Aki akár csak egy pillantást is vetett az ajánlóra, az nagyjából sejtheti, hogy mit is fog kapni a pénzéért: igazi békebeli C-kategóriás, SzívTV-szökevény akciófilmet, amiket annak idején mondjuk Cynhia Rothrock, Don "The Dragon" Wilson, Michael Dudikoff vagy Lorenzo Lamas neve fémjelzett. Csak mert az említett hölgy és az urak már lassan ingyen vehetik igénybe Magyarországon a tömegközlekedést, kellett egy kis vérfrissítés.
Egyetlen oka volt, hogy időt és pénzt áldoztam erre a filmre, és az Scott Adkins (...na jó, meg így utólag Mika Hijii is jó pontnak bizonyult:)). Ha ugyanis manapság igazán látványos, egy kicsit talán túl akrobatikus bunyós jeleneteket akarok nézni, akkor az ő filmjeire bízvást számíthatok. Adkins szép fokozatosan kinőtte magát a statiszta/kaszkadőr szerepből (Stallone be is válogatta az "elitbe", a Feláldozhatók 2-be), így talán arra is esély lesz, hogy ne csak ilyen trash-ben tudja bemutatni, milyen is az igazi pörgőforgó-rúgás.
Mert a Nindzsára nincs jobb szó, ez trash... light. Azért nem mesélek nagyon a sztoriról, mert nincs nagyon mit róla mesélni. Az "A filmtörténelem legelcsépeltebb akciófilm-alaphelyzetei" listában biztos előkelő helyen van az "egy árva kisfiú, akit egy mester nagy harcossá nevel, felnővén renegáttá váló harcostársa ellen kell bizonyítsa tudását, és bosszút állni", amihez hozzácsapták az "a gonosz gengszter-üzletember a versenytársai életére tör" melléksablont, leginkább azért, hogy vég nélkül tudjanak rohamozni a hullajelölt statiszták, és ennyi. Ez utóbbi teszi egyébként igazán röhejessé a filmet, ugyanis az üzletembernek saját szektája van, amit a saját gyártelepén szokott összehívni, és ott olyan díszletek és jelmezek között történik az újoncok beavatása (megbillogozás tüzes vassal...), amitől már az Amerikai nindzsa rendezőjének is egy "ne, ez tök gáz!" felkiáltásra futotta volna csak. A sebekből igénytelen módon fröcskölő digitális művér mellett talán ezért is kapott 18-as karikát a film, mert ez az a korosztály, amelyik az ilyen Nindzsa-félékben legalább a nosztalgiát meglátja.
A DVD nekem megfelelt; a képminőség egész jó, a hanggal sem volt bajom, bár mindkettőben volt két furcsaság. A képnél lehet, hogy én láttam rosszul, de folyamatosan azt éreztem, hogy nem stimmel a képarány, valahogy minden szélesebb volt, mint kellett volna. A hangnál pedig a szinkront érdemes fenntartásokkal kezelni, mert a film felében japánul beszélnek, és ahhoz csak felirat van.
Röviden: Ennek a filmnek nagyon sok hibája van... illetve ha másképpen nézem, akkor igazából csak egy: hogy késett 20-25 évet. Egy-két durvább verekedős jelenetet leszámítva az egész a "kínos" és a "kínosan nevetséges" határmezsgyéjén mozog, de semmi olyan, amit ne lehetne öt perc alatt elfelejteni... vagy akár a 2013-ban esedékes folytatásig.