A Gyűrűk meg a Legyek után már az Egeknek is ura van…. Ami még önmagában nem lenne is baj, csak kár, hogy a film magyar fordítása valahogy sehogy sem smakkol a filmhez. Ha a drámai részt vesszük, akkor inkább életek urának kéne lenni.. A fel az égbe, még ha bacábban is hangzik, kifejezőbb..
E rövid eszmefuttatással elérkeztem a kétségtelenül nagyszerű film legnagyobb buktatójához: (számomra) Nevezetesen, hogy nem tudom, mi akart lenni IGAZÁN. Mert – olvasva az itteni írásokat – többen kiemelték a drámai vonalat, az viszont nálam egyáltalán nem ütött akkorát.
Láttam viszont egy remek „karakterfilmet”. Bepillantást egy ember mindennapjaiba, aki precízen megtervezett életének nagy részét utazással tölti. Szállodákban lakik, autókat bérel, és több ezer mérföldet utazik, amiben a pénz nem számít – egy igazi gigoló életstílus egy sármos faszival. Akinek a futó kalandok épp olyan keveset jelentenek, mint a munkájából eredő következmények. Hontalan, magányos farkas, mégis teljes az élete, mert azt csinál, amit szeret és amihez ért… Megmondom őszintén, nekem ez nagyon tetszett. Az egész életvitele, a kötetlensége, a stílusa, minden. Lelkem mélyén simán elképzeltem magam ahogy repülőről repülőre szállva utazok a világban. .. Szóval a mozi róla szól, majdnem teljes egészében. Ryan (Clooney karaktere) élete, az abban bekövetkező változások, illetve annak hatásai a film központi témája. Minden egyéb az én nézőpontomban háttérbe szorult. A figura fejlődése/változása kiválóan le van vezetve, nagyszerűen meg van formálva. Kellett hozzá mondjuk Clooney is, mintha csak rá szabták volna a szerepet (valahol olvastam, hogy így is volt). Olyan törvényszerű és életszerű minden, az érzelmi reakciók, s a végkifejlet is – akárcsak a Bombák földjén záróképsoraiban, itt is egyértelmű a helyzet: Up in the air.
Az egyszemélyes film terhét remek partnerekkel vették le Clooney válláról. Mindkét női karakter nagyszerű, valamiért mindegyik szerethető és utálható is egyben. (apropó: Alex „titka” azért nem volt rendesen kidolgozva, kicsit hiteltelennek és erőltetettnek tűnt) De ettől függetlenül mozgatják az eseményeket, Ryan reakciói tulajdonképpen az ő cselekvéseikre adott válaszok.. Tökéletes forgatókönyv és dramaturgia, egy nem szokványos életben.. Széles mosollyal néztem az egész filmet, első osztályú kikapcsolódás, remek szórakozás. Kellő humorral, jó vágással, jó színészekkel….
… Majdnem hibátlan is lett. Csak az a baj, hogy Ryan munkája fölött ugyebár nem lehet átsiklani. Ez adná a film drámai élét. De sajnos nekem nem jött át az a feszültség, azoknak az emberi sorsoknak a tragédiája, amik a munkájához kötődnek. Kicsit olyan teátrális volt az egész, kicsit távoli, átélhetetlen. Ahogy Ryan sem vette túl komolyan a következményeket, a film készítői nem is foglalkoztak vele, így én sem tudtam beleélni magam. Úgy érzem - persze lehet, tévedek - , ezzel inkább csak színesítették a filmet, minthogy igazán megrázó mélységet adtak volna neki. Meg persze, már ha egyáltalán elfogadjuk a „puha pöcs” főnök elméletet, ami azért erős túlzás. Ilyen szinten már nincsenek puha pöcsök, vagy ha vannak, akkor van arra megfelelő osztály, hogy a ilyen munkát elvégezze.. Kicsit félve közelítettek a témához, pedig ha mélyebbre ásnak, valódi érzelmekkel töltik meg a statiszták figuráit, zseniális mozi születhetett volna, igazi katarzissal…
De lehet, csak az én lelkemet nem érintette meg a dolog.. Most nem. Majd máskor, más film meg fogja.
A DVD egyszerű darab, kép, hang teljesen rendben – már ha egyszerűen eldöntöd, eredetiben, vagy magyarul nézed. Mert ha néha hasonlítgatsz a hangzás között (abban nincs nagy különbség), bizony meghökkentő szinkron kontra felirat eltérésekre bukkanhatsz. Illúzióromboló módon pl. repülős jelenetben… Úgyhogy eldönteni és nem kapcsolgatni!
:-))
Kosárba!
