorban a Lidérces részekre, vagy a barlangos jelenetre, melyben nem tudjuk eleinte, mi üldözi a főhősünket, csak annyit tudunk, hogy valami gonosz és félelmetes. Ez utóbbi jelenet elsősorban a zene miatt válik oly hatásossá. Mégis, most fejeztem be a filmet, és egyetlen dallamot sem tudnék már felidézni belőle. A hangeffektusok szintén kiválóak, nagyon hatásosak, de sajnos ezek sem különösebben emlékezetesek.
A szereplőkről nem tudok igazán rosszakat mondani. Egyedül Orlando Bloom volt zavaró egy kissé, de nagyon keveset szerepel ebben a részben ahhoz, hogy igazán idegesítővé váljon. Továbbá Elijah Wood-ot és az általa játszott Frodó karakterét éreztem egy csöppet halványnak egy ilyen nagyszabású mozimítosz főhősének. Ian McKellen kiváló volt az idős varázsló szerepében, de Magneto-ként az X-Menben sokkal nagyobbat alakított. Ellenben a Vándor, Viggo Mortensen nagyszerű, pont olyan amilyennek egy igazi mozis fantasyhősnek lennie kell. Férfias, titokzatos, becsületes és már csak külseje miatt is a vászonra kívánkozik. Nála csak Sean Bean, a kísértésbe eső Boromir alakítója tetszett jobban, őt emelném ki elsőnek a színészek közül. A többiekkel abszolút nincs semmi gond, csodálatosan játszanak, gyakorlatilag teljesen eggyé váltak szememben a szerepükkel, mikor épp néztem a filmet, és valószínúleg ez volt a cél. Jackson remekül választotta ki őket, ők pedig nagyszerűen helyt álltak. Christopher Lee visszatérése (természetesen negatív szerepkörben) pedig telitalálat. A magyar szinkron is fantasztikus, méltó az eredetihez, szomorú, hogy ilyen a Star Warshoz sosem készült. Ebből a részből még nem ismerjük meg igazán mélyen a figurákat, de lehet, hogy nem is baj. A Gyűrűk Ura legnagyobb erénye, hogy legyen bármifélék a karakterek, mindig emberiek maradnak a szó legarchetipikusabb értelmében. Örök, évezredeken átívelő emberi döntések elé kerülnek, kétségek között vergődnek saját magukat és a küldetésüket illetően, vagy a Jó és a Rossz között tipródnak, megkísértik őket, függőségektől szenvednek, szerelmesek… egyszóval könnyedén lehet velük azonosulni, annak ellenére, (vagy inkább épp ezért) mert nem igazán ismerjük őket. Mégis bennük magunkra ismerünk... Többek között ennek is köszönhető, hogy A Gyűrűk Ura a mozimitológia részévé válhatott, és sokan vallásos áhítattal közelítenek felé.
És persze köszönhető még annak a hatalmas fantáziának, ami elsősorban Tolkien érdeme, de Jackson lehelt ebbe életet, és valósította meg elsőrangúan ezt a különleges, egyedi világot, ráadásul mindezt korát messze megelőzően. A filmben folyamatosan új kalandok várnak minket, új lényekkel találkozhatunk, mesebeli, varázslatos tájak válnak valósággá, meglepetést meglepetés követ. Az orkok és a lidércek filmes ábrázolása különösen jó volt. Peter Jackson szakmájának mestere, igazán ért a feszültségkeltéshez, az ijesztegetéshez, és a látványvilághoz, amivel sikeresen hozta létre nemcsak a fantasy alapkövét, de a 2000-es évek meghatározó trilógiáját, melynek hatására sorra jöttek a hasonló műfajú alkotások, melyek közül egynek sem sikerült elérnie ezt a magas színvonalat. Persze a hatalmas sikernek a szerencséhez is köze volt. Amerika háborús időszakának elején mutatták be az első részt, a nézők pedig szíves örömest menekültek ebbe a valóságosnak tűnő mesevilágba. Az akkortájt hódító háborús és akciófilmek egyszerre túl valóságosnak hatottak.
