12 kritika
*
*
Alice
A 2010-es évek egyik legjobbja. Tim Burton egyik legjobb filmje. Mia és Depp is remekelnek. Ajánlott!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Nem, hogy a legrosszabb, hanem az egyik legjobban sikerült filmje
Az i-n a pont, a hab a tortán és még sorolhatnám. Végre valaki odaállt Tim Burton mögé és megtámogatta anyagilag. Illetve ő csak pár hónappal később szállt be a produkcióba, mert a forgatókönyvet akkor már írták.
A kritika, azért kritika, mert mindenki leírja saját tapasztalatait, élményeit és megosztja a nagyérdeművel. Igazság szerint én tiszteletben tartom azokat a megfogalmazásokat, miszerint borzalmas lett az új Alice Csodaországban, ám semmilyen formában nem értek vele egyet.
Jómagam nem vagyok képben az eredeti történettel. Nem olvastam a könyveket és nem láttam a korábbi rajzfilmeket. A rendező és a technika rajongója vagyok, így ezek alapján írom le a véleményemet.
Burton-nek volt már jó pár olyan produkciója, ami méreg drága volt, ám erre a filmre konkrétan 200 millió dollárt kapott, ami persze nagyrészt a C.G.I. részre ment el, de megérte! Nincs kecmec, már gyakorlatilag a 10. perctől elkezdődik a film végéig tartó látványorgia, amihez foghatót még nem láttam. Ha a jellegét akarom meghatározni, akkor közelebb áll az animációs filmhez, mint az élőszereplőshöz, függetlenül attól, hogy hús-vér színészek is szerepet kaptak. 80% animáció, 20% valódiság. Ezzel mindenki számoljon!
A korábbi filmjeivel ellentétben, itt kimondottan ráment az élénk színek használatára (Charlie És A Csokigyár c. mozit leszámítva). Nincs semmi noir-os hatás, fakóság, csak az intenzív, hivalkodó színek, ami miatt úgy érzi az ember mint, ha bele esett volna egy cukros bödönbe. A kihagyhatatlan dark-os feeling természetesen meghatározó szerepet kapott a Vörös Boszorkány kastélyánál és környezeténél.
Aztán persze említést érdemelnek Csodaország lakói, Hőscincér, Bölcselő, Nyalka Nyúl és Vigyori Úr, utóbbi a legbájosabb karakter a filmben és egy macska összes tulajdonsága megtalálható benne. Külön kitérnék a Tweeddle-ikrekre, akiknek a legnagyobb dumájuk van, kár, hogy csak keveset szerepelnek.
Bizonyos jeleneteknél a John Carter jutott eszembe, ám utóbbi később készült (2012), így a koppintás ténye kizárt, legalább is az egyik irányból...
Nos, ahogy írtam nincs összehasonlítási alapom, így nem tudom mennyit változtattak a könyvhöz képest, ám számomra kimondottan érdekfeszítő volt a cselekmény.
Ez a film 2 Alice-film egybemosásából készült, "Alice Csodaországban" és "Alice Tüköroszágban". A forgatókönyvíróknak ezekből kellet a mozi cselekményét megalkotni.
A film első 10 perce egy gyerekkori részből és egy eljegyzésből áll, ami mondjuk, hogy a "prológus rész". Ad némi alapot, de nem igazán világít rá, arra, hogy Alice Csodaország lényeit igen jól ismeri. Ahhoz képest kicsit olyan, mint ha sosem találkoztak volna még korábban. Nem olyan nagy probléma, de talán erre oda lehetett volna figyelni. Bár, ha azt nézem, hogy az ember az álmaira nem igazán emlékszik, akkor le tudom nyelni, ezt a kis hibát.
Ami miatt egy kicsit hiányérzetem van, az a film hosszúsága, illetve inkább a rövidsége. Nyilván ez a másfél óra is hatalmas nagy meló volt és őrültek, hogy elkészítették, de engem úgy magával ragadott, hogy még elnézegettem volna. Pláne, mert a vége egy kicsit elkapkodottnak tűnik. Túlságosan is felgyorsultak a dolgok, ami ugyan követhetetlenné nem teszi a filmet, de némi űrt, azért hagy az emberben.
Ahogy azt már megszokhattuk, a "Burton-istálló" állandó színészei itt is munkát kaptak, így Johnny Depp, Helena Bonham Carter jelenlétükkel, míg Michael Gough és Christopher Lee hangjukkal járultak hozzá a produkció sikeréhez. Persze emellett még hangját adta Stephen Fry és Alan Rickman is, a Fehér Boszit pedig Anne Hathaway formálta meg. Mondanom se kell, Tim Burton elvárásainak megfelelően teljesített mindenki, igazi varázslatot teremtve.
Természetesen a zenét Danny Elfman szerezte, aki ugyan azzal a profizmussal dolgozik, mint mindig, bár a film legvégén azt a modern beütésű zenét annyira nem értem, de elfogadom. Élvezhető, hangulatos, mesés az egész mozi alatt a zene.
A gyenge pont persze a kiadványban jelentkezik. 3 darab tücsökpöcs hosszúságú kisfilm, ám koránt sem szólnak akkorát. Akár hogy kerestem, nem találtam 2 korongos megoldást, szóval az egy darabossal kell beérnem. A hang pazar, a kép meg valami gyönyörű. A borító szép lett végre van belső kép is, a lemez viszont a szokásos Disney-s szürkeség, amiért nem rajongok.
