A harmadik részt eddig még sosem láttam teljesen, ami jobban belegondolva nem is csoda. Az első részben csalódtam annak idején, a második sem fogott meg különösebben, miért is vesztegettem volna az időmet a trilógia zárófejezetére. Részleteket egyébként láttam belőle. Véletlenül videokazettán (így belegondolva tök furcsa, talán ez volt az utolsó sikerfilm, amit videokazettán láttam) megnéztem az utolsó fél órát, ami borzasztóan idegesített. Egyszer pedig az rtl klubbon láttam egy rövid részt a nagy csatajelenetből 4:3-as képaránnyal, de a reklám idején el is kapcsoltam. Barbarizmus ezt a filmet tévében nézni. Most felnőtt fejjel, az érdekesség és a blog kedvéért újranéztem a trilógiát, nem tudtam, de nem is akartam kikerülni a harmadik részt.
Sok újdonságot azonban nem hozott az előző részekhez képest. Kicsit rémisztőbb volt, mint az eddigiek (halottak barlangja, pók), és sokkal-sokkal látványosabb. A vizuális megvalósítások szemet gyönyörködtetőek, a fantasztikus kameramozgásokkal, tájakkal és persze a remek trükkökkel. Néhány képkocka annyira gyönyörű, mint egy festmény, és Jackson nagy szerencsénkre szívesen el is időzik ezeken a szép képeken. Viszont nagy problémája a harmadik résznek, hogy érezhetően túl sok mindent próbáltak belezsúfolni, ennek köszönhetően pedig majdnem három és fél óra hosszú a játékidő, ami valami hihetetlen sok egy játékfilmtől. Míg a második részt próbálták minél inkább elnyújtani, még plusz szálak bevonásával is (Aragorn meghal, de mégse), addig ezt nem győzték összesűríteni, ennek pedig a narratíva látta kárát. A humorral is óvatosabban bántak, mint a második részben, bár néhány jó beszólás kétségtelenül akadt („Ez akkor is csak egynek számít”).
Amivel a befejezés jócskán felülmúlja az első-második részt, az egyértelműen a csatajelenetek. Kezdetben Faramir várvédő csatája is nagyszerűen megrendezett, minden egyben van: a látványvilág, a zene és az érzelmek. A következő csatát bár nem mutatták teljes valójában, de a hobbit dallal kiválóan megadják az alaphangulatot, amitől nagyon hatásossá válik a jelenet. Azonban mindez bármilyen csodálatos is, egyszerűen semmi a film nagy csatájához képest, ahogy a Helm szurdoki ütközetet is egy laza kézmozdulattal félresöpri. Ezt az elképesztően monumentális, nagyszabású, hősies és hihetetlenül látványos jelenetsort tátott szájjal néztem végig. Egyszerűen teljesen lenyűgözött, ehhez foghatót azóta sem láttam, és biztos vagyok benne, hogy jó darabig nem is fogok. Telis tele volt jó ötletekkel, mint a katapultba tett levágott fejek, remek lényekkel, mint az olifántok, poénokkal, ráadásul még a dráma sem hiányzott. Théoden haláljelenete igazán meghatóra sikerült. Általában azt sem szeretem, ha a nők kardot rántanak egy ilyen stílusú filmben, de itt nagyon jól sült el, ezzel a karakterrel tudtam leginkább együtt érezni. Pár dolog azért zavart. Egyrészt Aragorn hősi pózolását nem kicsit vitték túlzásba, inkább zavaró volt, pedig a többi részben ő volt a kedvencem, de már nagyon messzire került az első rész titokzatos Vándorától. Másrészt Gandalf is túl sokat harcolt az én ízlésemnek. Harmadrészt egy kicsit hasonlított a csata dramaturgiája az előző rész ütközetéhez., negyedrészt pedig nem épp a legjobb pontokon szakították félbe az eseményeket. Ez nyilván apró kötözködés, aminek nem sok helye lenne, de ezzel a filmmel sajnos sokkal több probléma van, amit még ez a zseniális jelenetsor sem tud igazán feledtetni.