A Gyűrűk Ura azonban mégse lesz az örök kedvencem vitathatatlan érdemei ellenére sem, bármennyi alázattal is közelítek felé. A legnagyobb, legfőbb problémám vele, hogy egyszerűen túl komolyan veszi magát, annak ellenére, hogy ez „csak” egy mese. Lehet, hogy a legmonumentálisabb mese, de akkor sem válik többé ennél egy percig sem. A világ szabályrendszerét is kissé önkényesnek éreztem néhol, és egy ilyen kidolgozott világnál ez nagy probléma. Továbbá egyáltalán semmi humor nem lelhető fel a filmben, ami pedig mégis, az egyáltalán nem vicces. Pedig a történet elején, a giccses hobbitmegye igazán adhatott volna alkalmat némi humorizálásra. Nem azt mondom, hogy A Gyűrűk Urának idétlenné kellene válnia, de az sem jó, hogy ennyire száraz. Ha már a fantasyknál járunk a Star Wars-nak is van humora, de még a kőkemény Conan-nek is, és tisztában voltak az alkotók azzal, hogy ők most egy szórakoztató mesét csinálnak, és ez érezhető a filmeken is. A Gyűrűk Ura ehhez képest olyan vérkomolyan veszi saját magát, hogy helyenként emiatt már inkább nevetségessé válik, gondolok itt elsősorban Boromir túlnyújtott haláljelenetére, ahol előbb lassított felvételben lenyilazzák pár percig, aztán pedig Aragorn karjaiban is haldoklik még pár percig. Mint már említettem, Boromir és az őt játszó Sean Bean a kedvenc karakterem ebben a történetben ez a jelenet mégis inkább kínosra, illetve nevetségesre sikeredett, semmint drámaira, vagy szomorúra. Ez Jacksonnak egyébként úgy látszik a mániája, a King Kong befejezése körülbelül olyan, mint ez a jelenet, megtízszerezve a sok naplementével, meg lassítással, meg búcsúzkodással együtt. Az a nagy szerencséje, hogy ezek a haldoklási jelenetek A gyűrű szövetsége legjobb akciójelenete előtt illetve után láthatóak, amikoris hőseink összecsapnak az orkokkal. Ez a jelenet viszont remekül fényképezett, elsőrangúan koreografált, gyors, brutális és látványos. De térjünk vissza a másik nagy problémámra a filmmel kapcsolatban. Egy ilyen nagyszabású, három óra hosszú filmhez egyszerűen szükség van a katarzisra, amire itt hiába várunk. A Star Warsban felrobbantják a Halálcsillagot, a Conanben eljön a bosszú ideje… A gyűrű szövetségének pedig még csak rendes befejezése sincs. Egyszer csak vége van és hopp, várhattok egy évet a következő részre. Szerintem, ha az ember fogja magát és képes végigülni három órát (most abba nem megyek bele, hogy szerintem rövidebben is el lehetett volna mesélni, sőt talán még hatásosabb is lett volna), akkor az a minimum, amit elvárhat, hogy legalább legyen a filmnek rendes vége.
Peter Jackson nyilván hihetetlenül jól oldott meg rengeteg dolgot a filmben, amiket fentebb ecseteltem, de sajnos neki is megvannak a maga hülyeségei, épp ezért tartom kicsit túlzónak azt, ahogy sokan viszonyulnak A Gyűrűk Urához. Elismerem én is, hogy milyen egyedülálló, remek alkotás, sőt olyan illő alázattal állok hozzá, amennyire megérdemli, de attól még látom a hibáit. És érzésem szerint az egyik fő hibája, hogy Jackson legalább ekkora alázattal állt neki az adaptálásnak. Már ha ezt egyáltalán hibának lehet tekinteni, hisz tény, hogy hatalmas kritikai és pénzügyi siker volt a trilógia, amit azóta se nagyon múltak fölül, és ez egy darabig nem is fog változni. Mindenesetre lekötött engem is három óráig ez az egyedi mesevilág, jövő héten pedig megnézem a második részt…
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Csatlakozom Jonesyhoz: épp most láttam A gyűrű szövetsége bővített blu-ray változatát (az Angliában megjelent kiadást), és EGÉSZEN KIVÁLÓ a képminőség. (A két lemezre osztás a legkevésbé sem zavar, sőt egy közel négyórás filmnél el is várom - hajlamos vagyok elhinni, hogy két órával - és ötféle audiokommentárral - jó transzfer esetén tényleg ki lehet tölteni egy 50 GB-os dupla blu-ray lemezt).
