A film kereteként a Quadalcanali szigetekért folyó kegyetlen csata szolgál amit amerikai tengerészgyalogosok vívtak a japánok ellen a 2. világháború idején 1942-ben.

Az őrület határán egy tökéletes háborús filmbe oltott filozófiai elmélkedő, különös narratív elbeszélésmóddal amiben rengeteg különböző karakterű szereplők kerülnek fókuszba és gondolataikat a saját érzéseikről, vívódásaikról, elgondolkodtató monológjairól hangosan hallani, ami által a nézőben számos erkölcsi kérdés fogalmazódik meg. De akár turista hívogató reklámfilmként vagy természetfilmként is megállná a mű a helyét, annyira szépen van fényképezve a Quadalcanali paradicsomi szigetvilág festői naplementéivel,színpompás állatvilágával.

Azt a folyamatot ahogyan az édeni táj lángoló pokollá változik s ezzel egyidőben a katonák is belülről átváltoznak vérszomjas fenevadakká egyedülállóan elgondolkodtató módon mutatja meg a különc Terrence Malick rendező és ami a legzseniálisabb, hogy a fentieknek a tökéletes harmonikus egyvelege teszi a filmet lelket megérintő spirituális élménnyé.

Számtalan érv szól a nagyfelbontású adathordozón való beszerzés mellett. Hans Zimmer és John Powell zeneszerzők éteri filmzenéje, John Toll operatőr lázálomszerű paradicsomi képi világa pl. ahogy egy fénysugár átszűrődik a páradús, élénkzöld dzsungel lombkoronái között, vagy a kifinomult ugyanakkor brutális hangeffektek a csatajelenetekben és ahol minden szereplő az elementáris félelmet, fásultságot vagy szó szerinti őrületet páratlan színészi eszköztárral mutatja ki.

Itt érdemes is elgondolkodni, hogy vajon miért „A vékony vörös vonal” a film eredeti címe:. Ez az amerikai mondás utalás arra, hogy az épelméjűt az őrülttől, csak egy hajszál vékony vörös vonal választja el.
Könnyfakasztóan szép mozgó

menü fogad minket a lemez behelyezésekor. A katonák türelmetlen parancsnak engedelmeskedve animált lángtengerben futnak értelmetlen halálukba, csak azért, hogy a nagy véráldozatokkal járó rohammmal felettesük egy még nagyobb felettes elismerését vívja ki magának miközben egyfolytában szól a filmben is hallható melanéz bennszülött szigetlakók melankólikus dala.

Az angol dts hd hangsáv a legkiválóbb minőségű csakúgy mint a nagyfelbontású élénk színvilágú kép.

A magyar hangsáv rajongóinak viszont sajnos csalódniuk kell, mert az szégyenszemre csak pro logic és aki ezt a hangsávot választja annak le kell mondania az olyan részletgazdag élményekről, mint mikor pl. egy lágy szellő megsuhogtatja a békésnek tűnő dús aljnövényzetet ami gyilkolásra váró ellenséges katonát rejthet. Ezek az apró nűanszok rengeteget tesznek hozzá a dzsungelharcok párás atmoszférájához.

Viszont a figyelmesen és jól összeszedett extra anyagoknak van magyar feliratozása. Ez alól sajnos kivételt képez a producer, produkciós tervező, és John Toll operatőr közreműködésével készült audio kommentár ami még angol feliratozást sem kapott.

A 3 egyenként bő húsz perces kisfilm viszont annyira érdekesen világít rá a háborús mozi emlékezetes pillanataira, hogy megéri a többszöri újratekintés figyelmét is.

Az egyikben a színészek mesélnek forgatási élményeikről s hogy színjátszás közben mennyire nem látták át,hogy Terrence Malick szokatlan rendezői stílusának a végeredményéből vajon mi fog kisülni.

A másodikban a film vágásáról beszél 3 vágó.

A harmadikban pedig Hans Zimmer zeneszerző beszél a film zenéjének nehéz szülésésről és Terrence Malick rendezővel való idegőrlő közös munkájukról.