Tim Burton rajongók gyűjteményének kötelező darabja és szerintem ez közel sem egy rossz film, a rendező, az alkotók büszkék lehetnek rá és én is az vagyok, hogy a gyűjteményemet bővíti és ékesíti.
TÖRTÉNET: 8
LÁTVÁNY: 10
KÉP, HANG: 10
KIADVÁNY: 6
A kritika, azért kritika, mert mindenki leírja saját tapasztalatait, élményeit és megosztja a nagyérdeművel. Igazság szerint én tiszteletben tartom azokat a megfogalmazásokat, miszerint borzalmas lett az új Alice Csodaországban, ám semmilyen formában nem értek vele egyet.
Jómagam nem vagyok képben az eredeti történettel. Nem olvastam a könyveket és nem láttam a korábbi rajzfilmeket. A rendező és a technika rajongója vagyok, így ezek alapján írom le a véleményemet.
Burton-nek volt már jó pár olyan produkciója, ami méreg drága volt, ám erre a filmre konkrétan 200 millió dollárt kapott, ami persze nagyrészt a C.G.I. részre ment el, de megérte! Nincs kecmec, már gyakorlatilag a 10. perctől elkezdődik a film végéig tartó látványorgia, amihez foghatót még nem láttam. Ha a jellegét akarom meghatározni, akkor közelebb áll az animációs filmhez, mint az élőszereplőshöz, függetlenül attól, hogy hús-vér színészek is szerepet kaptak. 80% animáció, 20% valódiság. Ezzel mindenki számoljon!
A korábbi filmjeivel ellentétben, itt kimondottan ráment az élénk színek használatára (Charlie És A Csokigyár c. mozit leszámítva). Nincs semmi noir-os hatás, fakóság, csak az intenzív, hivalkodó színek, ami miatt úgy érzi az ember mint, ha bele esett volna egy cukros bödönbe. A kihagyhatatlan dark-os feeling természetesen meghatározó szerepet kapott a Vörös Boszorkány kastélyánál és környezeténél.
Aztán persze említést érdemelnek Csodaország lakói, Hőscincér, Bölcselő, Nyalka Nyúl és Vigyori Úr, utóbbi a legbájosabb karakter a filmben és egy macska összes tulajdonsága megtalálható benne. Külön kitérnék a Tweeddle-ikrekre, akiknek a legnagyobb dumájuk van, kár, hogy csak keveset szerepelnek.
Bizonyos jeleneteknél a John Carter jutott eszembe, ám utóbbi később készült (2012), így a koppintás ténye kizárt, legalább is az egyik irányból...
Nos, ahogy írtam nincs összehasonlítási alapom, így nem tudom mennyit változtattak a könyvhöz képest, ám számomra kimondottan érdekfeszítő volt a cselekmény.
Ez a film 2 Alice-film egybemosásából készült, "Alice Csodaországban" és "Alice Tüköroszágban". A forgatókönyvíróknak ezekből kellet a mozi cselekményét megalkotni.
A film első 10 perce egy gyerekkori részből és egy eljegyzésből áll, ami mondjuk, hogy a "prológus rész". Ad némi alapot, de nem igazán világít rá, arra, hogy Alice Csodaország lényeit igen jól ismeri. Ahhoz képest kicsit olyan, mint ha sosem találkoztak volna még korábban. Nem olyan nagy probléma, de talán erre oda lehetett volna figyelni. Bár, ha azt nézem, hogy az ember az álmaira nem igazán emlékszik, akkor le tudom nyelni, ezt a kis hibát.
Ami miatt egy kicsit hiányérzetem van, az a film hosszúsága, illetve inkább a rövidsége. Nyilván ez a másfél óra is hatalmas nagy meló volt és őrültek, hogy elkészítették, de engem úgy magával ragadott, hogy még elnézegettem volna. Pláne, mert a vége egy kicsit elkapkodottnak tűnik. Túlságosan is felgyorsultak a dolgok, ami ugyan követhetetlenné nem teszi a filmet, de némi űrt, azért hagy az emberben.
Ahogy azt már megszokhattuk, a "Burton-istálló" állandó színészei itt is munkát kaptak, így Johnny Depp, Helena Bonham Carter jelenlétükkel, míg Michael Gough és Christopher Lee hangjukkal járultak hozzá a produkció sikeréhez. Persze emellett még hangját adta Stephen Fry és Alan Rickman is, a Fehér Boszit pedig Anne Hathaway formálta meg. Mondanom se kell, Tim Burton elvárásainak megfelelően teljesített mindenki, igazi varázslatot teremtve.
Természetesen a zenét Danny Elfman szerezte, aki ugyan azzal a profizmussal dolgozik, mint mindig, bár a film legvégén azt a modern beütésű zenét annyira nem értem, de elfogadom. Élvezhető, hangulatos, mesés az egész mozi alatt a zene.
A gyenge pont persze a kiadványban jelentkezik. 3 darab tücsökpöcs hosszúságú kisfilm, ám koránt sem szólnak akkorát. Akár hogy kerestem, nem találtam 2 korongos megoldást, szóval az egy darabossal kell beérnem. A hang pazar, a kép meg valami gyönyörű. A borító szép lett végre van belső kép is, a lemez viszont a szokásos Disney-s szürkeség, amiért nem rajongok.
