Az USÁ-ban az ABC, itthon az FHE körüli hercehurca miatt nem is nagyon reménykedtem, hogy megjelenik, így ez lesz a tavasz egyik kellemes meglepetése és tuti vétele.
A pozitívumok szerencsére megmaradtak a sorozatban, ide véve a látványvilágot, a játékosságot, a nyelvi bravúrokat, a kedvességet. A Halottnak a csók továbbra is egy pihenteto, szeretheto sorozat, felnott mese, ahogy eddig is. Gyakorlatilag ugyanazokat tudnám mondani, mint korábban.
A kavarások és a bizonytalanságok azonban nem múltak el nyomtalanul. Annak idején azt írtam az elso évadhoz hogy az eredeti ötletekbol építkezo sorozatoknak általában két végzete lehetséges: kimerülnek vagy elburjánzanak. Sajnos itt mindketto tetten érheto. A nyomozások már nem annyira ragadtak magukkal. Volt egy-két kifejezetten gyenge darab, és néha azt éreztem, csak ballasztnak vannak; azért, hogy a jelmezes kiélhesse magát (tipikusan ilyen az elso epizód a méhkirálynos gyilkossággal). A kreatívok -érezvén ezt- cserébe a hosszútávú eseményeket túrták fel, exhumálva ezt-azt a szereplok múltjából, az évadon végigvonuló fo szál a zsebórákkal pedig nagyon sablonos és giccses.
Röviden: A sorozat ugyan nem a csúcson fejezte be, de még éppen idoben, hogy jobbára élvezetes maradjon. Kár, hogy a kezdeti sikerek okán sem méltatták a befektetok egy tisztességes lezárásra, így az utolsó öt percet senkinek nem ajánlom, de a többit feltétlenül.