Természetesen ha valaki nem szeretne lemezt cserélni, illetve beéri az - amúgy szintén remek - mozis változattal, az vegye meg ezt a lemezt. Még ha a bővített változat blu-ray transzfere érzékelhetően jobb is, a mozis változat blu-ray kiadásának képminősége is sokkal jobb a dvd-énél (különösen persze a másik két rész esetében).
Természetesen ha valaki nem szeretne lemezt cserélni, illetve beéri az - amúgy szintén remek - mozis változattal, az vegye meg ezt a lemezt. Még ha a bővített változat blu-ray transzfere érzékelhetően jobb is, a mozis változat blu-ray kiadásának képminősége is sokkal jobb a dvd-énél (különösen persze a másik két rész esetében).
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
IQ: sajnos azt kell mondjam, nincs igazad. Azért nincs, mert itt, a BD-kiadványoknál is kezd elterjedni az a - anno a DVD-filmek esetében is követett - trend, hogy silány transzfert másolnak fel a hordozóra. Nos, abban nyilvánvalóan mindenki egyet tud érteni velem, hogy nem attól lesz valami DVD-film vagy Blu-Ray-film, hogy akármilyen silány transfert felmásolnak az adott hordozóra. Hanem igenis attól, hogy a hordozó lehetoségeit, kapacitását kihasználva GONDOS munkával igenis tuéles, részletgazdag, színvilágát tekintve dinamikus (azaz a technikailag elérheto legjobb) végterméket készítenek, és az kerül fel a korongra - nem pedig vhs-minoség a DVD-re (itt a Gyuruk Ura volt az egyik örvendetes kivétel), DVD minoség a BD-re (na itt már nem). Ha elkérik a lemezekért a nem kevés pénzt, akkor mindenki joggal várja el tolük az igenis megvalósítható legjobb technikai minoséget. Azt a minoséget, amit a kiadók már a Gladiátor Blu-Ray esetén sem tudtak hozni (messze nem). És most nagyonis úgy tunik, hogy a Gyuruk Urán van a sor...
Hicks tizedes: megszereztem és megtekintettem a bővített változat BD-kiadását. Bizton állíthatom, hogy a zöldes árnyalatúvá tétel részedről félreértés: mindössze az eleve zöld színt tartalmazó képrészek kaptak igazi tiszta zöld színt (leginkább a növényzet, így a fű), és nem pedig az egész film színpalettáját tolták el zöldes árnyalatba. Igen nagy különbség!!! Völgyzugoly szándékosan barna szűrője természetesen megmaradt. Ugyanakkor a hó az hófehér.
Az a nagy büdös igazság, hogy:
- helyretették a színvilágot, sokkal dinamikusabb és élvezhetőbb lett
- megszűnt a fátyolosság, a fakó árnyalat (a fekete az fekete, a zöld az zöld, a fehér továbbra is fehér, szürke pedig immár egyedül Gandalf maradt) - nem, Hicks, nem rendezői koncepció volt a fakó-fátyolos megjelenítés, ne erőlködj...
- az új 2000 k+ remasternek köszönhetően végre-valahára megjöttek az igazi részletek, főképp eltűnt a DNR okozta mosottság = pengeéles megjelenítés, részletgazdagság a köbön
Egy szó, mint száz: zongorázni lehet a különbséget. Aki megnézte, annak észre kell vennie a minőségi ugrást. Vagyis ezek után még csak véletlenül sem lehet arra hivatkozni, hogy "ebből nem lehet többet kihozni", "szándékosan ilyen", vagy - amikor már végleg tarthatatlanná válnak ezen álláspontok - "elrontották, rosszabb lett" blablabla... Persze, hogyne. Bizonyára.
Azaz a trilógia - de főleg az első rész - végre megkapta azt a minőséget, amit a BD-ből ki lehet és ki is kell tudni hozni. Ugye, hogy megy ez, kedves Peter Jackson... Már csak pár kérdésem maradt: ezt a minőséget elsőre miért nem lehetett produkálni? Miért gondolta a stúdió, hogy hülyének lehet nézni mindenkit, és meg fogja úszni a munkát? Miért kellett silány minőséggel piacra lépni 1 évvel ezelőtt, és a trehány "munkáért" aranyárat kérni? MIÉRT?????? Csak nem...?!?!