Tim Burton rajongók gyűjteményének kötelező darabja és szerintem ez közel sem egy rossz film, a rendező, az alkotók büszkék lehetnek rá és én is az vagyok, hogy a gyűjteményemet bővíti és ékesíti.
TÖRTÉNET: 8
LÁTVÁNY: 10
KÉP, HANG: 10
KIADVÁNY: 6
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Felnőtt ember lévén a mai napig meghatározó élményem az Alice csodaországban történet!Imádom a rendező alkotásait és szeretem Depp stílusát is, de ez a feldolgozás éppen erre a két figurára korlátozódik és erősen biznisszagú. A korábbi alapanyagoktól nagyon silány, üres és unalmas, már-már vontatott és fárasztó alkotás lett, ami nekem nagy csalódást okozott. Burton-től nem vártam volna középszerű édelgést. A hang, kép, grafika ok!-de ennyi! Mókusvakítás! A főszereplő hölgy katasztrófa! Plépofa és idegesítő, hogy úgy mondjam, egyéniségének semmi köze a történethez. (ugyan próbálkozik hitelesen játszani, de sajnos nem jön össze neki.) A rendezőnek sikerült hosszas válogatás után egy, csak semmilyen kisugárzással rendelkező, matt alanyt kiválasztania Alice-nak.Tényleg hiányzott az American McGee co produkciója! A Disney nem erre hivatott, hogy átérezze ennek a műnek a lehetőségeit, és ez meg is látszik az eredményen. Lebutított, gyenge, feledhető alkotás lett. Egy filmváltozatban, ami korosztályában meghaladta elődeit, jóval ütősebbnek kellett volna lennie, most úgy érzem, engem palira vettek. Sajnálom hogy így alakult, mert Tim Burton portfóliójában csúnyán fog mutatni ez a munka és tuti, hogy egy darabig- érdemben-senki sem fog a történethez nyúlni,(pedig Ő lett volna az adu ász) max az American McGee- konzolra. Csak Depp és a látvány miatt kap 2 csillagot!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/1)
Ez a film nagyon giccses. Annyira giccses, hogy egy-két jól mutató jelenetet is hazavág azáltal, hogy a teljes filmet a giccs uralja. Olyan, mint egy sütemény, amibe ha beleharapunk a mu hab és a cukortól, olyan édes, hogy nem tudjuk, nyeljük-e le vagy sem.
Az a baj, hogy a burtoni látványvilág, ami alapján sokan megismertük és szerettük, az nála ebben a filmben szinte sehol sincs jelen. Remélem ez csak idei-óráig tart, mert ez a fajta látványvilág, ami az Alicet uralja nekem nem jött be.
Burtonröl tudjuk, hogy a látványvilága, ami az igazán jó filmjeit (Batman 1-2, Beetlejuice, Ollókezu Edward, Karácsonyi lidércnyomás, Az álmosvölgy legendája) uralja az az o gyermekkori és fiatalkori filmélményeibol táplálkozik. O az expresszionista filmek, Mario Bava, Universal és a Hammer horrorok stílusát és látványvilágát hozta vissza és gyúrta egybe. Ezzel alakított ki egy sajátos képi világot, amit én nagyon szeretek. Na most az Aliceban ennek szinte nyomát se látni. Továbbá Burtont azért is szerettem, mert Del Torohoz hasonlóan eddig, minden megépíttetett, megcsináltatott és a legszükségesebbeket csinálta meg számítógéppel. Itt sajnos minden számítógép. Ami azért baj, mert egy hatalmas hernyó valóságban megcsinálva és azt lefilmezve ezerszer jobban nézett volna ki, mint ez a számítógépes hernyó. Persze vannak figurák, amihez kellett a CGI mindenképpen azokkal nincs is baj: a sárkány, a macska és a többi mint igen jól néznek ki.
Lépjünk is túl azon, hogy mi a bajom a csicsás látványvilággal.
A regényben található társadalomkritika már nincs benne, csak a vörös királyno körül kerül elo egy-két geg. Ez egy mesefilm, amivel nincs is baj. Kár, hogy csak a végén válik izgalmassá.
A színészek jól játszanak.
Az nekem nagyon tetszett, hogy ez a film valójában folytatása a régi Alicenak nem pedig egy tucat-feldolgozás.
Egyszer meg lehet nézni, de ez a Burton-filmek között, ha a sorrendet kéne állítanom eléggé a vége fele lenne.
Az a baj, hogy a burtoni látványvilág, ami alapján sokan megismertük és szerettük, az nála ebben a filmben szinte sehol sincs jelen. Remélem ez csak idei-óráig tart, mert ez a fajta látványvilág, ami az Alicet uralja nekem nem jött be.
Burtonröl tudjuk, hogy a látványvilága, ami az igazán jó filmjeit (Batman 1-2, Beetlejuice, Ollókezu Edward, Karácsonyi lidércnyomás, Az álmosvölgy legendája) uralja az az o gyermekkori és fiatalkori filmélményeibol táplálkozik. O az expresszionista filmek, Mario Bava, Universal és a Hammer horrorok stílusát és látványvilágát hozta vissza és gyúrta egybe. Ezzel alakított ki egy sajátos képi világot, amit én nagyon szeretek. Na most az Aliceban ennek szinte nyomát se látni. Továbbá Burtont azért is szerettem, mert Del Torohoz hasonlóan eddig, minden megépíttetett, megcsináltatott és a legszükségesebbeket csinálta meg számítógéppel. Itt sajnos minden számítógép. Ami azért baj, mert egy hatalmas hernyó valóságban megcsinálva és azt lefilmezve ezerszer jobban nézett volna ki, mint ez a számítógépes hernyó. Persze vannak figurák, amihez kellett a CGI mindenképpen azokkal nincs is baj: a sárkány, a macska és a többi mint igen jól néznek ki.
