Az egyik legeredetibb bosszútörténet
Bár elég nagy képregényrajongó vagyok a Holló történetet nem ismertem mielőtt először láttam a filmet.
Maga a film nem tartozik a legszűkebb kedvenceim közé, inkább értékelem és csodálom, mint imádom. A végső leszámolás Top Dollar-ral elég gyengére sikeredett (sőt az egész utolsó 10 perc, ha az nem lenne, egyet is értenék az évek során felhalmozott ömlengő kritikákkal) és valahogy a dialógusok és az egész történet is kicsit kapkodósnak tűnt mindig is. De a látványvilág és Brandon Lee lélegzetelállító színészi teljesítménye páratlan. Van elég feszültség, van elég dráma és elég humoros pillanat is, hogy emlékezetes legyen az összkép, de a kultikus státusz azért kicsit túlzás. Egy erős 8/10
A BD viszont nekem nagyon megérte. A film korát is figyelembe véve szerintem nagyon szép a kép, éles, tiszta, és érdekes extrákat is kapunk. A Brandon Lee interjú pedig valóban különlegessé teszi a korongot.
Aki szereti a gótikus, sötét filmeket és/vagy a bosszútörténeteket, az jól jár ezzel a kiadással.
Maga a film nem tartozik a legszűkebb kedvenceim közé, inkább értékelem és csodálom, mint imádom. A végső leszámolás Top Dollar-ral elég gyengére sikeredett (sőt az egész utolsó 10 perc, ha az nem lenne, egyet is értenék az évek során felhalmozott ömlengő kritikákkal) és valahogy a dialógusok és az egész történet is kicsit kapkodósnak tűnt mindig is. De a látványvilág és Brandon Lee lélegzetelállító színészi teljesítménye páratlan. Van elég feszültség, van elég dráma és elég humoros pillanat is, hogy emlékezetes legyen az összkép, de a kultikus státusz azért kicsit túlzás. Egy erős 8/10
A BD viszont nekem nagyon megérte. A film korát is figyelembe véve szerintem nagyon szép a kép, éles, tiszta, és érdekes extrákat is kapunk. A Brandon Lee interjú pedig valóban különlegessé teszi a korongot.
Aki szereti a gótikus, sötét filmeket és/vagy a bosszútörténeteket, az jól jár ezzel a kiadással.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Szerelem a pokolban - The Crow kritika
A Holló egy kultfilm, ezt kár tagadni. Ha nem hiszed, menj el a londoni Camden Town-ba, ahol minden második boltban találsz legalább egy olyan posztert/képeslapot/mifenét, amin Brandon Lee feszít kikenve, bőrcuccban. Folytatások, sorozatok (talán remake is), megannyi DVD/BD kiadás és képregény boltokban fellelhető akciófigura/statue, hogy a rengeteg "collector s" dologról ne is beszéljünk. Pedig ez a film idén tizennyolc éves, és úgy tűnik, valamiféle generációtól független vonzerővel bír. Gondolom mostanra már meg is mondtátok a monitornak, hogy "hát mert a Brandon Lee meghalt közben", ami igaz, de valljuk be - James Dean és Heath Ledger mögött is baromi jó filmek álltak, amik így is, úgy is kult státuszba léptek volna. Így a kérdés az, hogy mi olyat tud a Holló, aminek köszönhetően a popkultúra egészen egyedi része, lassan már két évtizede?
Mert be kell látni, ha az egésznek a "csontvázát" nézzük, az jó esetben is csak B-kategória: hősünk visszatér a halálból, hogy immár emberfeletti erejével bosszút álljon saját és felesége gyilkosain. Az ilyen helyzetekben van szükség egy jó rendezőre, és a számomra érthetetlenül keveset foglalkoztatott Alex Proyas (Dark City; I, Robot; Knowing) kétségtelenül az. Proyas valami egészen elképesztő egyensúlyt képes találni a 18 éven felülieknek szóló mocskos bosszúmozi, valamint egy örök szerelemről regélő love story között - a kettő tökéletes harmóniában működik együtt, egy egymást ezerrel felerősítő kontrasztot létrehozva. Egyszerűbben: egy ilyen komor és bűnös nagyvárosban egy ilyen, nem éppen eredeti, vagy részleteiben kidolgozott szerelmi szál úgy bír hatni, mint egy pillanatnyi mennyország a földi pokolban. A nagy fogás pedig az, hogy filmünk mindkét oldalát halálosan komolyan veszi - egy pillanatra se válik nyálas giccsé, vagy öncélű vérfürdővé.
