Mint bizonyára mindenki tudja, a Machete egy kamuelőzetes megfilmesítése – így pontosan ennyit is kell várni tőle. Egyetlen percre sem kell komolyan venni, amilyen abszurd a születése, olyan abszurd lett a film is. Jó értelemben..
Ez a film állat… Főszereplőstől, történetestől, mindenestől. Régen éreztem magam ennyire jól egy film alatt, szinte végig széles vigyorral bámultam a képernyőt. Talán még e sorok írás közben is mosolyra fakad a szám – mikor is eszembe jutnak azok a képtelenebbnél képtelenebb jelenetek/karakterek, amik e filmet színesítik. És ebben is van szerintem a lényeg: részben a karakterekben (s az azokat megformáló színészgárdában), részben Rodrigez mexikói beütésű, betegesen vicces képi világában. A Machete egyszerre akciófilm, vígjáték, dráma és társadalomkritika is – bár ezek utóbbiak inkább csak nyomokban lelhetőek fel benne.. Mert az igaz, hogy a történet kb öt percben elmesélhető, a karakterek cselekedetei már egy mesekönyv oldalain is sablonosnak tűnnének, de Rodrigeznek mégiscsak sikerült valami varázslattal port szórni a szemembe, s bevallom őszintén, még izgulni is tudtam rajta. A témája meg talán inkább egy lokálpatrióta dolog, amit mi itt Európában nem is igazán tudunk átérezni, de én azért képes voltam szurkolni Machetenek, meg a Hálózatnak.
Szóval a karakterek. Meg a színészek. Már a Sin citynél is baromira bejött ez a széleskörű színészgárda, valahogy tök jól működött a vásznon annyi nagy név együtt. A The expendablesnél dettó, s ott még tán többet is el tudtam volna képzelni. A Machetenél a casting szintén maga a kánaán, Don Johnsont pl. nem is tudom, mikor láttam utoljára vásznon. De egyszerűen mindenki jó. Mintha nem is a karakterekre kerestek volna színészeket, hanem a színészekre írták volna a szerepeket. Velük lettek tökéletesek az inkább baromi vicces, iróniát sem nélkülöző képsorok. Mindezek teteje pedig Machete. Danny Trejo első egészestés főszerepe pont azt hozza, amit a világ várt tőle. Egy együgyű, érzelmes flótást, aki jobban bánik a bozótvágóval, mint a szavakkal. Meg a telefon gombjaival… Ha valaki ránéz, és mást várt volna – nos, az nem tudom az elmúlt húsz évben milyen mozikat látott.. :-) Michelle Rodriguez pedig egyre jobban néz ki, s bizony lehet szidni Jessica Albát is sok mindenért, de a kinézete miatt nem. Igazi fiús mozi lett ez, dögös csajokkal (+ néhány cicivel), sok verekedéssel, meg lövöldözéssel/robbantással.
A határ menti hangulat kiváló, a motorral tüzet átugró jelenetet leszámítva a CGI-vel sincs különösebb baj. A kórházas szökésnél meg egyszerűen a hasamat fogtam a röhögéstől.. Más filmben, ahol az ilyet komolynak próbálják eladni, zavart volna, de itt egyszerűn tökéletesen beleillett a képbe… :-) S valóban, a filmet SZIGORÚAN EREDETI NYELVEN érdemes nézni, mert Antall Nimród jelenete csak és kizárólag úgy ütős. A szinkronban ez SEHOGY nem jön át.
Kép, hang nagyon rendben van, van egy slipcase is a tokhoz. Az extrákra viszont nem lehetnek büszkék, kb. tízpercnyi semmitmondó interjúk, meg kb. tízpercnyi forgatási képsorok.. Kár, mert Rodrigez van akkora figura, hogy egy kis dokufilmben elszórakoztatott volna minket.. A vége főcím előtti két újabb kamu figyelemfelkeltő meg tökéletesen lezárja ezt az ecebóca filmet..
Remek szórakozás!
Kosárba!