A Gyűrűk Ura trilógia borzasztóan önismétlő. Már megint leesik egy karakter a mélybe… ebben a pillanatban tudtam, hogy ő még bizony elő fog kerülni. Először eljátszottak Gandalffal, aztán Aragornnal, végül pedig most Gollammal. Szerintem ez ciki. Ugyanígy megjelenik egy király is Denethor, aki a fiát gyászolja Boromirt. Nem nehéz párhuzamot vonnunk Théoden, és az ő gyásza között. Annyi itt még a szerencse, hogy kiválóan sikerült ábrázolni a Denethort, és az ő gyászát. Shakespeare drámái jutottak eszembe, amit még segített is a hihetetlenül megrázó végkifejlet. A magyar szinkronban ráadásul minden idők egyik legjobb magyar szinkronhangja, a megboldogult Szakácsi Sándor alakítja, aki még képes továbbmélyíteni ezt az amúgy is kiváló karaktert.
A karaktereket nézzük meg egy kicsit közelebbről. Frodónak, aki elvileg a főhős semmi személyisége nincs. Rosszul van a Gyűrűtől, de megy előre. Ennyi. Elijah Wood ráadásul rosszul is játszik, főleg a befejezésben, de erről majd később. Már az eddigi részeknél is felmerült bennem, de talán most a leginkább: mi hajtja Samut? Mi a motivációja? Amennyit sír, meg ahogy néz Frodóra, meg amennyire mellette áll látszólag különösebb ok nélkül… Igazából adja magát a magyarázat… És nem, az se érdekel, hogy a film befejezésének huszadik jelenetében felesége lesz, ez így is tök egyértelmű, mindenfajta rosszindulat nélkül.
Másvalakivel is nagyon csúnyán elbántak. A Christopher Lee alakította Szarumán, aki eddig a főgonosz volt, ezúttal meg sem jelenik a filmben, ahogy Grima se, aki szintén fontos szerepet játszott a Két toronyban. Igen, tudom, hogy a Bővített verzióban szerepelnek, csakhogy most a mozifilmről beszélünk, ami már így is három és fél órás, és nem jut idő benne ilyen fontos szereplőkre? Bezzeg Gollam felesleges kezdőjelenetére, vagy a már kissé unalmas és zavaros Arwen féle szálra jócskán maradt idő. Peter Jackson szerintem sok alapvető dologgal nincs tisztában a forgatókönyveket illetően. Lehet, hogy iszonyatosan látványos, és borzalmasan ijesztő jeleneteket tud rendezni, de ezek nagyon nagy hibák egy ilyen gigantikus méretű szuperprodukciónál. Arról nem is szólok inkább, hogy azt hittem Szauron végül megjelenik testi valójában, mint maga a gonosz megtestesülése, gondolom ez a regényben sem alakult másképp.
Végül ami számomra teljesen elrontotta a filmet, az a befejezés. Illetve befejezések. Kezdem az elejétől… Frodó haldoklik, Samu a hátán viszi (és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy közben a seggét fogdossa), Gollam megtámadja őket. Frodó pedig elkezd futni… Aztán még percekig szórakoznak, mire bedobják a Gyűrűt a lávába. Persze nem mondom, hogy csak úgy be kellett volna hajítani, de ez a rémesen túlnyújtott jelenet bennem egyáltalán nem növelte a feszültséget. És akkor csak ezután jött a feketeleves. Eddig panaszkodtam, hogy egyik filmnek se volt vége. Jackson itt bőségesen kárpótolta a nézőket. Megszámoltam, összesen hétszer (igen, HÉTSZER!!!) fejeződik be a film, mielőtt ténylegesen vége lenne. Mindezt annyira visszataszítóan giccsesen, nyálasan és a legrosszabb értelemben vett hollywoodi módon teszik, hogy az valami elképzelhetetlenül ciki. Már csak arra vártam, hogy mikor fut be Frodó meg a hobbitok mellé az ágyba hemperegni Szarumán és Gollam kézenfogva... Látszik, hogy meghatóak próbáltak lenni, de inkább önmaga paródiájába fordul az amúgy nagyon durván és feleslegesen elnyújtott jelenetsor, így a megérdemelt és várva várt katarzis újfent elmaradt…
A Gyűrűk Urát sokan olyan áhítattal nézik, hogy nem is merik kritizálni, sőt eszükbe sem jut. Pedig sajnos legyen bármennyire látványos és hatalmas vállalkozás, amely tényleg forradalmi a filmtörténetben, azért mégiscsak jócskán vannak hibái. Dúskál a jóban a trilógia, az izgalmakban, a látványban, mindeközben egyedi és különleges. Az ízlésemnek azonban túlságosan érzelgős, terjengős és önismétlő, és nagy fájdalmamra a zene sem olyan erős, mint a látványvilág. Szerintem jobban is el lehetett volna készíteni ezt a trilógiát. Nem akarom Jacksont túl sokat szidni, hisz épp ezzel a filmmel vált korunk legsikeresebb rendezőjévé, de szerintem a sok apró munkálat mellett már egyszerűen nem látta a nagy egészet. Összességében érdemes volt felnőttfejjel újranézni A Gyűrűk Urát, de a véleményem nem változott nagyban.