Ám amivel Proyas igazán különlegessé teszi ezt az ötvözetet, az stílus. A Holló, nincs rá jobb szó, atomkemény: bőrkabát, metálzene, éjsötét és lepusztult környezet, heroin, gépfegyverek, gitárszóló a naplementében, gyilkolás, szerelem, final fight a viharban egy templom tetején. Ilyen film azelőtt tényleg nem volt - a Holló közvetlenül a Mátrixnak vágja a külcsín és a hangulat ösvényét. Ahogy a kamera siklik a makett város fölött, ahogy Eric Drawen belép az esőből a templomba, vagy még inkább amikor először kifesti magát, mind beleég a néző fejébe - mert annyira cool. És itt kezd Proyas filmje a "megmagyarázhatatlanul jó" kategóriába esni, mert igazából nincsen rá tudomány magyarázat, hogy ezek mind miért működnek ennyire - működnek és kész. És ez elmos minden plothole-t és logikai buktatót. A Holló egy olyan totálisan egyedi és bivalyerős stílustanulmányt vág le, hogy csak na - ha valakinek van erre magyarázata, az ossza meg velem.
Filmünk legnagyobb felszíni dobása tehát az lehet, hogy egészen egyedi látvány- és hangulatvilággal operál, egy olyannal, ami a coolság coolsága. Szerethetőségét a fentebb taglalt, profi műfajkeverésének köszönheti, mely kettősség az erőszak és érzelmek között mindenre rányomja a bélyegét (elég csak a metál soundtrack vs. Greame Revell érzlemes score témára gondolni). Ám én személy szerint azt tartom a Holló igazi ászának, hogy egy nagyon szokatlan módon bír az egyik legszebb szerelmes történetté lenni. Talán ez az, ami miatt képes időről időre megtalálni a közönségét (állítom, hogy ez a film akkor működik a legjobban, ha a korhatárt figyelmen kívül hagyva tizennégy-öt-hat évesen nézi meg az ember az először), hiszen ennél univerzálisabb téma talán nem is létezik. A Holló az a film, ami heroinnal és vérrel áztatott, robbanásoktól, rockzenétől és fegyverropogástól hangos világba csomagolja az örök és igaz szerelem történetét. Lehet ezt nem imádni? 9/10.
Mert be kell látni, ha az egésznek a "csontvázát" nézzük, az jó esetben is csak B-kategória: hősünk visszatér a halálból, hogy immár emberfeletti erejével bosszút álljon saját és felesége gyilkosain. Az ilyen helyzetekben van szükség egy jó rendezőre, és a számomra érthetetlenül keveset foglalkoztatott Alex Proyas (Dark City; I, Robot; Knowing) kétségtelenül az. Proyas valami egészen elképesztő egyensúlyt képes találni a 18 éven felülieknek szóló mocskos bosszúmozi, valamint egy örök szerelemről regélő love story között - a kettő tökéletes harmóniában működik együtt, egy egymást ezerrel felerősítő kontrasztot létrehozva. Egyszerűbben: egy ilyen komor és bűnös nagyvárosban egy ilyen, nem éppen eredeti, vagy részleteiben kidolgozott szerelmi szál úgy bír hatni, mint egy pillanatnyi mennyország a földi pokolban. A nagy fogás pedig az, hogy filmünk mindkét oldalát halálosan komolyan veszi - egy pillanatra se válik nyálas giccsé, vagy öncélű vérfürdővé.