Hicks tizedes: megszereztem és megtekintettem a bővített változat BD-kiadását. Bizton állíthatom, hogy a zöldes árnyalatúvá tétel részedről félreértés: mindössze az eleve zöld színt tartalmazó képrészek kaptak igazi tiszta zöld színt (leginkább a növényzet, így a fű), és nem pedig az egész film színpalettáját tolták el zöldes árnyalatba. Igen nagy különbség!!! Völgyzugoly szándékosan barna szűrője természetesen megmaradt. Ugyanakkor a hó az hófehér.
Az a nagy büdös igazság, hogy:
- helyretették a színvilágot, sokkal dinamikusabb és élvezhetőbb lett
- megszűnt a fátyolosság, a fakó árnyalat (a fekete az fekete, a zöld az zöld, a fehér továbbra is fehér, szürke pedig immár egyedül Gandalf maradt) - nem, Hicks, nem rendezői koncepció volt a fakó-fátyolos megjelenítés, ne erőlködj...
- az új 2000 k+ remasternek köszönhetően végre-valahára megjöttek az igazi részletek, főképp eltűnt a DNR okozta mosottság = pengeéles megjelenítés, részletgazdagság a köbön
Egy szó, mint száz: zongorázni lehet a különbséget. Aki megnézte, annak észre kell vennie a minőségi ugrást. Vagyis ezek után még csak véletlenül sem lehet arra hivatkozni, hogy "ebből nem lehet többet kihozni", "szándékosan ilyen", vagy - amikor már végleg tarthatatlanná válnak ezen álláspontok - "elrontották, rosszabb lett" blablabla... Persze, hogyne. Bizonyára.
Azaz a trilógia - de főleg az első rész - végre megkapta azt a minőséget, amit a BD-ből ki lehet és ki is kell tudni hozni. Ugye, hogy megy ez, kedves Peter Jackson... Már csak pár kérdésem maradt: ezt a minőséget elsőre miért nem lehetett produkálni? Miért gondolta a stúdió, hogy hülyének lehet nézni mindenkit, és meg fogja úszni a munkát? Miért kellett silány minőséggel piacra lépni 1 évvel ezelőtt, és a trehány "munkáért" aranyárat kérni? MIÉRT?????? Csak nem...?!?!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
A filmet már sokan látták és ismerik, ezért nem írok sokat, csak annyit, hogy jó film, látni kell!
A kép:
VC-1, 1080/24p.
A kép egyáltalán nem rossz, sőt jó! Nem rossz minőségű! A DVD-hez képest csak nyeremény! Egyébként meg a DVD kiadáson is a három rész közül a Gyűrű Szövetsége volt a "leggyengébb", mint itt a BD kiadásnál! De az a szó, hogy leggyengébb, nem jó, mert nem gyenge a képminőség, hanem ez "szándékosan" ilyen fakóbb, lágyabb, színtelenebb (zöldes-szűrkés), tompább, egyfajta borongós hangulatú (lásd. a DVD kiadás is ilyen volt, de persze az csak DVD minőségben, de érdekes a DVD-t meg mindenki az egekig magasztalta! Ugyanazok a (nem létező) "problémák" (homályos, erőtlen stb.) vannak itt a BD-n is, mint ami a DVD-n már megvolt, csak itt nagyobb felbontásban (full hd 1920x1080)! Anno a DVD kiadásnál nem volt ez a fajta kekeckedés, hogy homályos, erőtlen stb.) Ne várjunk csillogó képeket, élénk és telt színeket, mint pld. a Transformersnél látható! Amúgy az nem is illene ehhez a filmhez! A kép olyan lett itt a BD-n, akár a DVD-n, abban az értelemben, hogy teljesen rendben van! Egyáltalán nem DVD minőségű a kép, hanem igenis hozza a BD-től elvárt szintet, hiszen sokkal részletesebb...! Ez tény! Csak azt kell megérteni és elfogadni, hogy ez szándékosan ilyen (lásd. pld. a 300 című film, ami nem igénytelenségből pld. szemcsés...sokan itt is elvárnák a remastert...)!
A hang:
Az eredeti DTS HD hang nagyon jól szól!
A magyar szinkron gyengébb, de jó, olyan mint a DVD-n.
Írták, hogy egy adott résznél, a magyar szinkronnál valami "ciripelés" hallatszik, nos nálam semmiféle "ciripelés" nem volt hallható!
Extrák:
Nem sok van.
3 előzetes + 1 videojáték előzetes.