E rövid eszmefuttatással elérkeztem a kétségtelenül nagyszerű film legnagyobb buktatójához: (számomra) Nevezetesen, hogy nem tudom, mi akart lenni IGAZÁN. Mert – olvasva az itteni írásokat – többen kiemelték a drámai vonalat, az viszont nálam egyáltalán nem ütött akkorát.
Láttam viszont egy remek „karakterfilmet”. Bepillantást egy ember mindennapjaiba, aki precízen megtervezett életének nagy részét utazással tölti. Szállodákban lakik, autókat bérel, és több ezer mérföldet utazik, amiben a pénz nem számít – egy igazi gigoló életstílus egy sármos faszival. Akinek a futó kalandok épp olyan keveset jelentenek, mint a munkájából eredő következmények. Hontalan, magányos farkas, mégis teljes az élete, mert azt csinál, amit szeret és amihez ért… Megmondom őszintén, nekem ez nagyon tetszett. Az egész életvitele, a kötetlensége, a stílusa, minden. Lelkem mélyén simán elképzeltem magam ahogy repülőről repülőre szállva utazok a világban. .. Szóval a mozi róla szól, majdnem teljes egészében. Ryan (Clooney karaktere) élete, az abban bekövetkező változások, illetve annak hatásai a film központi témája. Minden egyéb az én nézőpontomban háttérbe szorult. A figura fejlődése/változása kiválóan le van vezetve, nagyszerűen meg van formálva. Kellett hozzá mondjuk Clooney is, mintha csak rá szabták volna a szerepet (valahol olvastam, hogy így is volt). Olyan törvényszerű és életszerű minden, az érzelmi reakciók, s a végkifejlet is – akárcsak a Bombák földjén záróképsoraiban, itt is egyértelmű a helyzet: Up in the air.
Az egyszemélyes film terhét remek partnerekkel vették le Clooney válláról. Mindkét női karakter nagyszerű, valamiért mindegyik szerethető és utálható is egyben. (apropó: Alex „titka” azért nem volt rendesen kidolgozva, kicsit hiteltelennek és erőltetettnek tűnt) De ettől függetlenül mozgatják az eseményeket, Ryan reakciói tulajdonképpen az ő cselekvéseikre adott válaszok.. Tökéletes forgatókönyv és dramaturgia, egy nem szokványos életben.. Széles mosollyal néztem az egész filmet, első osztályú kikapcsolódás, remek szórakozás. Kellő humorral, jó vágással, jó színészekkel….
… Majdnem hibátlan is lett. Csak az a baj, hogy Ryan munkája fölött ugyebár nem lehet átsiklani. Ez adná a film drámai élét. De sajnos nekem nem jött át az a feszültség, azoknak az emberi sorsoknak a tragédiája, amik a munkájához kötődnek. Kicsit olyan teátrális volt az egész, kicsit távoli, átélhetetlen. Ahogy Ryan sem vette túl komolyan a következményeket, a film készítői nem is foglalkoztak vele, így én sem tudtam beleélni magam. Úgy érzem - persze lehet, tévedek - , ezzel inkább csak színesítették a filmet, minthogy igazán megrázó mélységet adtak volna neki. Meg persze, már ha egyáltalán elfogadjuk a „puha pöcs” főnök elméletet, ami azért erős túlzás. Ilyen szinten már nincsenek puha pöcsök, vagy ha vannak, akkor van arra megfelelő osztály, hogy a ilyen munkát elvégezze.. Kicsit félve közelítettek a témához, pedig ha mélyebbre ásnak, valódi érzelmekkel töltik meg a statiszták figuráit, zseniális mozi születhetett volna, igazi katarzissal…
De lehet, csak az én lelkemet nem érintette meg a dolog.. Most nem. Majd máskor, más film meg fogja.
A DVD egyszerű darab, kép, hang teljesen rendben – már ha egyszerűen eldöntöd, eredetiben, vagy magyarul nézed. Mert ha néha hasonlítgatsz a hangzás között (abban nincs nagy különbség), bizony meghökkentő szinkron kontra felirat eltérésekre bukkanhatsz. Illúzióromboló módon pl. repülős jelenetben… Úgyhogy eldönteni és nem kapcsolgatni!
:-))
Kosárba!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Nekem ez a film nagyon kellemes meglepetés volt. Clooney hozza a tole elvárhatót, a film története és cselekménye pedig igen tanulságos, az ember sok mindenen elgondolkodik utána. Valószínuleg mindenki állt már egyik-másik oldalon, foleg manapság, aktualitása is van.. kötelezo
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Az idei év eddigi nagy kedvence (elore borítékolható helyezéssel az idei TOP10-emben), több okból is.