Lépjünk is túl azon, hogy mi a bajom a csicsás látványvilággal.
A regényben található társadalomkritika már nincs benne, csak a vörös királyno körül kerül elo egy-két geg. Ez egy mesefilm, amivel nincs is baj. Kár, hogy csak a végén válik izgalmassá.
A színészek jól játszanak.
Az nekem nagyon tetszett, hogy ez a film valójában folytatása a régi Alicenak nem pedig egy tucat-feldolgozás.
Egyszer meg lehet nézni, de ez a Burton-filmek között, ha a sorrendet kéne állítanom eléggé a vége fele lenne.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Mivel az eredeti Lewis Carroll-féle Alice történet is csupán egy mese volt (emlékezzünk csak, az egész történetet három kislány hallgatja egy csónakban a mesélotol), itt Tim Burton sem tesz mást, mint belebújik a csónakázó mesemondó szerepébe, és elmondja a saját meséjét.
A végeredmény egy vicces, és hihetetlenül látványos film lett, egytol egyig szeretheto karakterekkel, és remek alakításokkal.
Egy rendkívül szeretheto mese, amit, még ha nem is Burton legjobbja, nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek.
A végeredmény egy vicces, és hihetetlenül látványos film lett, egytol egyig szeretheto karakterekkel, és remek alakításokkal.
Egy rendkívül szeretheto mese, amit, még ha nem is Burton legjobbja, nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Most lehet, hülyén fog hangzani, de nekem eddig fogalmam sem volt Alice kalandjairól Csodaországban… Mindösszesen kétféleképpen kapcsolódtam a témához: egyrészt a klasszikus Smokie dal feldolgozással, miszerint Who the f*** is Alice, másrészt meg a Mátrixban elhangzó utalással a nyúl üregére.. Valahogy e kislány kalandjai mögött mindig is kislányos mondanivalót sejtettem – így hát nem igazán ástam bele magam a témába. Sem irodalmi, sem mozgóképes vonatkozásban.
De Johny Depp és Tim Burton neve elég eros inspirációt adott – így ezennel én is elmerültem a nyúl üregében. Csak és kizárólag e filmet tekintve remekül szórakoztam, egy gyönyöru mesét láttam – bár azt azért nem értem így elsore, hogy ezzel mit is akartak mondani… Olvasva Niwrok írását, boldog tudatlanságom még mindig szerencsésebb, mint aki tövirol-hegyire ismeri az egész mítoszt. Önálló meseként szerintem megállja a helyét, hisz látványilag, hangulatilag, karakterek vonatkozásában hibátlan alkotás.
Ha egy kicsit jobban belemélyedek a lényegbe (mert hiszen minden filmnek a lényege ez kellene, hogy legyen), nevezetesen a történetbe, ott már vannak gondjaim. Egy felnott lány, házasság elott álló lány álmaiba tett utazás szerintem nem feltétlenül bolond kalaposról, pipázó hernyóról meg vörös, nagyfeju királynorol kellene szólnia. E tekintetben a gyerek Alice utazása valóban valószerubb lehetett - és így ez a film valóban kicsit hiteltelenebb lett. Talán épp ezért én úgy voltam vele, hogy Csodaországban egyáltalán nem volt a fejemben az, hogy Alice most hány éves is lehet. A meseszeru elemekhez hozzárendeltem egy képzeletben egy gyereket, még szerencse, hogy a foszereplo csaj kinézete segítségemre volt ebben. Így élvezheto és jó lett a mozi, mintha a kerettörténet közben Alice visszafiatalodott volna 10 évet..
A filmbeli utazás története tipikus mesetörténet, sablonos elemekkel. Klisészeru történet, amit csak Tim Burton látványvilága emel ki a szürkeségbol. Ez valóban Burton világa, nem is igazán tudnék más rendezot erre a filmváltozatra elképzelni. Talán még Terry Gilliamet – de akkor meg nagyon elvont lett volna. Jó ez így, ezt a színes, látványos képi világot az utolsó percig ki kell élvezni. Mint ahogy a remekbe szabott karaktereket is. Személyes kedvencem nekem is a Bolond Kalapos – ami meg valahogy egyértelmuen Jonny Depp szerepe. Vagy Jim Carrey-é.. Nagyszeru alakítással sikerült ismét önmagát hoznia, minden perce élvezet a nézo számára a vásznon. A két kis dagi, a fehér nyúl, meg a hos kisegér is telitalálat, s telitalálat a sötét oldalon a Vörös Királyno is.