A pacifista gondolatokat ihlető film megtekintése után, erős kontrasztként megtekinthetünk még 5 korabeli propagandista hangvételű híradó tudósítást is a Quadalcanali

ütközetről.
A kihagyott jelenetekből 8 is van amik egészen terjedelmesek és nagyon jók. Az egyikben még Mickey Rourkot is láthatjuk egy félőrült mesterlövész szerepében aki rá jellemző módon itt is sír.

Akit érdekel, az könyvjelző funkciót is talál a lemezen.

Kellemes élmény, hogy ha az embernek a filmnézés közben kedve szottyan beletekinteni valamelyik extrába, akkor menet közben is felugrik egy menürendszer, majd ha az extra megnézésével vissza akarunk térni a filmhez. akkor a lemez megjegyzi, ahol abbahagytuk és ugyanott folytatódik a műsor.

Nagyon okosan, a film hangulatához és kiegészítéséhez intelligensen összeállított az extra anyag ami bizony megéri a blu ray formátumon való beszerzést, annál is inkább mivel a sima dvd kiadványon egyedüli ráadásként csak 11 melanéz dal található, ami viszont erről a lemezről egészen egyszerűen és érthetetlenül hiányzik. A lemez kissé fakóbb szitázása a dvd kiadáshoz képest némileg visszalépés, valamint az is, hogy mialatt a dvd borítója belülről gyönyörűen élénk színűen van fényképezve ezzel szemben a blu ray tokot kinyitva csak a fehér papírbelsővel találkozunk.
Egy csomó Oscart-legjobb film, legjobb hang, ez a mű söpört volna be ha az Őrület határán bemutatási évében a Ryan közlegény megmentése nem lett volna. De volt.

Gyorsan nézze meg minden ember, különben még azon kapja magát, hogy valami hőzöngő militarista barom hazafiságra utaló szónoklatai hatására fegyvert nyom a kezébe és a lángoló pokolba küldi, hogy embertársai torkának essen.

Bár első látásra beleszerettem a filmbe, még sokadik nézésre is képes vagyok újabb és újabb rétegeket felfedezni benne. A háborúellenességén túl olyan egyetelmes igazságok, az élettel kapcsolatos alapkérdések hangzanak el benne, valamint olyan közel visz, hogy megértsük a lélek gyötrelmeit, az emberi természet sötét és ragyogó oldalát egyaránt, hogy csak szuperlatívuszokban tudok írni róla. A képek és a zene között annyira tökéletes a harmónia, amit csak a legnagyobb alkotók képesek elérni. Nagyon bensőséges film. Van, akit kivet magából, de számomra Az őrület határán a filmművészet legfelsőbb foka.  
Nagyritkán előfordul még, hogy a filmek az őket megillető formában jelennek meg nálunk. Terrence Malick alkotása BD-n káprázatos minőségű képpel, egy kiváló magyar szinkronnal és egy sor izgalmas kisfilmmel lett kiadva. A képet eleinte egy kissé túl világosnak éreztem, ezért levettem a fényerőből, egyébiránt kifogástalan. A magyar hang nem hozza a szobánkba a háborút, de tisztességgel teszi a dolgát, főleg Hans Zimmer fenséges zenéjével. A magyar feliratos doksik során a színészek, a vágók és maga Zimmer osztja meg velünk rendkívül érdekes tapasztalatait a rendezővel való sajátságos munkáról. Kötelező anyag! Megnéztem a kivágott jeleneteket is, de nem hoztak lázba. A legizgalmasabb egy félkész jelenet a filmből kivágott Mickey Rourke-kal, valamint az eredeti forgatókönyvben még főszereplő, de a végleges műben háttéralakká szelídült Adrien Brody további sorsát elmesélő rövid szcéna.

