Dögös Hármas
Bármikor is emelem le a polcról e becses trilógia valamelyik részét, azon kapom magam, hogy debil vigyorral nyugtázom az elkövetkező másfél órában rám váró agyzsibbasztó szórakozás prekognitív képét.
...Ugyanis A Dög színtiszta szórakozás, de a mocskosabbik fajtából. Hamisítatlan trash, amolyan "gilti-plezsör". Az első hírek arról szóltak, hogy készül a tengerentúlon egy szörnyfilm, melynek producerei közt Harvey Weinsteinen kívül Wes Craven, Ben Affleck és Matt Damon is közreműködik. Veterán horror-rajongó már az első két név hallatán is dörzsöli Freddy-pengés kesztyűs kezét. Affleck produceri kredite pedig egyrészt azért is említésre méltó, mert számára sem teljesen szűz terület a horror műfaj, - gondoljunk csak a pályája elején elkövetett Fantomok című, egyébként nagyon hangulatos mozira ( "Affleck was the bomb in Phantoms...") - másrészt pedig mert egy jó arc. Matt Damon neve pedig szintén jól cseng. Ilyen emberkékkel a hátvédben bizony nagyok az elvárások. John Gulager elsőfilmes rendező vállán nagy terhet jelenthetett a megfelelés, hiszen ha besül a Dög, akkor vele együtt épphogycsak elstartolt karrierjét is leguríthatja a Mulholland Drive egyik lejtőjén. Meg különben is, ki az, aki szeretné, hogy Freddy és Ghostface apukája negatívan minősítse őt, nem beszélve a jó Will Huntingról. Így hát nagynevű profikkal, megfelelő anyagi infrastruktúrával (ami töredéke egy mainstream film költségvetésének ) és egy trükkös forgatókönyvvel a háta mögött elkészített egy vicces, belezős, a hollywoodi sablonoktól némileg eltérő mészárszéket, ahol már a szörnyek első megjelenésétől kezdve sejteni lehet, hogy itt bizony mi, nézők szívatva vagyunk. A zajos siker viszont elmaradt. A film megbukott, de a DVD kiadásnak és a késő esti TV vetítéseknek köszönhetően mára igazi kultfilmként tekintünk rá.
Miben is rejlik A Dög vonzereje? Talán abban, hogy hosszú idő óta az első szörnyfilm, ami, ha nem is minden tekintetben, de nagymértékben kielégítette a vérszomjas rajongók szükségeit. Utoljára talán az Alkonyattól Pirkadatig örvendeztetett meg minket ilyen gusztusos gusztustalanságokkal. A film eredeti címe magyarra fordítva nem véletlenül "lakoma". A brutalitás szikársága és a random halálozások szintén a pozitívumok táborát erősítették.
A második rész, a "Darálós Pillanatok" ahogy az várható volt, szintén nem büszkélkedhet egy Jurassic Park bevételi számaival. A viszonylagos sikertelenséghez nagymértékben hozzájárult, hogy a film csak DVDn jött ki, így az előző részhez képest a költségvetés a felére csökkent, a brutalitás viszont a duplájára nőtt. A mozit az undorító jelenetek, a félig-meddig kedvelhető, vagy teljes egészében antipatikus karakterek, és persze a fedetlen cicik azonban még több rajongót szereztek a filmnek, nem beszélve a több helyen, így itt, az Xpress-en is szóvá tett bizonyos "baba a levegőben" jelenetről, mely egyes emberkéknél és, ha jól tudom, amerikában bizonyos hivatalos szerveknél is alaposan kivágta a biztosítékot. Persze ennél egy horror nem is kívánhatna hathatósabb reklámot, így a tudatos provokáció útján járó John Gulager és csapata még több rajongót szereztek a filmnek és A Dög immár trilógiává bővülhetett.
A záródarab, az enyhén ironikus "Boldog Vég" címet kapta és noha egy fokkal jobb, mint az előző rész, de kétségtelenül itt találjuk a legnagyobb baromságokat is a trilógiában. A teljesség igénye nélkül példaként említeném a karate-kölyköt, akinek mindkét karját letépték, de őt ez cseppet sem zavarja abban, hogy lábával Van Damme-ot megszégyenítő módon ossza a sárkányrúgásokat, vagy a csatornában élő mutánsokat, akik a jó ég tudja honnan kerültek oda, vagy épp a film végét, ami az egyik legőrültebb befejezés, amit láttam.
Összegezve A Dög trilógia a mai ingerküszöbünkhöz igazított, és talán kicsit át is lépő színes, szagos, vegytiszta szórakozás. Igazi sztorija, mondanivalója, agya nincs, de hogy piszok élvezetes, az tuti. A kultstátusz mindenképp indokolt. Ha bírod a műfajt, akkor A Dög pontosan az a típusú film, amitől azok a sunyi kis barázdák megjelennek a szemeid sarkában és mire észbe kapsz, a perverz mosolyt már nem lehet levakarni az arcodról.