Kardhordozója már kevésbé, de annyi baj legyen - a film elviszi ot is a hátán. Az persze azért kár, hogy a címszereplorol kevés szót kell ejteni, a lány amellett, hogy remekül közömbösíti az életkor problémát a szorösszívu ;-) nézok számára, tulajdonképpen eléggé semleges alakítást nyújt. Inkább éreztem szürke mellékszereplonek a színes kavalkádban, mintsem hosnek. Persze muszáj volt valamiféle kohézió a valós világ és a nyúl ürege között, ezt erosítendo a képzelt és a valós karakterek eroltetett egymásra mosása is a végén. A valós világban feltuno kék pillangó azonban egy szívmelengeto lezárása ennek a felemás filmnek. Ami önmagában egy remek mese, amit csak MESEKÉNT tudunk igazán élvezni. Ha mögé nézünk, nem igazán találunk sok mindent – azonban itt a színes világba annyira el lehet merülni, hogy akarja a fene megint fekete-fehér-szürkében látni a világot. Arra ott vannak a hétköznapok.
A slipcase-s DVD igazán szép darab. Ötletes megoldás ez a kulcslyukos-képcserélos dolog, meg elobb-utóbb hiánycikk is lesz. A kép csodálatos, a hanggal sem volt különösebb problémám. Sosem lesz tesztlemez, de a Disney szintet tartja: igaz, a Disney logó boven jobban szól, mint a film.. A három darab kb. 6 perces extra az igazi rajongók igényeit nem elégíti ki, de legalább érdekes anyag, magyar felirattal. És még belso borító is van..
A tanácsom az, hogy ne nézzük a hölgyek korát itt sem.
Kosárba!
De Johny Depp és Tim Burton neve elég eros inspirációt adott – így ezennel én is elmerültem a nyúl üregében. Csak és kizárólag e filmet tekintve remekül szórakoztam, egy gyönyöru mesét láttam – bár azt azért nem értem így elsore, hogy ezzel mit is akartak mondani… Olvasva Niwrok írását, boldog tudatlanságom még mindig szerencsésebb, mint aki tövirol-hegyire ismeri az egész mítoszt. Önálló meseként szerintem megállja a helyét, hisz látványilag, hangulatilag, karakterek vonatkozásában hibátlan alkotás.
Ha egy kicsit jobban belemélyedek a lényegbe (mert hiszen minden filmnek a lényege ez kellene, hogy legyen), nevezetesen a történetbe, ott már vannak gondjaim. Egy felnott lány, házasság elott álló lány álmaiba tett utazás szerintem nem feltétlenül bolond kalaposról, pipázó hernyóról meg vörös, nagyfeju királynorol kellene szólnia. E tekintetben a gyerek Alice utazása valóban valószerubb lehetett - és így ez a film valóban kicsit hiteltelenebb lett. Talán épp ezért én úgy voltam vele, hogy Csodaországban egyáltalán nem volt a fejemben az, hogy Alice most hány éves is lehet. A meseszeru elemekhez hozzárendeltem egy képzeletben egy gyereket, még szerencse, hogy a foszereplo csaj kinézete segítségemre volt ebben. Így élvezheto és jó lett a mozi, mintha a kerettörténet közben Alice visszafiatalodott volna 10 évet..
A filmbeli utazás története tipikus mesetörténet, sablonos elemekkel. Klisészeru történet, amit csak Tim Burton látványvilága emel ki a szürkeségbol. Ez valóban Burton világa, nem is igazán tudnék más rendezot erre a filmváltozatra elképzelni. Talán még Terry Gilliamet – de akkor meg nagyon elvont lett volna. Jó ez így, ezt a színes, látványos képi világot az utolsó percig ki kell élvezni. Mint ahogy a remekbe szabott karaktereket is. Személyes kedvencem nekem is a Bolond Kalapos – ami meg valahogy egyértelmuen Jonny Depp szerepe. Vagy Jim Carrey-é.. Nagyszeru alakítással sikerült ismét önmagát hoznia, minden perce élvezet a nézo számára a vásznon. A két kis dagi, a fehér nyúl, meg a hos kisegér is telitalálat, s telitalálat a sötét oldalon a Vörös Királyno is.
Kardhordozója már kevésbé, de annyi baj legyen - a film elviszi ot is a hátán. Az persze azért kár, hogy a címszereplorol kevés szót kell ejteni, a lány amellett, hogy remekül közömbösíti az életkor problémát a szorösszívu ;-) nézok számára, tulajdonképpen eléggé semleges alakítást nyújt. Inkább éreztem szürke mellékszereplonek a színes kavalkádban, mintsem hosnek. Persze muszáj volt valamiféle kohézió a valós világ és a nyúl ürege között, ezt erosítendo a képzelt és a valós karakterek eroltetett egymásra mosása is a végén. A valós világban feltuno kék pillangó azonban egy szívmelengeto lezárása ennek a felemás filmnek. Ami önmagában egy remek mese, amit csak MESEKÉNT tudunk igazán élvezni. Ha mögé nézünk, nem igazán találunk sok mindent – azonban itt a színes világba annyira el lehet merülni, hogy akarja a fene megint fekete-fehér-szürkében látni a világot. Arra ott vannak a hétköznapok.
A slipcase-s DVD igazán szép darab. Ötletes megoldás ez a kulcslyukos-képcserélos dolog, meg elobb-utóbb hiánycikk is lesz. A kép csodálatos, a hanggal sem volt különösebb problémám. Sosem lesz tesztlemez, de a Disney szintet tartja: igaz, a Disney logó boven jobban szól, mint a film.. A három darab kb. 6 perces extra az igazi rajongók igényeit nem elégíti ki, de legalább érdekes anyag, magyar felirattal. És még belso borító is van..
A tanácsom az, hogy ne nézzük a hölgyek korát itt sem.
