Michael Moore: Szeretem!
Hát persze, hogy ez is egy egyoldalú film tőle... Hát persze, hogy csak az érem egyik oldalát mutatja… Hát persze, hogy részben propagandafilm is.. Hát persze, hogy az égvilágon semmi újat nem mutat sem stílusában, sem dramaturgiájában…Hát persze, hogy felületes kissé…. Ezért vérbeli Michael Moore mozi. És valahol ezért is annyira szerethető a mackós rendezőjével együtt..
Úgy gondolom, aki ebbe a filmbe belekezd, tökéletesen azt kapja majd, amire számított. Meglepetések nélküli mozi ez, a szokásos Moore elemekkel: sírásra késztető, megrázó emberi sorsok, komikus, bátor Moore kérdések, s tettek, és természetesen elsősorban a Bush-éra szapulása. Azonban itt egy kicsit kibővítve, a komplett kapitalizmus van górcső alá véve. Sikeresen, ámde nagyvonalúan visz végig minket annak kialakulásán, próbálja elsősorban érzelmi érvekkel a jelenlegi helyzet visszásságaira felhívni a figyelmet. Moore nem szokott filmjeiben hazudni, itt sem teszi, csak nézőpontja egyoldalú kissé..
Ez esetben azonban maximálisan tudom osztani véleményét – anélkül, hogy a másik oldalra lennék beskatulyázható. Érdekes, véletlenül a rendező két legutóbbi munkája mindig valami hazai aktuálpolitikai vonatkozással bír – míg a Sicko az egészségügy átalakításának tervekor jelent meg, addig a Kapitalizmus: Szeretem-nek a közelgő kilakoltatási hullám adja a szomorú aktualitását. Sajnos az USA-ra bemutatott állapot hazánkra is ugyanúgy vonatkozik, s a pénzügyi szektor mocskos kapzsisága egyben világszintű jelenség is. A kapitalizmus, mint az eredeti tőkefelhalmozás közgazdasági formája pedig szerintem is valóban velejéig romlott, kapzsi rendszer, kezdetek óta a kizsákmányolásra, a munkások semmibe vételéről szól. Az már más kérdés, s egyben szomorú is, hogy erre Moore most jött csak rá – úgy látszik, kellett hozzá a 2008-as világválság is. De nem baj, jobb későn, mint soha.. Az utóbbi évtizedek neoliberalista, bank-, tőzsdeközpontú gazdaságának az árát pedig most fizetjük, ki-ki a maga módján.
Sok szót nem is igazán érdemes vesztegetni erre a témára, annyit jegyeznék meg, hogy e film szerves kiegészítője, komolyabb párja a Bennfentesek című doku. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma. A Kap:Szer! kicsit bohémabb, lazább, ugyanakkor helyenként szokás szerint drámaiabb is. A legjobb részek: rögtön az elején, a Róma-USA párhuzam, aztán amikor Moore páncélautóval elmegy a bankba pénzért, meg mikor körbezárja helyszínt. A legmegdöbbentőbb azonban számomra az volt, hogy kint egy pilóta kevesebbet keres, mint egy McDonalds dolgozó. Már ha ez igaz. Nálunk legalább ez nem így van. Nevetségesnek és komolytalannak tartottam az amcsik félelmét a szocializmustól – halvány fingjuk nincs róla, milyen is az valójában. Csak hát ugye a propaganda..
Igazából két apró kis negatív gondolat fogalmazódott meg bennem a film után. Az egyik az, hogy az a Moore készít dokufilmet a kapitalizmusról, a pénz hatalmáról, aki jómaga is haszonélvezője a rendszernek filmjei által. Másrészt, a film nem tekintett el odáig – szándékosan? -, de Obama mellett a főbb tanácsadók ugyanazok a Wall Street-i seggfejek, akik Bush fülébe súgtak… S tulajdonképp a szokásos végkövetkezést lehet levonni: a dokufilm elkészült, tanulságos, de hatástalan. Változás nem lesz..
A DVD nagyon rendben van. Kép, hang, szinkron, OK. Másfél órányi kimaradt jelenetként sok kis doku van a lemezen, felirattal. Példás cucc. S mint minden doku, ez is egy ezres lett végül..
Kosárba!
Ui: Ezzel kapcsolatban egy régi Tankcsapda dal jutott eszembe:
„Automata vagy ebben a gyárban,
A dagadtak meg isznak a bárban.
Ha rágondolok, hányhatnék,
Beszáll az autójába a rohadék,
Neked meg nem jut más, csak a maradék!”
