Eastwood filmje ismét jól sikerült annak ellenére, hogy lassú folyású film halk és félszavakból összetett dialógusokkal.

Különös volt az emberi sorsokat követni, talán emiatt lehetett volna hosszabb. Nem tudom, hogy ki vetette össze a Hatodik érzékkel, de aki olyasféle filmet akar látni, az csalódni fog. Eastwoodot nem érdekli a halottlátás, a cunami. Egyetlen dolgot akar újra és újra elmondani. Az emberi kapcsolatok isteni természetét és emberi motivációit kutatja, saját kételyeit, félelmeit, reményét és hitét akarja örökül hagyni.

Eastwood még a háborús Odüsszeiájában is az életről, az emberi mivoltunkról szól, nem a harctéri kataklizmáról.

Ezért jó ez a film, melyben van gondolat, szellemi és lelki emelkedettség, ügyes elmélkedő játék az emberi sorsokról, a személyiség képlékenységéről.

Szombat este láttam, és azt kell mondjam, nem értem a fanyalgókat. Clint Eastwood ismét remekművet alkotott. A film elején van egy szökőár, amelynek kivitelezése Eastwood-osan művészi, nem pedig Michael Bay-esen bombasztikus. Amúgy az egész film ilyen: visszafogott, lassú, emberi és csodálatos.

A 3 történetszál közül az egyik egy francia nő története, aki az angol verzióban (is) végig franciául beszél. Ez nagy bátorság volt a rendezőtől, hiszen az amerikai közönség nem szeret feliratot olvasni. Az extra tartalom egyik dokumentumfilmje ki is tér erre.

A bőséges nyelv- és feliratválaszték mellett extraként kapunk egy másfél órás dokumentumfilmet Eastwood Warner-es munkásságából, valamint kb. 10 kisfilmet a film elkészítéséről és a történet misztikumának valóságalapjáról; valamint maga Clint Eastwood is megszólal jó néhányszor.

Összességében: Eastwood ismét nagyot alkotott az utóbbi évek legszimpatikusabb főhősével (Mat Damon figurája), gyönyörű, átgondolt jelenetekkel és dialógusokkal, vagyis aki kihagyja, magára vessen. A BD-változat bőven megéri az árát.