A többi részről is olvashattok ITT.
Sok újdonságot azonban nem hozott az előző részekhez képest. Kicsit rémisztőbb volt, mint az eddigiek (halottak barlangja, pók), és sokkal-sokkal látványosabb. A vizuális megvalósítások szemet gyönyörködtetőek, a fantasztikus kameramozgásokkal, tájakkal és persze a remek trükkökkel. Néhány képkocka annyira gyönyörű, mint egy festmény, és Jackson nagy szerencsénkre szívesen el is időzik ezeken a szép képeken. Viszont nagy problémája a harmadik résznek, hogy érezhetően túl sok mindent próbáltak belezsúfolni, ennek köszönhetően pedig majdnem három és fél óra hosszú a játékidő, ami valami hihetetlen sok egy játékfilmtől. Míg a második részt próbálták minél inkább elnyújtani, még plusz szálak bevonásával is (Aragorn meghal, de mégse), addig ezt nem győzték összesűríteni, ennek pedig a narratíva látta kárát. A humorral is óvatosabban bántak, mint a második részben, bár néhány jó beszólás kétségtelenül akadt („Ez akkor is csak egynek számít”).
Amivel a befejezés jócskán felülmúlja az első-második részt, az egyértelműen a csatajelenetek. Kezdetben Faramir várvédő csatája is nagyszerűen megrendezett, minden egyben van: a látványvilág, a zene és az érzelmek. A következő csatát bár nem mutatták teljes valójában, de a hobbit dallal kiválóan megadják az alaphangulatot, amitől nagyon hatásossá válik a jelenet. Azonban mindez bármilyen csodálatos is, egyszerűen semmi a film nagy csatájához képest, ahogy a Helm szurdoki ütközetet is egy laza kézmozdulattal félresöpri. Ezt az elképesztően monumentális, nagyszabású, hősies és hihetetlenül látványos jelenetsort tátott szájjal néztem végig. Egyszerűen teljesen lenyűgözött, ehhez foghatót azóta sem láttam, és biztos vagyok benne, hogy jó darabig nem is fogok. Telis tele volt jó ötletekkel, mint a katapultba tett levágott fejek, remek lényekkel, mint az olifántok, poénokkal, ráadásul még a dráma sem hiányzott. Théoden haláljelenete igazán meghatóra sikerült. Általában azt sem szeretem, ha a nők kardot rántanak egy ilyen stílusú filmben, de itt nagyon jól sült el, ezzel a karakterrel tudtam leginkább együtt érezni. Pár dolog azért zavart. Egyrészt Aragorn hősi pózolását nem kicsit vitték túlzásba, inkább zavaró volt, pedig a többi részben ő volt a kedvencem, de már nagyon messzire került az első rész titokzatos Vándorától. Másrészt Gandalf is túl sokat harcolt az én ízlésemnek. Harmadrészt egy kicsit hasonlított a csata dramaturgiája az előző rész ütközetéhez., negyedrészt pedig nem épp a legjobb pontokon szakították félbe az eseményeket. Ez nyilván apró kötözködés, aminek nem sok helye lenne, de ezzel a filmmel sajnos sokkal több probléma van, amit még ez a zseniális jelenetsor sem tud igazán feledtetni.