/ Nem ismerek rád – A legjobb méreg /
Hát persze, hogy ez is egy egyoldalú film tőle... Hát persze, hogy csak az érem egyik oldalát mutatja… Hát persze, hogy részben propagandafilm is.. Hát persze, hogy az égvilágon semmi újat nem mutat sem stílusában, sem dramaturgiájában…Hát persze, hogy felületes kissé…. Ezért vérbeli Michael Moore mozi. És valahol ezért is annyira szerethető a mackós rendezőjével együtt..
Úgy gondolom, aki ebbe a filmbe belekezd, tökéletesen azt kapja majd, amire számított. Meglepetések nélküli mozi ez, a szokásos Moore elemekkel: sírásra késztető, megrázó emberi sorsok, komikus, bátor Moore kérdések, s tettek, és természetesen elsősorban a Bush-éra szapulása. Azonban itt egy kicsit kibővítve, a komplett kapitalizmus van górcső alá véve. Sikeresen, ámde nagyvonalúan visz végig minket annak kialakulásán, próbálja elsősorban érzelmi érvekkel a jelenlegi helyzet visszásságaira felhívni a figyelmet. Moore nem szokott filmjeiben hazudni, itt sem teszi, csak nézőpontja egyoldalú kissé..
Ez esetben azonban maximálisan tudom osztani véleményét – anélkül, hogy a másik oldalra lennék beskatulyázható. Érdekes, véletlenül a rendező két legutóbbi munkája mindig valami hazai aktuálpolitikai vonatkozással bír – míg a Sicko az egészségügy átalakításának tervekor jelent meg, addig a Kapitalizmus: Szeretem-nek a közelgő kilakoltatási hullám adja a szomorú aktualitását. Sajnos az USA-ra bemutatott állapot hazánkra is ugyanúgy vonatkozik, s a pénzügyi szektor mocskos kapzsisága egyben világszintű jelenség is. A kapitalizmus, mint az eredeti tőkefelhalmozás közgazdasági formája pedig szerintem is valóban velejéig romlott, kapzsi rendszer, kezdetek óta a kizsákmányolásra, a munkások semmibe vételéről szól. Az már más kérdés, s egyben szomorú is, hogy erre Moore most jött csak rá – úgy látszik, kellett hozzá a 2008-as világválság is. De nem baj, jobb későn, mint soha.. Az utóbbi évtizedek neoliberalista, bank-, tőzsdeközpontú gazdaságának az árát pedig most fizetjük, ki-ki a maga módján.
Sok szót nem is igazán érdemes vesztegetni erre a témára, annyit jegyeznék meg, hogy e film szerves kiegészítője, komolyabb párja a Bennfentesek című doku. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma. A Kap:Szer! kicsit bohémabb, lazább, ugyanakkor helyenként szokás szerint drámaiabb is. A legjobb részek: rögtön az elején, a Róma-USA párhuzam, aztán amikor Moore páncélautóval elmegy a bankba pénzért, meg mikor körbezárja helyszínt. A legmegdöbbentőbb azonban számomra az volt, hogy kint egy pilóta kevesebbet keres, mint egy McDonalds dolgozó. Már ha ez igaz. Nálunk legalább ez nem így van. Nevetségesnek és komolytalannak tartottam az amcsik félelmét a szocializmustól – halvány fingjuk nincs róla, milyen is az valójában. Csak hát ugye a propaganda..
Igazából két apró kis negatív gondolat fogalmazódott meg bennem a film után. Az egyik az, hogy az a Moore készít dokufilmet a kapitalizmusról, a pénz hatalmáról, aki jómaga is haszonélvezője a rendszernek filmjei által. Másrészt, a film nem tekintett el odáig – szándékosan? -, de Obama mellett a főbb tanácsadók ugyanazok a Wall Street-i seggfejek, akik Bush fülébe súgtak… S tulajdonképp a szokásos végkövetkezést lehet levonni: a dokufilm elkészült, tanulságos, de hatástalan. Változás nem lesz..
A DVD nagyon rendben van. Kép, hang, szinkron, OK. Másfél órányi kimaradt jelenetként sok kis doku van a lemezen, felirattal. Példás cucc. S mint minden doku, ez is egy ezres lett végül..
Kosárba!
Ui: Ezzel kapcsolatban egy régi Tankcsapda dal jutott eszembe:
„Automata vagy ebben a gyárban,
A dagadtak meg isznak a bárban.
Ha rágondolok, hányhatnék,
Beszáll az autójába a rohadék,
Neked meg nem jut más, csak a maradék!”
/ Nem ismerek rád – A legjobb méreg /
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)