Trilógiává nőtte ki magát De Niro-Stiller párosa. Számomra ez a rész volt a legszórakoztatóbb. Annak idején az első részt úgy néztem meg, hogy 1-2 kritikát már hallottam róla, tudtam, mik a jó poénok. Bevallom, elsőre nem tetszett, erőltetett baromságnak tekintettem az Apádra ütököt. Ostoba poénok, feszült légkör, már én éreztem magam kényelmetlenül, mikor a két főszereplő csatáját néztem.
Aztán jött a második rész, mikor megismerkedhetünk Stiller szabados szüleivel. Ebben a részben már több oldalú humor is megmutatkozott, fogyaszthatóbbnak éreztem, mint az elsőt. Dustin Hoffman remekelt az idősebb Bekúr szerepében, sajnálatomra a 3-dik részben kevesebb "szöveget" kapott.
Nos, ez a film annyiban változtat a dolgokon, hogy már kb 8 év telt el. 2 gyerek, a lány papucsnak tekinti apját, a fiú tiszta apja, ahogy De Niro ezt ki is fejti. Ugyan a film nem mentes az alpári, szexre hajazó poénoktól (van aki tud rajta nevetni, van, akinek már unalmas, van, akit megbotránkoztat), mégis a tálalás miatt ízlett annyira ez az étek.
A sorban vicces szituációk, melyek közé bekerültek erőltetett megoldások is, amiken csak a ciki kedvéért röhögtünk (például De Niro követi Stillert az éjszakában).
Nem hagytak ki egy lehetőséget sem a nevettetésre, nekem és anno a moziban ülőknek is nagyon tetszett, számomra ez eddig a 3 közül a legjobban sikerült rész, és nem azért, mert Jay Roach nem vállalta el a rendezést.