A Gyűrűk Ura trilógia borzasztóan önismétlő. Már megint leesik egy karakter a mélybe… ebben a pillanatban tudtam, hogy ő még bizony elő fog kerülni. Először eljátszottak Gandalffal, aztán Aragornnal, végül pedig most Gollammal. Szerintem ez ciki. Ugyanígy megjelenik egy király is Denethor, aki a fiát gyászolja Boromirt. Nem nehéz párhuzamot vonnunk Théoden, és az ő gyásza között. Annyi itt még a szerencse, hogy kiválóan sikerült ábrázolni a Denethort, és az ő gyászát. Shakespeare drámái jutottak eszembe, amit még segített is a hihetetlenül megrázó végkifejlet. A magyar szinkronban ráadásul minden idők egyik legjobb magyar szinkronhangja, a megboldogult Szakácsi Sándor alakítja, aki még képes továbbmélyíteni ezt az amúgy is kiváló karaktert.
A karaktereket nézzük meg egy kicsit közelebbről. Frodónak, aki elvileg a főhős semmi személyisége nincs. Rosszul van a Gyűrűtől, de megy előre. Ennyi. Elijah Wood ráadásul rosszul is játszik, főleg a befejezésben, de erről majd később. Már az eddigi részeknél is felmerült bennem, de talán most a leginkább: mi hajtja Samut? Mi a motivációja? Amennyit sír, meg ahogy néz Frodóra, meg amennyire mellette áll látszólag különösebb ok nélkül… Igazából adja magát a magyarázat… És nem, az se érdekel, hogy a film befejezésének huszadik jelenetében felesége lesz, ez így is tök egyértelmű, mindenfajta rosszindulat nélkül.
Másvalakivel is nagyon csúnyán elbántak. A Christopher Lee alakította Szarumán, aki eddig a főgonosz volt, ezúttal meg sem jelenik a filmben, ahogy Grima se, aki szintén fontos szerepet játszott a Két toronyban. Igen, tudom, hogy a Bővített verzióban szerepelnek, csakhogy most a mozifilmről beszélünk, ami már így is három és fél órás, és nem jut idő benne ilyen fontos szereplőkre? Bezzeg Gollam felesleges kezdőjelenetére, vagy a már kissé unalmas és zavaros Arwen féle szálra jócskán maradt idő. Peter Jackson szerintem sok alapvető dologgal nincs tisztában a forgatókönyveket illetően. Lehet, hogy iszonyatosan látványos, és borzalmasan ijesztő jeleneteket tud rendezni, de ezek nagyon nagy hibák egy ilyen gigantikus méretű szuperprodukciónál. Arról nem is szólok inkább, hogy azt hittem Szauron végül megjelenik testi valójában, mint maga a gonosz megtestesülése, gondolom ez a regényben sem alakult másképp.
