SPOILER lehetséges!
Első pillantásra a film nem több egy hétköznapi szerelem bemutatásánál. Az első felében hosszú beszélgetések vannak, séta az utcán, apró civódások, ahogy általában kezdődik. Semmi különleges, csak ahogy történni szokott, de olyan szinten, hogy fél óra után zavarni kezdett a köznapisága, mert ugyan szerintem egy dráma akkor jó, ha a valóságot képezi le, de kell valami sajátos vonás, ami megkülönbözteti egy érdektelen valóságshowtól. A hasonlóság az azonosulást segíti, a különbség a tanulságok felismerését.
A film második felében kezdtek jönni a jobb jelenetek, amiből kiderült, itt nem egy első-látásra szerelem történetét lehet végigkövetni (ezért nálam van az eredeti címnek egy másodlagos értelmezése; kár a gyenge magyar címért), hanem tulajdonképpen kettőét, és képbe jött az is, hogy az első mennyire meghatározza a másodikat. Ebben a szakaszban meg az volt a gond, hogy a szereplők mintha a "Közhelyes kifogások" c. lexikonnal aludtak volna a párnájuk alatt. Nem is feltétlenül a saját hibájukból, csak éppen annyira minták nélkül voltak szerencsétlen szerelmesek, és annyira meg voltak győződve róla, hogy húszévesen már mindent tudnak a párkapcsolatokról, hogy rossz volt nézni. Mivel úgy érezték, hogy ami velük történik, az "túl jó ahhoz, hogy igaz legyen", így eldöntötték, hogy nem az, és elkezdték "jobban" tudni, mit gondol a másik, önmaguk számára befeketítve egy ígéretesen induló dolgot. Így aztán ahogy a történet megítélése lett pozitívabb, a szereplők váltak unszimpatikussá, de összességében nem érzem elvesztegetettnek a filmre szánt időt, főleg, mert a zenék tényleg nagyon jók, és a befejezés is tetszett.
Ethan Hawke láthatóan nagy kihívást látott a hosszú snittekben (továbbra is jobb színésznek tartom, mint rendezőnek), és szerencsére sikerült olyan ifjú színészeket találnia hozzá, akik ebben partnerek tudtak lenni. Mark Webbert a Kedves Wendy óta látom itt-ott drámai szerepekben, a játéka eddig nem okozott csalódást, Catalina Sandino Moreno pedig pont az a kedves szomszéd-lány típus, aki kell is ebbe a történetbe. A mellékszereplők is jók, ezen a fronton nincs gond.
A DVD az árához mért. A kép nem a legjobb, eleve a sok kézikamera miatt, és hasonló okból a hang sem kristálytiszta. Némi extra is van.
Első pillantásra a film nem több egy hétköznapi szerelem bemutatásánál. Az első felében hosszú beszélgetések vannak, séta az utcán, apró civódások, ahogy általában kezdődik. Semmi különleges, csak ahogy történni szokott, de olyan szinten, hogy fél óra után zavarni kezdett a köznapisága, mert ugyan szerintem egy dráma akkor jó, ha a valóságot képezi le, de kell valami sajátos vonás, ami megkülönbözteti egy érdektelen valóságshowtól. A hasonlóság az azonosulást segíti, a különbség a tanulságok felismerését.
A film második felében kezdtek jönni a jobb jelenetek, amiből kiderült, itt nem egy első-látásra szerelem történetét lehet végigkövetni (ezért nálam van az eredeti címnek egy másodlagos értelmezése; kár a gyenge magyar címért), hanem tulajdonképpen kettőét, és képbe jött az is, hogy az első mennyire meghatározza a másodikat. Ebben a szakaszban meg az volt a gond, hogy a szereplők mintha a "Közhelyes kifogások" c. lexikonnal aludtak volna a párnájuk alatt. Nem is feltétlenül a saját hibájukból, csak éppen annyira minták nélkül voltak szerencsétlen szerelmesek, és annyira meg voltak győződve róla, hogy húszévesen már mindent tudnak a párkapcsolatokról, hogy rossz volt nézni. Mivel úgy érezték, hogy ami velük történik, az "túl jó ahhoz, hogy igaz legyen", így eldöntötték, hogy nem az, és elkezdték "jobban" tudni, mit gondol a másik, önmaguk számára befeketítve egy ígéretesen induló dolgot. Így aztán ahogy a történet megítélése lett pozitívabb, a szereplők váltak unszimpatikussá, de összességében nem érzem elvesztegetettnek a filmre szánt időt, főleg, mert a zenék tényleg nagyon jók, és a befejezés is tetszett.
Ethan Hawke láthatóan nagy kihívást látott a hosszú snittekben (továbbra is jobb színésznek tartom, mint rendezőnek), és szerencsére sikerült olyan ifjú színészeket találnia hozzá, akik ebben partnerek tudtak lenni. Mark Webbert a Kedves Wendy óta látom itt-ott drámai szerepekben, a játéka eddig nem okozott csalódást, Catalina Sandino Moreno pedig pont az a kedves szomszéd-lány típus, aki kell is ebbe a történetbe. A mellékszereplők is jók, ezen a fronton nincs gond.
A DVD az árához mért. A kép nem a legjobb, eleve a sok kézikamera miatt, és hasonló okból a hang sem kristálytiszta. Némi extra is van.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)