...Ugyanis A Dög színtiszta szórakozás, de a mocskosabbik fajtából. Hamisítatlan trash, amolyan "gilti-plezsör". Az első hírek arról szóltak, hogy készül a tengerentúlon egy szörnyfilm, melynek producerei közt Harvey Weinsteinen kívül Wes Craven, Ben Affleck és Matt Damon is közreműködik. Veterán horror-rajongó már az első két név hallatán is dörzsöli Freddy-pengés kesztyűs kezét. Affleck produceri kredite pedig egyrészt azért is említésre méltó, mert számára sem teljesen szűz terület a horror műfaj, - gondoljunk csak a pályája elején elkövetett Fantomok című, egyébként nagyon hangulatos mozira ( "Affleck was the bomb in Phantoms...") - másrészt pedig mert egy jó arc. Matt Damon neve pedig szintén jól cseng. Ilyen emberkékkel a hátvédben bizony nagyok az elvárások. John Gulager elsőfilmes rendező vállán nagy terhet jelenthetett a megfelelés, hiszen ha besül a Dög, akkor vele együtt épphogycsak elstartolt karrierjét is leguríthatja a Mulholland Drive egyik lejtőjén. Meg különben is, ki az, aki szeretné, hogy Freddy és Ghostface apukája negatívan minősítse őt, nem beszélve a jó Will Huntingról. Így hát nagynevű profikkal, megfelelő anyagi infrastruktúrával (ami töredéke egy mainstream film költségvetésének ) és egy trükkös forgatókönyvvel a háta mögött elkészített egy vicces, belezős, a hollywoodi sablonoktól némileg eltérő mészárszéket, ahol már a szörnyek első megjelenésétől kezdve sejteni lehet, hogy itt bizony mi, nézők szívatva vagyunk. A zajos siker viszont elmaradt. A film megbukott, de a DVD kiadásnak és a késő esti TV vetítéseknek köszönhetően mára igazi kultfilmként tekintünk rá.
Miben is rejlik A Dög vonzereje? Talán abban, hogy hosszú idő óta az első szörnyfilm, ami, ha nem is minden tekintetben, de nagymértékben kielégítette a vérszomjas rajongók szükségeit. Utoljára talán az Alkonyattól Pirkadatig örvendeztetett meg minket ilyen gusztusos gusztustalanságokkal. A film eredeti címe magyarra fordítva nem véletlenül "lakoma". A brutalitás szikársága és a random halálozások szintén a pozitívumok táborát erősítették.
A második rész, a "Darálós Pillanatok" ahogy az várható volt, szintén nem büszkélkedhet egy Jurassic Park bevételi számaival. A viszonylagos sikertelenséghez nagymértékben hozzájárult, hogy a film csak DVDn jött ki, így az előző részhez képest a költségvetés a felére csökkent, a brutalitás viszont a duplájára nőtt. A mozit az undorító jelenetek, a félig-meddig kedvelhető, vagy teljes egészében antipatikus karakterek, és persze a fedetlen cicik azonban még több rajongót szereztek a filmnek, nem beszélve a több helyen, így itt, az Xpress-en is szóvá tett bizonyos "baba a levegőben" jelenetről, mely egyes emberkéknél és, ha jól tudom, amerikában bizonyos hivatalos szerveknél is alaposan kivágta a biztosítékot. Persze ennél egy horror nem is kívánhatna hathatósabb reklámot, így a tudatos provokáció útján járó John Gulager és csapata még több rajongót szereztek a filmnek és A Dög immár trilógiává bővülhetett.
A záródarab, az enyhén ironikus "Boldog Vég" címet kapta és noha egy fokkal jobb, mint az előző rész, de kétségtelenül itt találjuk a legnagyobb baromságokat is a trilógiában. A teljesség igénye nélkül példaként említeném a karate-kölyköt, akinek mindkét karját letépték, de őt ez cseppet sem zavarja abban, hogy lábával Van Damme-ot megszégyenítő módon ossza a sárkányrúgásokat, vagy a csatornában élő mutánsokat, akik a jó ég tudja honnan kerültek oda, vagy épp a film végét, ami az egyik legőrültebb befejezés, amit láttam.
Összegezve A Dög trilógia a mai ingerküszöbünkhöz igazított, és talán kicsit át is lépő színes, szagos, vegytiszta szórakozás. Igazi sztorija, mondanivalója, agya nincs, de hogy piszok élvezetes, az tuti. A kultstátusz mindenképp indokolt. Ha bírod a műfajt, akkor A Dög pontosan az a típusú film, amitől azok a sunyi kis barázdák megjelennek a szemeid sarkában és mire észbe kapsz, a perverz mosolyt már nem lehet levakarni az arcodról.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)