Én is csatlakoznék azokhoz, akik unalmasnak tartják a filmet, engem sem kötött le túlzottan. Az ötlet akár jó is lehetett volna de sajnos össze lett csapva az egész. A karakterek kidolgozatlanok voltak és a fordulat a végén sem nyűgözött le igazán. Jóval nagyobb durranást vártam a végére.

Amit pozitívumként hozhatok fel, hogy bár a szereposztás középszerű, ennek ellenére a színészek nem voltak rosszak.

Néhol van egy-két ijesztő jelenet, összességében azonban nem szól nagyot. Egy misét talán megér, de többet semmiképp.

Jót is, de főleg rosszat hallottam erről a filmről, így nem sok elvárással ültem le elé tegnap este. Arról sem volt fogalmam, hogy a történet Shyamalan agyszüleménye, így mikor megláttam a nevét a kezdő képsoroknál, még több fenntartásom lett az egésszel kapcsolatban (ismerve utóbbi filmjei kidolgozatlanságát), azonban rögtön világossá vált számomra, hogy itt nem egy vérgőzös tucathorrort fogok látni. Azt viszont nem gondoltam, hogy egyik legjobb munkájával lesz dolgom, mert bizony ennek ott a helye a Hatodik érzék, a Jelek és A falu mellett, még ha most nem is ő rendezett (talán jobb is).
Nagy erény manapság, hogy egy film végig fenntartja az érdeklődést, de ez itt maximálisan elmondható (legalábbis részemről). A karakterek nagyon jók, így a színészek is, cselekedeteik pedig nem logikátlanok, hanem teljesen hihetőek, ezzel még inkább "realisztikussá" téve a mozit. Nincsenek bárgyú, vagy oda nem illő dialógusok, ez szintén jó pont nálam. Egy kicsit izgultam, hogy a végét elszúrták, de szerencsére feleslegesen, a csattanó ezúttal nem kiszámítható, és tényleg meglepődtem (bár ismerve a filmes fogásokat >>SPOILER>SPOILER<<).
Egy szó mint száz, számomra nagyon kellemes élmény volt az Ördög, és aki szerette Shyamalan régi munkáit, annak kimondottan ajánlom!

Hát igen…Ennyi év után megértük azt, hogy annak örülünk, ha Shyamalant nem engedik a rendezői székbe egy-egy thriller/horror forgatásakor.. Úgy jobb mindenkinek. Mert bár – mint ahogy korábban is írták – ez a mozi nagyon Shyamalanos, mégsem az. Nincs elrontva…
Tíz kicsi néger. Ez az Agatha Christie cím jutott eszembe a film nézése közben. Igaz, itt csak öten voltak, de a szitu hasonló: egy zárt hely, ahonnan nincs kiút, s a gyilkos köztük van – egy kiváló thriller sztori, amit azért bőven el is lehetett volna bizony rontani. Szerencsére erről itt szó sincs, a film 77 perces játékideje végig feszültséget garantál ( mondjuk, még szerencse, hisz ilyen nyúlfarknyi időtől ez el is várható ), amiben a központi témaként az öt személy pszichológiai harca kiválóan lett ábrázolva.A szitu tetézve van azzal, hogy a helyszín a szokottnál szűkebb ( a klausztrofób helyszíneknek alapban is feszültségkeltő hatásuk van), a dolgok sokkal félelmetesebb, misztikusabb köntösbe vannak öltöztetve. Jó a külsős spanyol vonal Ramirezzel, meg a Devil’s meetinggel, mint ahogy a kezdő képsorok is ütősek.. A külső helyszínek egyébként nagyon jó ritmusban oldják/emelik a feszültséget, illetve az alkotók nagyon okosan kerülik ki velük a lift szűkössége miatt törvényszerűen előtörő unalmi faktort. Kiválóan van megírva, megszerkesztve az egész film, izgalmas, sejtelmes, ijesztő egyszerre.
De a történet ( pláne az ilyen „színdarab” szerű) nem működhetne jó karakterek illetve jó színészek nélkül. Jelentem, ebben sincs itt hiány. Nagy nevek nélkül, számomra teljesen ismeretlen arcokkal játszatták el az öt szereplőt - kiválóan.. A jellemük, ötük összeállítása ugyan valóban kicsit sablonszerű, igazából mosolyt kellene csalni az arcunkra, ahogy derülnek ki a kis titkok az ötökről, de a fene sem foglalkozik ezzel. Mert a film magával ragad, találgatsz, a következő áramszünetben ki hal meg. Az Ördög jelenléte végig tapintható az egész filmen, liften belül és kívül egyaránt – s ez, megvalósítás szempontjából mindenképp az alkotók dicséretére váljon.. Egyébként számomra a karakterek/színészek közül talán pont a 6-ik számú kulcsfigura, a rendőr lógott ki a sorból. Gyengusnak találtam: néha teátrális mozdulatai és szövege kilógott a sorból. De a filmet nem tudta befolyásolni.. Mert kevés gyengébb pillanata van ugyan a mozinak, ezek ellenére egészen nagyszerű film lett, mert volt valami, ami számomra azzá tette: a hangzása…
Mert a Devil egyszerűen házimozira termett. Én nem tudom, ez sima TV-n hogy jönne le, kinek mennyit jelentett, mint film, de ahogy „él” a lift, az egész film – nos, az még plusz egy csillag az értékelésnél. Komolyan. Beszarás, ami effektek futkosnak körbe a szobában, legutóbb hasonlót az Ördögűzőnél hallottam. Látatlanban sajna csak az olcsóbb formátumot mertem bevállalni, de ha tudtam volna, hogy a film is ilyen jó, meg a hangja is, akkor gondolkodás nélkül a BD-t választom. Így viszont marad a DVD – amire igazából nem lehet panaszom. A képpel nekem megint nem volt bajom, az eredeti hang egészen kiváló. A külön extra menüpont alatt található címek 2-2,5 perces kisfilmeket rejtenek, szóval jó, ha tíz perc az egész.
Kosárba!