Érdekességek:
A lemez gyorsan betöltődik, szinte mint egy DVD (nem a lejátszóra értem, hanem a többi BD lemezhez képest)! A lemezfolytatási funkció is működik! A menü egyszerű állóképes, egyszer végigfutó zenével. A BD-en levő kép sokkal szélesebb, mint a DVD-n volt, pedig elvileg mindkettő 2,35:1 (16:9)! A lényeg, hogy itt a BD-en többet látunk a képből, olyannyira, hogy még "képhibákat" is láthatunk oldalt...
Ui.:
Szerintem ez a kiadás rendben van!
Lehet várni a remasterelt kiadásra, de szerintem az felesleges...!
Nekem elég (hosszú) a moziváltozat is!
Főleg úgy, hogy bővített változatban A Gyűrű Szövetsége 2 db BD-en lesz!
Megint a lemezcserés "marhaság"!
Nekem az nem jön be!
+
Most, hogy már megjelent a bővített változat (nem nálunk), és kiderült róla egy-két dolog, egyáltalán nem hiányzik nekem!
Az amerikai kiadáson pld. az első rész mindkét lemezén "disc two" felirat van!, más országban panaszkodtak a hang/kép minőségre is stb.!
Egyébként meg az a zöld árnyalat ami a bővített kiadás képminőségét jellemzi, az valóban nevetséges!
Hiába mondják egyesek, hogy :"ó, jó az" meg, hogy:"nem is olyan zavaró" meg:"mert mégiscsak a bővített változat" stb.
De pld. a hó az legyen már fehér, és ne valamilyen zöldes akármi izé szín!
Tehát nem lett tökéletes a kép, sőt! Ez miatt még rosszabb, mert valószerűtlen/valóSZÍNűtlen lett! Ergo, nem lett jó a kép!
A moziváltozat legalább nem lett elrontva!
Hiába az új transzfer, ha nem sikerült valami jól!
Amit nyertek a réven, elvesztették a vámon!
Ezért kár volt!
Ja, és az a két lemezre osztás... :(
Tehát vannak gondok!
És végszóként még annyit írnék, hogy ez a kiadás (1 lemezes) teljesen megfelelő!
A kép:
VC-1, 1080/24p.
A kép egyáltalán nem rossz, sőt jó! Nem rossz minőségű! A DVD-hez képest csak nyeremény! Egyébként meg a DVD kiadáson is a három rész közül a Gyűrű Szövetsége volt a "leggyengébb", mint itt a BD kiadásnál! De az a szó, hogy leggyengébb, nem jó, mert nem gyenge a képminőség, hanem ez "szándékosan" ilyen fakóbb, lágyabb, színtelenebb (zöldes-szűrkés), tompább, egyfajta borongós hangulatú (lásd. a DVD kiadás is ilyen volt, de persze az csak DVD minőségben, de érdekes a DVD-t meg mindenki az egekig magasztalta! Ugyanazok a (nem létező) "problémák" (homályos, erőtlen stb.) vannak itt a BD-n is, mint ami a DVD-n már megvolt, csak itt nagyobb felbontásban (full hd 1920x1080)! Anno a DVD kiadásnál nem volt ez a fajta kekeckedés, hogy homályos, erőtlen stb.) Ne várjunk csillogó képeket, élénk és telt színeket, mint pld. a Transformersnél látható! Amúgy az nem is illene ehhez a filmhez! A kép olyan lett itt a BD-n, akár a DVD-n, abban az értelemben, hogy teljesen rendben van! Egyáltalán nem DVD minőségű a kép, hanem igenis hozza a BD-től elvárt szintet, hiszen sokkal részletesebb...! Ez tény! Csak azt kell megérteni és elfogadni, hogy ez szándékosan ilyen (lásd. pld. a 300 című film, ami nem igénytelenségből pld. szemcsés...sokan itt is elvárnák a remastert...)!
A hang:
Az eredeti DTS HD hang nagyon jól szól!
A magyar szinkron gyengébb, de jó, olyan mint a DVD-n.
Írták, hogy egy adott résznél, a magyar szinkronnál valami "ciripelés" hallatszik, nos nálam semmiféle "ciripelés" nem volt hallható!
Extrák:
Nem sok van.
3 előzetes + 1 videojáték előzetes.