Kosárba!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Mindenidok egyik legjobb mesefilmes adaptációja, Burton legjobb munkája. A Disney Filmstúdió belekeverése hiba volt, ahogy a Narnia-filmek esetében is. Burton azonban túl tudott lépni a Disney-féle kicsinyes, ötlettelen és giccses megoldásokon, és mesés látomást vitt oda is, ahol a szerzo kockafeju matematikusként csak maximum iróniát tudott adni. Látványvilág, szereplok, történetvezetés, rendezés majdnem maximum. A címszereplo lány fizimiskája ijeszto és idegesíto…
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Alapvetoen mindig egy marhaságnak gondoltam ezt a történetet, de ebben a feldolgozásban az egyik kedvencem lett. Egyértelmu volt, hogy ezt a filmet bizony a moziban is látnom kell 3D-ben. Az élmény valóban fantasztikus volt. A film azt hozta amit vártam. A szürreális és varázslatos Csodaországba énis visszavágytam amint kiléptem a vetítoterembol. Az elottem szólókkal egyetértek abban is, hogy Mia üdíto látvány, Johnny Depp fantasztikusan játssza a sültbolondot, eredeti hanggal pedig egészen fergeteges az alakítása és Danny Elfman zenéje csak tovább fokozza az élményt. Nekem a vízipipázó hernyó is különösen tetszett és Anne Hathaway sminkjével sincs bajom, illik a karakterhez. Egyébként tényleg kicsit sok a Disney de ez ilyen történet, kell hozzá.
Összességében tehát a Tim Burton + Johnny Depp duó ismét a leheto legjobbat hozta.
Pár szó magáról a kiadásról is: Eloször is megköszönném az Xpress-nek ezt az újabb Xkluzív kiadást. A slipcase gyönyöru és a képek is kituno minoséguek (bár még jobbak lettek volna ha angol marad rajtuk a szöveg, ahogy az itt látható képeken is az), de ezért már megérte megvennem ezt a filmet. A kép és hang minoségére sem lehet panasz, az extrák pedig érdekesek, csak sajnos nagyon kevés van belolük. Ezzel a ronda szürke lemezzel pedig úgy tunik meg kell barátkoznom. Most már örökké ilyen csúnya lesz minden Disney-dvd?
Összességében tehát a Tim Burton + Johnny Depp duó ismét a leheto legjobbat hozta.
Pár szó magáról a kiadásról is: Eloször is megköszönném az Xpress-nek ezt az újabb Xkluzív kiadást. A slipcase gyönyöru és a képek is kituno minoséguek (bár még jobbak lettek volna ha angol marad rajtuk a szöveg, ahogy az itt látható képeken is az), de ezért már megérte megvennem ezt a filmet. A kép és hang minoségére sem lehet panasz, az extrák pedig érdekesek, csak sajnos nagyon kevés van belolük. Ezzel a ronda szürke lemezzel pedig úgy tunik meg kell barátkoznom. Most már örökké ilyen csúnya lesz minden Disney-dvd?
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Nekem nagyon bejött az Alice Csodaországban. Kifelé a moziból azt éreztem, mint a Pandora (Avatar) esetében; jó lenne "visszamenni". Persze mondanom sem kell - egészen más világ.
A játékido egésze alatt leköti a nézot. Úgy jártam mint Alice; beszippantott Csodaország. Egyszer sem terelodött el a figyelmem a mozitermen kívüli dolgok irányába, és ha ezt egy film eléri, akkor 90%-nál rosszabb értékelést nem is adhatok neki.
Eléggé orültek a karakterek (bár a Kalapos lehetett volna még kattantabb) és nagyon ötletes ennek a fantáziavilágnak a megfestése. Mindig akad valamilyen kis részlete a képnek, ahol elidozik a nézo szeme, még ha éppen nem is "történik" semmi a vásznon.
Ami egyébként a 3D-t illetti: ebben tekintetben az elején vetített LEGO reklámot nem sikerült túlszárnyalni...
A játékido egésze alatt leköti a nézot. Úgy jártam mint Alice; beszippantott Csodaország. Egyszer sem terelodött el a figyelmem a mozitermen kívüli dolgok irányába, és ha ezt egy film eléri, akkor 90%-nál rosszabb értékelést nem is adhatok neki.
Eléggé orültek a karakterek (bár a Kalapos lehetett volna még kattantabb) és nagyon ötletes ennek a fantáziavilágnak a megfestése. Mindig akad valamilyen kis részlete a képnek, ahol elidozik a nézo szeme, még ha éppen nem is "történik" semmi a vásznon.
Ami egyébként a 3D-t illetti: ebben tekintetben az elején vetített LEGO reklámot nem sikerült túlszárnyalni...