A film egyik fo szálát Ryan élete, az önmagához és a családjához való viszonya képezi, illetve az, hogy Alex megjelenése erre milyen hatással lesz. Bár a karakterek jól kidolgozottak és a színészek is odateszik magukat, de ettol ma már nehezen emelkedne ki az átlagból. George Clooney például a szokásos sármor-figurát hozza, a nok közül pedig Vera Farmiga az ismertebb és kedveltebb, de Anna Kendrick (aki a stílusa alapján kb. Amy Adams tíz évvel fiatalabb kiadása, úgyhogy remélhetoleg nem most láttuk utoljára) érzelmi hullámzásait ezúttal erosebbnek találtam.
Azonban a másik szál sokkal nagyobbat ütött, téve az Egek Urát az elso "válságfilmmé". Ryan foglalkozása (foleg a bevezetovel megtámogatva), az Anna Kendrick által alakított Natalie "újítása", és annak késobbi bemutatása... hú, basszus, a hideg rázott tole. Lehet azt mondani, hogy "ez csak film", de személyes tapasztalataim és vélelmeim azt mondatják velem, hogy ez a fajta "hatékonyságnövelés" csak ido kérdése. Arról nem is beszélve, amilyen szerepe és története a statiszták kiválogatásának volt ehhez a filmhez, és ahogy ennek nyomán még a forgatókönyv meg a téma is átalakult (ezekol majd talán a fórumban, spoileresen!).
Röviden: Személyes drámának is kiváló, de ami egyedivé teszi nálam, az az hogy a Grönholm-módszer után ez a második film, ami sokkolóan képes bemutatni a globalizálódott munkaeropiac átalakulását, és az emberek Plug&Play-droiddá silányítását.
Ahogy nézem, a borító elég jellegtelen, de ez legyen minden film legnagyobb baja...
A film egyik fo szálát Ryan élete, az önmagához és a családjához való viszonya képezi, illetve az, hogy Alex megjelenése erre milyen hatással lesz. Bár a karakterek jól kidolgozottak és a színészek is odateszik magukat, de ettol ma már nehezen emelkedne ki az átlagból. George Clooney például a szokásos sármor-figurát hozza, a nok közül pedig Vera Farmiga az ismertebb és kedveltebb, de Anna Kendrick (aki a stílusa alapján kb. Amy Adams tíz évvel fiatalabb kiadása, úgyhogy remélhetoleg nem most láttuk utoljára) érzelmi hullámzásait ezúttal erosebbnek találtam.
Azonban a másik szál sokkal nagyobbat ütött, téve az Egek Urát az elso "válságfilmmé". Ryan foglalkozása (foleg a bevezetovel megtámogatva), az Anna Kendrick által alakított Natalie "újítása", és annak késobbi bemutatása... hú, basszus, a hideg rázott tole. Lehet azt mondani, hogy "ez csak film", de személyes tapasztalataim és vélelmeim azt mondatják velem, hogy ez a fajta "hatékonyságnövelés" csak ido kérdése. Arról nem is beszélve, amilyen szerepe és története a statiszták kiválogatásának volt ehhez a filmhez, és ahogy ennek nyomán még a forgatókönyv meg a téma is átalakult (ezekol majd talán a fórumban, spoileresen!).
Röviden: Személyes drámának is kiváló, de ami egyedivé teszi nálam, az az hogy a Grönholm-módszer után ez a második film, ami sokkolóan képes bemutatni a globalizálódott munkaeropiac átalakulását, és az emberek Plug&Play-droiddá silányítását.
Ahogy nézem, a borító elég jellegtelen, de ez legyen minden film legnagyobb baja...
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Nagy meglepetés volt a film. Pozitív értelemben. Igazi kellemes, nyugodt kikapcsolódás, szó szerint megtapasztalhatjuk az egyszer fent, egyszer lent mondást:). A színészek remekül alakítanak, amiért legalább egy Oscar-t kisorsoltam volna köztük. Nem akar világmegváltó lenni a film, egyszeruen csak mesél, kapunk egy kis életet, egy kis mondanivalót útravalónak. Hangulatos film, a muzsika is tetszett:). Még több ilyet! A film mellé pedig jöhet a könyv is, kíváncsi vagyok rá.
A kiadás jónak ígérkezik, az extrák is érdekesek, a borítónak el tudtam volna képzelni a moziplakátot is, de ez is tetszik. Tuti vétel.
A kiadás jónak ígérkezik, az extrák is érdekesek, a borítónak el tudtam volna képzelni a moziplakátot is, de ez is tetszik. Tuti vétel.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)