Ám amivel Proyas igazán különlegessé teszi ezt az ötvözetet, az stílus. A Holló, nincs rá jobb szó, atomkemény: bőrkabát, metálzene, éjsötét és lepusztult környezet, heroin, gépfegyverek, gitárszóló a naplementében, gyilkolás, szerelem, final fight a viharban egy templom tetején. Ilyen film azelőtt tényleg nem volt - a Holló közvetlenül a Mátrixnak vágja a külcsín és a hangulat ösvényét. Ahogy a kamera siklik a makett város fölött, ahogy Eric Drawen belép az esőből a templomba, vagy még inkább amikor először kifesti magát, mind beleég a néző fejébe - mert annyira cool. És itt kezd Proyas filmje a "megmagyarázhatatlanul jó" kategóriába esni, mert igazából nincsen rá tudomány magyarázat, hogy ezek mind miért működnek ennyire - működnek és kész. És ez elmos minden plothole-t és logikai buktatót. A Holló egy olyan totálisan egyedi és bivalyerős stílustanulmányt vág le, hogy csak na - ha valakinek van erre magyarázata, az ossza meg velem.
Filmünk legnagyobb felszíni dobása tehát az lehet, hogy egészen egyedi látvány- és hangulatvilággal operál, egy olyannal, ami a coolság coolsága. Szerethetőségét a fentebb taglalt, profi műfajkeverésének köszönheti, mely kettősség az erőszak és érzelmek között mindenre rányomja a bélyegét (elég csak a metál soundtrack vs. Greame Revell érzlemes score témára gondolni). Ám én személy szerint azt tartom a Holló igazi ászának, hogy egy nagyon szokatlan módon bír az egyik legszebb szerelmes történetté lenni. Talán ez az, ami miatt képes időről időre megtalálni a közönségét (állítom, hogy ez a film akkor működik a legjobban, ha a korhatárt figyelmen kívül hagyva tizennégy-öt-hat évesen nézi meg az ember az először), hiszen ennél univerzálisabb téma talán nem is létezik. A Holló az a film, ami heroinnal és vérrel áztatott, robbanásoktól, rockzenétől és fegyverropogástól hangos világba csomagolja az örök és igaz szerelem történetét. Lehet ezt nem imádni? 9/10.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (1/0)
A film szerintem jó, többször nézhető!
A kép nevezhető átlagosnak is, láttam már jobbat!
Vannak hibák a kópiával...de az átvitel jó!
Érdekes, hogy a menü MPEG 1080/24p, de maga a film AVC 1080/50p! :(
A hang DTS 5.1 angol és magyar + magyar D.D. 5.1! Tehát nem HD hang! Csalódás! :(
Extrák jók!:
-előzetes
-kibővített jelenetek
-kimaradt jelenetek
-beszélgetés az íróval (James O Barr)
-az utolsó interjú Brandon Lee-vel
-werkfilm
-audiokommentár
A lemez borítóján (hátul a hang résznél) az szerepel, hogy DTS HD 5.1 és magyar DTS 2.0! :(
Azért a kiadvány hagy némi kívánnivalót maga után! :(
Ez a film egy jobb (minőségibb) kiadást érdemelt volna/érdemelne!
FantasyFilm!? :O Az ilyen kiadókkal nem is tudom mit kellene csinálni...! :(
A kép nevezhető átlagosnak is, láttam már jobbat!
Vannak hibák a kópiával...de az átvitel jó!
Érdekes, hogy a menü MPEG 1080/24p, de maga a film AVC 1080/50p! :(
A hang DTS 5.1 angol és magyar + magyar D.D. 5.1! Tehát nem HD hang! Csalódás! :(
Extrák jók!:
-előzetes
-kibővített jelenetek
-kimaradt jelenetek
-beszélgetés az íróval (James O Barr)
-az utolsó interjú Brandon Lee-vel
-werkfilm
-audiokommentár
A lemez borítóján (hátul a hang résznél) az szerepel, hogy DTS HD 5.1 és magyar DTS 2.0! :(
Azért a kiadvány hagy némi kívánnivalót maga után! :(
Ez a film egy jobb (minőségibb) kiadást érdemelt volna/érdemelne!
FantasyFilm!? :O Az ilyen kiadókkal nem is tudom mit kellene csinálni...! :(
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)