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Hát voltak ilyen, meg olyan hírek a megjelenés elott. Még olyan hír is felröppent, hogy McGee és Burton összefog és ketten hoznak össze egy filmet. Nos én ennél a hírnél leragadtam sajnos. Ezáltal ezt is vártam. De sajnálatomra McGeenek semmi köze nem volt hozzá és a Disney szokásához híven lebutította a történetet. Számomra ez csak egy közepes produkció lett, hiába Burton és Depp. Kár érte.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/1)
Niwrok nagyon jól elmondott mindent a filmrol. Sajnos. Sokkal jobban meg lehetett volna ezt csinálni, több Burton, és kevesebb Disney, mert a mostani arány nem muködött. Johnny Depp hozta a formáját, ahogy Helena is. Mia üdíto jelenség volt (nem lopok:), csak én is pont így gondolom), Anne Hathaway sminkje pedig maga volt a borzalom:). A film vége valóban egyszeru és szinte semmilyen volt. Ami nagyon a helyén volt, az a zene, legalább Elfman hozta a tole elvárt minoséget, de azért Csodaország látványára sem lehet panasz. Nagyon gondolkodom, hogy megvegyem-e, kedvenc trióm ide vagy oda. Egyelore a kívánságlista végére teszem, aztán alszok még rá párat.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/1)
Nemhogy az év, de talán egész életem egyik legnagyobb filmes csalódása. Ékes bizonyítéka annak, hogy ebben az iparágban nincs garancia semmire, és hogy nincs az a kombináció, amit ne tehetnének tönkre a túlzott elvárások részemrol vagy a túlzott "tutira menés" a stúdió részérol.
Amióta ismerem Alice történetét, a korábbi filmeket, a könyveket, és az American McGee féle változatot, azóta meggyozodésem, hogy ez az alapanyag Tim Burtonre van írva. Neki ezt sorsszeruen meg kellett csinálnia, és csak ido kérdése volt, melyik stúdió és melyik producer ismeri fel a nyilvánvalót. Amit Burton tett hozzá, azzal nem is volt bajom. Képeiben csodálatosan élvezetes lett, ide értve a jelmezeket, a díszleteket, a helyszíneket és az ezekbol áradó hangulatot. Mindezekbol szinte folyik az absztrakt és a groteszk, amik a karaktereken keresztül csak fokozzák a bolondosságot, néha a tébolyt, kifejezve Alice zavarodottságát, ami ugye mindig is "kalandjainak" alapja volt. Néha ugyan feltunt, hogy a távoli terek közel sem olyan részletgazdagok, és az animációkban is van nem egy hiba, de van más, ami vonzza a tekintetet, így ezek felett szemet húnytam volna. Szintén a pozitívumok sorát bovíti Burton két állandó színésze, Johnny Depp és Helena Bonham Carter, továbbá Mia Wasikowska is üdíto jelenség volt. Anne Hathaway nem véletlenül maradt ki, o leginkább egy szociopata Jégkirálynonek tunt, kerülve ezzel a szereplok képzeletbeli ranglistájának aljára. De mindegy, belefér, és eddig mondjuk lehetne ez az Alice négyes-négyésfeles...
Az viszont, hogy a forgatókönyvíró nem tudott mit kezdeni a könyvek stílusával és szerkezetével, az új ötleteknek pedig híján volt, közel nullára redukálták számomra a film élvezeti értékét. Ez talán abból ered, hogy Caroll inkább "függvényt" írt, mint mesét; az Alice Csodaországban képtelenségei tulajdonképpen irodalmi játékok a térrel, a színekkel, a különféle alakzatokkal és a számokkal. Ezért valódi történetrol nehéz beszélni, inkább csak epizódok vannak... és ezt "történetté" szerkeszteni egy olyan silány "kifogással", mint hogy Alice felnott, meg azzal a primitív sárkányos-kardos-próféciás kreténséggel, részemrol szentségtörés.
Egyszeruen kiábrándító volt, hogy a bevezeto túl hosszú, aztán meg Alice csak kóvályog gyermekkorának díszletei és emlékei között, újra bejárva a régi helyszíneket, találkozva a régi szereplokkel, de egyszeruen nem történik semmi. Micsoda hülyeség az már, hogy gyerekkora óta rémálmokat okoz neki ez a hely, most meg fel sem ismeri, hogy hol van, vagy hogy ez már vele megtörtént egyszer?! Korábban a Macskafogó2.-nél éreztem ezt a fajta csapdát: kellenek a régi karakterek, a régi motívumok, mert nélkülük nem igazi a történet, de nincs céljuk, csak az, hogy legyenek; a nosztalgia által béklyóba kötve viszont nem tudnak kibontakozni az újdonságok sem, már ha vannak. Az Alice Csodaországban ettol olyan, mintha csak a forgatás közepén szóltak volna a stábnak, hogy bocs, mégsem az eredeti Alice-t forgatjuk le, hanem annak 19 éves verzióját. Az ötlettelenség érzetét kelti, hogy egyes részek szóról szóra, jelenetrol jelenetre megegyeznek a könyvekével, de közben átalakítás meg felnövés van, ami így buzlik a cserzett rókabortol. Ha annyira tetszett az eredeti, miért nem lehetett azt megcsinálni, egyszeru adaptációként? Ha nem, miért igen?!
A film így nekem a Vörös Kirányno testoreibol épített kontár kártyavár, ami nélkülözi a téboly "pozitív", játékos vonásait, eroszakossága pedig pusztán értelmetlen brutalitás (aki játszott McGee Alice-ével, az tudhatja, hogy azt is ki lehet tisztességesen dolgozni)... Ha már a katonák: mindezt betetézte, hogy a Disneynél kb. a Narniák óta a kreatívok között csatajelenet-fetisiszták ülnek, akik el sem tudják képzelni, hogy egy fantasy fináléjában más is szórakoztathatná a nézot, mint seregek egymásnak rontása, amúgy orkosan-elfesen.