Érdekességek:
A lemez gyorsan betöltődik, szinte mint egy DVD (nem a lejátszóra értem, hanem a többi BD lemezhez képest)! A lemezfolytatási funkció is működik! A menü egyszerű állóképes, egyszer végigfutó zenével. A BD-en levő kép sokkal szélesebb, mint a DVD-n volt, pedig elvileg mindkettő 2,35:1 (16:9)! A lényeg, hogy itt a BD-en többet látunk a képből, olyannyira, hogy még "képhibákat" is láthatunk oldalt...
Ui.:
Szerintem ez a kiadás rendben van!
Lehet várni a remasterelt kiadásra, de szerintem az felesleges...!
Nekem elég (hosszú) a moziváltozat is!
Főleg úgy, hogy bővített változatban A Gyűrű Szövetsége 2 db BD-en lesz!
Megint a lemezcserés "marhaság"!
Nekem az nem jön be!
+
Most, hogy már megjelent a bővített változat (nem nálunk), és kiderült róla egy-két dolog, egyáltalán nem hiányzik nekem!
Az amerikai kiadáson pld. az első rész mindkét lemezén "disc two" felirat van!, más országban panaszkodtak a hang/kép minőségre is stb.!
Egyébként meg az a zöld árnyalat ami a bővített kiadás képminőségét jellemzi, az valóban nevetséges!
Hiába mondják egyesek, hogy :"ó, jó az" meg, hogy:"nem is olyan zavaró" meg:"mert mégiscsak a bővített változat" stb.
De pld. a hó az legyen már fehér, és ne valamilyen zöldes akármi izé szín!
Tehát nem lett tökéletes a kép, sőt! Ez miatt még rosszabb, mert valószerűtlen/valóSZÍNűtlen lett! Ergo, nem lett jó a kép!
A moziváltozat legalább nem lett elrontva!
Hiába az új transzfer, ha nem sikerült valami jól!
Amit nyertek a réven, elvesztették a vámon!
Ezért kár volt!
Ja, és az a két lemezre osztás... :(
Tehát vannak gondok!
És végszóként még annyit írnék, hogy ez a kiadás (1 lemezes) teljesen megfelelő!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
A bővített BD verzióval kapcsolatban írnék egy-két sort, gondolatot.
A legjobb szerintem az lenne, ha úgy adnák ki a bővített változatot, hogy rajta lenne a lemezen a mozi-változat és a bővített változat egyben, "seamless branching" technológiával! Lásd:Alien filmek, Legenda Vagyok stb.! Egy jó transzferrel simán megoldható lenne! Sokkal jobb megoldásnak tartom, minthogy egy filmet (már megint, mint a dvd-nél) két lemezen elosztani! A lemezcsere kicsit illúzióromboló szerintem!
A fent leírt technikát alkalmazhatnák pld.: a Star Wars esetében is!
A legjobb szerintem az lenne, ha úgy adnák ki a bővített változatot, hogy rajta lenne a lemezen a mozi-változat és a bővített változat egyben, "seamless branching" technológiával! Lásd:Alien filmek, Legenda Vagyok stb.! Egy jó transzferrel simán megoldható lenne! Sokkal jobb megoldásnak tartom, minthogy egy filmet (már megint, mint a dvd-nél) két lemezen elosztani! A lemezcsere kicsit illúzióromboló szerintem!
A fent leírt technikát alkalmazhatnák pld.: a Star Wars esetében is!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
a képminőségtől sokkal többet vártam, de azért nem olyan rossz, mint például a gladiátoré vagy a blöffé. az eredeti hang jól szól, a magyar 5.1 viszont nem méltó a hordozóhoz: a móriai jelenetben körülbelül egy percig idegesítő ciripelés hallatszik. ez nagyon igénytelen egy 70000 ft-os termék esetében. extra nincs, ami nem okoz nagy gondot, de legalább minden más tekintetben lenne etalon a kiadvány. természetesen a film továbbra is mestermű, a kedvencem a trilógiából.
ui.: félreértés ne essék: ennél jobb minőségben valószínűleg nem lehet otthoni körülmények között megnézni a filmet. még így is nagyságrendekkel jobb, mint a maga kategóriájában tökéletes dvd-kiadás.
ui.: félreértés ne essék: ennél jobb minőségben valószínűleg nem lehet otthoni körülmények között megnézni a filmet. még így is nagyságrendekkel jobb, mint a maga kategóriájában tökéletes dvd-kiadás.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)