Végül ami számomra teljesen elrontotta a filmet, az a befejezés. Illetve befejezések. Kezdem az elejétől… Frodó haldoklik, Samu a hátán viszi (és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy közben a seggét fogdossa), Gollam megtámadja őket. Frodó pedig elkezd futni… Aztán még percekig szórakoznak, mire bedobják a Gyűrűt a lávába. Persze nem mondom, hogy csak úgy be kellett volna hajítani, de ez a rémesen túlnyújtott jelenet bennem egyáltalán nem növelte a feszültséget. És akkor csak ezután jött a feketeleves. Eddig panaszkodtam, hogy egyik filmnek se volt vége. Jackson itt bőségesen kárpótolta a nézőket. Megszámoltam, összesen hétszer (igen, HÉTSZER!!!) fejeződik be a film, mielőtt ténylegesen vége lenne. Mindezt annyira visszataszítóan giccsesen, nyálasan és a legrosszabb értelemben vett hollywoodi módon teszik, hogy az valami elképzelhetetlenül ciki. Már csak arra vártam, hogy mikor fut be Frodó meg a hobbitok mellé az ágyba hemperegni Szarumán és Gollam kézenfogva... Látszik, hogy meghatóak próbáltak lenni, de inkább önmaga paródiájába fordul az amúgy nagyon durván és feleslegesen elnyújtott jelenetsor, így a megérdemelt és várva várt katarzis újfent elmaradt…
A Gyűrűk Urát sokan olyan áhítattal nézik, hogy nem is merik kritizálni, sőt eszükbe sem jut. Pedig sajnos legyen bármennyire látványos és hatalmas vállalkozás, amely tényleg forradalmi a filmtörténetben, azért mégiscsak jócskán vannak hibái. Dúskál a jóban a trilógia, az izgalmakban, a látványban, mindeközben egyedi és különleges. Az ízlésemnek azonban túlságosan érzelgős, terjengős és önismétlő, és nagy fájdalmamra a zene sem olyan erős, mint a látványvilág. Szerintem jobban is el lehetett volna készíteni ezt a trilógiát. Nem akarom Jacksont túl sokat szidni, hisz épp ezzel a filmmel vált korunk legsikeresebb rendezőjévé, de szerintem a sok apró munkálat mellett már egyszerűen nem látta a nagy egészet. Összességében érdemes volt felnőttfejjel újranézni A Gyűrűk Urát, de a véleményem nem változott nagyban.
A többi részről is olvashattok ITT.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
A film méltó folytatása az első két résznek! Szintén jó film, látni kell!
A kép:
VC-1, 1080/24p. Teljesen rendben van. Olyan, mint a DVD-n, csak éppen full hd (1920x1080) felbontásban, részletesebben!
A hang:
Az eredeti DTS HD hang tökéletes!
A magyar hang (a DTS HD hanghoz képest gyenge) ugyanaz, mint a DVD-n.
Extrák:
2 előzetes, 1 szuperelőzetes + videojáték előzetes.
Érdekességek:
A lemez gyorsan betöltődik, szinte mint egy DVD (nem a lejátszóra értem, hanem a többi BD-hez képest)! A lemezfolytatási funkció is működik! A menü egyszerű állóképes, egyszer végigfutó zenével. A BD-en levő kép sokkal szélesebb, mint a DVD-n volt, pedig elvileg mindkettő 2,35:1! A lényeg, hogy itt a BD-en többet látunk a képből, olyannyira, hogy még "képhibát" is láthatunk oldalt...
Ui.:
Szerintem ez a kiadás is rendben van!
Nekem elég (hosszú) a moziváltozat is!
Főleg úgy, hogy bővített változatban A Király Visszatér 2 db BD-en lesz!
Megint a lemezcserés "marhaság"!
Nekem az nem jön be!
A kép:
VC-1, 1080/24p. Teljesen rendben van. Olyan, mint a DVD-n, csak éppen full hd (1920x1080) felbontásban, részletesebben!
A hang:
Az eredeti DTS HD hang tökéletes!
A magyar hang (a DTS HD hanghoz képest gyenge) ugyanaz, mint a DVD-n.
Extrák:
2 előzetes, 1 szuperelőzetes + videojáték előzetes.
Érdekességek:
A lemez gyorsan betöltődik, szinte mint egy DVD (nem a lejátszóra értem, hanem a többi BD-hez képest)! A lemezfolytatási funkció is működik! A menü egyszerű állóképes, egyszer végigfutó zenével. A BD-en levő kép sokkal szélesebb, mint a DVD-n volt, pedig elvileg mindkettő 2,35:1! A lényeg, hogy itt a BD-en többet látunk a képből, olyannyira, hogy még "képhibát" is láthatunk oldalt...
Ui.:
Szerintem ez a kiadás is rendben van!
Nekem elég (hosszú) a moziváltozat is!
Főleg úgy, hogy bővített változatban A Király Visszatér 2 db BD-en lesz!
Megint a lemezcserés "marhaság"!
Nekem az nem jön be!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)