Gyermekkorunk nagy filmjei voltak a titokzatos, jól bunyózó és érdekes fegyvereket használó fekete ruhás alakok. Rambo és Terminator mellett őket szerettük a legjobban. Tiszta véletelenül mostanában két ilyen új filmbe is belebotlottam. Nem gondolkodtam, hogy megvegyem – ne vegyem, nyindzsák, hurrá, ezer éve nem láttam nindzsás filmet. És nem csalódtam a Nindzsa gyilkos-ban. Minőségi mészárlás felsőfokon. Persze a véres jelenetek kissé eltúlzottak, de egy nindzsás filmbe ez vastagon belefér és nem rontja az összképet. A nagy visszatérő persze Sho Kosugi, aki szerintem jobb mint valaha. Gyermekkorunkban sok akciófilmben felbukkant. Mára már az idő barázdákat húzott az arcára és meg is van hízva egy kicsit, mégis jobb és hitelesebb, mint amikor Jean Claude van Damme arcát próbálta leépíteni. A főszereplő srác - nevét most meg nem mondom – szikár, gyermekarcú, de kemény mint a kő. Igazából a filmet nem is miatta élveztem, hanem a már említett Sho Kosugi miatt. Na ő aztán nagyon szigorú és kegyetlen. Olyannyira, hogy már tetszik. A filmben szereplő rendőrnő, oknyomozó riporter és mindenki más eltörpül mellette és jelentéktelen, akkora szellemi és fizikai erőt képvisel egymagában. A korong kép és hanganyagához sok hozzáfűznivalóm nincs. A kép szép éles, a hang szól rendesen ahogy kell. Az extrák jók, betekintést engednek egy kicsit a nindzsák titkos, ősi világába. Úgy vettem észre, hogy magyar felirat jár mindegyik extrához. Jó kis többször nézhető akciómozi HD-ben. Másfél órára teljesen képes kikapcsolni az ember agyát...