A hajdani csodagyerek, M. Night Shyamalan uwe boll-i mélységeket megjárva, Devil című -egy trilógia felütésének szánt- mozijával, visszaszerzett valamicskét a mára már eléggé megkopott nimbuszából. Dacára annak, hogy a filmet csupán forgatókönyvíróként illetve producerként jegyzi, a mozi minden egyes kockáján érezhető, a -jó értelemben vett- shyamalan-i kéznyom. Valamiféle megfoghatatlan okból kifolyólag, a film "horror" titulust kapott, amivel nem feltétlenül értek egyet. (nem fogok spoilerezni, aki még nem látta: egyetlen fordulatot sem "lövök le") A mozi lényege egyetlen tömör mondattal: alászállás a pokolba, lifttel. Adva van 5 átlagos arc: 3 férfi, 2 nő. Egy fekete, a politikai korrektség jegyében, a kötelező vicces karakter, a rejtélyes idegen, a kurvoid kiscsaj, midentudó, ellenszenves öreglány. Ők öten egy minden tekintetben átlagos hétköznap, egy minden tekintetben átlagos toronyház liftjében rekednek a 2x. emeleten. Ám egyik utastársuk semmilyen értelemben nem tekinthető átlagosnak...Alászállásukat a pokolba bajlós előjelek kísérik, ám ők ebből -kezdetben- mit sem sejtenek. Kálváriájukat, bár öten járják egy erősen klausztrofób hatású fülkében, de nem közönség nélkül: a biztonsági kamerán keresztül, előbb a biztonsági szolgálat, majd a helyzet elfajulását követően, a rendőrség figyelő szemei előtt hullik le a civilizált világ maszkja, hogy valami más vegye át a helyét...A philadelphiai rendőrség szkeptikus, és önnön démonaival küzdő fiatal hadnagya hitetlenkedve hallgatja az egyik biztonsági őr szavait, miszerint az utasok egyike maga az Ördög, aki a kárhozatra szántak közt elvegyülve, -látszólag azok szenvedéseiben osztozva- közelről szemléli pusztulásukat....Az egyik utas maga az Ördög. No de ki? A mindössze 80 perces játékidő a feszes, üresjáratok nélküli forgatókönyvnek köszönhetően, szemvillanás alatt, a fentiek jegyében telik el. A film cselekménye nem szorítkozik kizárólag a fülkére, így a történések kapcsán, a feszültséget mesterien adagolva hol az egyik, hol a másik szereplő válik gyanússá. Konklúzió? Az nincs. A Night-krónikák (ez de vacak, szójátékon alapuló alcím) első epizódja önálló kerek egész, nem hagy lezáratlan kérdést, (rühellem, ha két mozifilm közt éveket kell várni arra, hogy a sztorit kibontsák) önállóan is élvezhető. Azt mondtam nincs konklúzió? Annyi talán: járj lépcsőn,tovább élsz...