Röviden: Lewis Caroll Alice-mítosza lehet bármilyen kiváló, az író matematikusként pontosan tudta volna, hogy a Disney részérol a nulla hozzáadott érték a könyvek és Tim Burton zsenialitásával szorozva is nulla (összeadva azzal adom meg a két csillagot...). Kár, hogy a Disney meg a forgatókönyvíró erre az összefüggésre nem jöttek rá, és felfújták a filmtörténelem egyik leglátványosabb szappanbuborékát, aminek a színjátéka és formái sem tudták feledtetni, hogy belül milyen végtelenül üres az egész.
Amióta ismerem Alice történetét, a korábbi filmeket, a könyveket, és az American McGee féle változatot, azóta meggyozodésem, hogy ez az alapanyag Tim Burtonre van írva. Neki ezt sorsszeruen meg kellett csinálnia, és csak ido kérdése volt, melyik stúdió és melyik producer ismeri fel a nyilvánvalót. Amit Burton tett hozzá, azzal nem is volt bajom. Képeiben csodálatosan élvezetes lett, ide értve a jelmezeket, a díszleteket, a helyszíneket és az ezekbol áradó hangulatot. Mindezekbol szinte folyik az absztrakt és a groteszk, amik a karaktereken keresztül csak fokozzák a bolondosságot, néha a tébolyt, kifejezve Alice zavarodottságát, ami ugye mindig is "kalandjainak" alapja volt. Néha ugyan feltunt, hogy a távoli terek közel sem olyan részletgazdagok, és az animációkban is van nem egy hiba, de van más, ami vonzza a tekintetet, így ezek felett szemet húnytam volna. Szintén a pozitívumok sorát bovíti Burton két állandó színésze, Johnny Depp és Helena Bonham Carter, továbbá Mia Wasikowska is üdíto jelenség volt. Anne Hathaway nem véletlenül maradt ki, o leginkább egy szociopata Jégkirálynonek tunt, kerülve ezzel a szereplok képzeletbeli ranglistájának aljára. De mindegy, belefér, és eddig mondjuk lehetne ez az Alice négyes-négyésfeles...
Az viszont, hogy a forgatókönyvíró nem tudott mit kezdeni a könyvek stílusával és szerkezetével, az új ötleteknek pedig híján volt, közel nullára redukálták számomra a film élvezeti értékét. Ez talán abból ered, hogy Caroll inkább "függvényt" írt, mint mesét; az Alice Csodaországban képtelenségei tulajdonképpen irodalmi játékok a térrel, a színekkel, a különféle alakzatokkal és a számokkal. Ezért valódi történetrol nehéz beszélni, inkább csak epizódok vannak... és ezt "történetté" szerkeszteni egy olyan silány "kifogással", mint hogy Alice felnott, meg azzal a primitív sárkányos-kardos-próféciás kreténséggel, részemrol szentségtörés.
Egyszeruen kiábrándító volt, hogy a bevezeto túl hosszú, aztán meg Alice csak kóvályog gyermekkorának díszletei és emlékei között, újra bejárva a régi helyszíneket, találkozva a régi szereplokkel, de egyszeruen nem történik semmi. Micsoda hülyeség az már, hogy gyerekkora óta rémálmokat okoz neki ez a hely, most meg fel sem ismeri, hogy hol van, vagy hogy ez már vele megtörtént egyszer?! Korábban a Macskafogó2.-nél éreztem ezt a fajta csapdát: kellenek a régi karakterek, a régi motívumok, mert nélkülük nem igazi a történet, de nincs céljuk, csak az, hogy legyenek; a nosztalgia által béklyóba kötve viszont nem tudnak kibontakozni az újdonságok sem, már ha vannak. Az Alice Csodaországban ettol olyan, mintha csak a forgatás közepén szóltak volna a stábnak, hogy bocs, mégsem az eredeti Alice-t forgatjuk le, hanem annak 19 éves verzióját. Az ötlettelenség érzetét kelti, hogy egyes részek szóról szóra, jelenetrol jelenetre megegyeznek a könyvekével, de közben átalakítás meg felnövés van, ami így buzlik a cserzett rókabortol. Ha annyira tetszett az eredeti, miért nem lehetett azt megcsinálni, egyszeru adaptációként? Ha nem, miért igen?!
A film így nekem a Vörös Kirányno testoreibol épített kontár kártyavár, ami nélkülözi a téboly "pozitív", játékos vonásait, eroszakossága pedig pusztán értelmetlen brutalitás (aki játszott McGee Alice-ével, az tudhatja, hogy azt is ki lehet tisztességesen dolgozni)... Ha már a katonák: mindezt betetézte, hogy a Disneynél kb. a Narniák óta a kreatívok között csatajelenet-fetisiszták ülnek, akik el sem tudják képzelni, hogy egy fantasy fináléjában más is szórakoztathatná a nézot, mint seregek egymásnak rontása, amúgy orkosan-elfesen.
Röviden: Lewis Caroll Alice-mítosza lehet bármilyen kiváló, az író matematikusként pontosan tudta volna, hogy a Disney részérol a nulla hozzáadott érték a könyvek és Tim Burton zsenialitásával szorozva is nulla (összeadva azzal adom meg a két csillagot...). Kár, hogy a Disney meg a forgatókönyvíró erre az összefüggésre nem jöttek rá, és felfújták a filmtörténelem egyik leglátványosabb szappanbuborékát, aminek a színjátéka és formái sem tudták feledtetni, hogy belül milyen végtelenül üres az egész.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/1)