Az őrület határán őrületesen jó kiadásban, ezzel az egy mondattal -mely a lényeget magában is foglalja- kezdeném meg az értékelést mely nem is értékelés, inkább elismerés lesz hiszen egy valóságos mestermüröl van ezesetben szó. Elsösorban háborús filmként van besorolva az alkotás viszont csak részben háborús filmröl van szó, ugyanis Terrence Malick remekmüve igazi lélektani dráma, a közel három órás játékidö miatt is lassú történetvezetéssel, már-már lélekölően hosszasan mutatja be a második világháború ezen szakaszát. A fényképezés szintén elismerést érdemlö, csodálatosan mutatja be a Csendes-óceán partját, a szigetet, a csatateret és szinte minden felvétel szemkápráztató föleg ilyen gyönyörüen kivitelezett nagy felbontásban. Hans Zimmer, minden idök egyik legjobb zeneszerzöje ezúttal is fantasztikus filmzenét komponált, bár túl sok zene nem csendül fel 160 perc alatt, de az a kevés olyan lélekemelöen csodálatos hogy talán emiatt is marad emlékezetes. Végül a briliáns szereposztást is érje elismerö szó, igazán bravúros névsort sikerült felvonultatni és alakitásukat tekintve mindenki kimagaslót nyújtott kivétel nélkül, továbbá dicséretre méltó hogy a kiváló eredeti magyar szinkront kapta meg a film, szóval csak annyit mondhatok hogy Az őrület határán kihagyhatatlan!

Ez NEM háborús film, annál jóval több. Lassú és elgondolkodtató alkotás, csodás képekkel. Már csak a látvány és a vágások miatt is érdemes volt megvenni.

Érdekes, hogy még a kisebb epizódszerepekben is nagy sztárok láthatók.

Jó, hogy ebben a filmben az ellenség is ember, a japánokat is hihetően mutatják be, nem a tipikus "amerikai háborús filmes" módon.
A BD képe gyönyörű, de ezt sok tesztben leírták már. Pengeéles, színekben gazdag, egyszerűen tökéletes. Az ember tátott szájjal nézi végig a hegygerinc támadását.

A hangsáv is ütős, bár viszonylag kevés a lövöldözős-robbantós jelenet, inkább a zene és narráció dominál. Szép tizsta hangja van a filmnek.
Extra van bőven, egylemezes kiadáshoz mérten sok. szerencsére hosszúak a kisfilmek (20-25 percesek). Ráadásul HD-ban vannak :)
Tökéletes kiadvány, de vigyázni kell mert aki háborús filmet vár, az unatkozni fog... 2 óra 50 perc és nagyon keveset lőnek :)

Elsőre tetszett, de igazán megérteni talán csak 3-4 végignézés után fogom.

Terrence Malick személye és rendezői attitűdje számomra etalon a filmkészítésben. Kevés olyan filmes van, aki a műgond, a líraiság, a filozofikusság ilyen egyértelmű mestere lenne. Malick itt is a legnagyobbak egyike.

Az Őrület határán a legnagyobb modernkori háborús filmeposz.

Én is azt érzékelem, hogy a Ryan csak az otromba filmes lobbi miatt vihette el Malick korszakos műve elől az Oscarokat.

Malicknél a táj nem díszlet, hanem az Isten része, ahogyan az ember is az. Ez az a belső harmónia, amely megteremti a malicki koncepciót. Az emberi lélek és az emberi lét természetes ősállapota része ennek a harmóniának. A modern ember viszont tagadása ennek a harmonikus létnek, s erről szól a rendező minden műve. A direktor képes volt elérni, hogy a prousti idő, a platóni filozófia és egy magasrendű filmes elbeszélőnyelv hosszantartó hatást váltson ki a nézőből, s ez a hatás csak a legnagyobbak ismertetőjegye. A malicki katarzis valóban megtisztulás, az egyén mindig része a közösségnek, fel is oldódik benne, de sohasem tűnik vagy vész el.

Minden ember külön univerzum, s ezek modellezése mellett a rendező képes megmutatni az egymásra hatás és az egymástól elkülönülés folyamatait.

Malick filmjei keveseknek való, de nem az érthetetlen filmes koncepciók miatt, hanem azért, mert filmjei lelki küzdelemre késztetik a nézőt, ahogyan a nagy standard irodalmi alkotások az olvasót. A rendező exkluzivitása, hatalmas és intenzív élménye megválogatja a közönségét, s igen mélyről merít, míg a felszínbe bele sem akad a hálója.