Peter Jackson 1996-ban forgatott először Amerikában (Törjön ki a frász!), az ottani közönség is kezdte befogadni az egyedi látásmóddal bíró rendezőt. Ezek után szinte semmi mással nem foglakozott 4-5 éven át, csak azzal, hogy megvalósítsa a nagy álmát és vászonra vigye a Tolkien regénysorozatából készűlt trilógiát. Az utazás tehát a stábot Új-Zélandra sodorta (hova más hova ugyebár ?), mivel nemcsak a forgatások, de a számítógépes trükkök, effektek és utómunkálatok is ott zajlottak nagyrészt. A megfeszített munka meghozta a gyümölcsét, 2001 végére moziba kerűlt a filmtörténeti szempontból is igen nívós trilógia első része (A gyűrű szövetsége).

Jackson precizitása az első percektől észrevehető, minden nüansznyi dologban benne van a keze nyoma, senkinek nem hagyta, hogy beleszóljon annak létrehozásában, amit a fejében megálmodott. Az eredmény magáért beszél...a látványa a filmnek egyszerűen lenyűgöző, minden effekt a helyén van, a maszkok tökéletesek és a fényképezés teszi teljessé a képet, nemcsoda, hogy mind a 3 kategóriában "Oscar bácsi meg gyütt".

A könyv feldolgozását szívükön viselték a színészek is, akik még saját tetoválást is készítettek, hogy jelezzék mennyire komolyan gondolják, hogy itt mindennek klappolnia kell. Klappol is...minden szereplő kitett magáért Ian McKellen-el az élen, alakítása félelmetes Gandalf szerepében, átütő és minden pillanatban hatásos, Ian Holm-al a közös jeleneteik káprázatosak. Elijah Wood, a főkarakter hobbit, Frodo szerepében szintén felveszi a versenyt a rutinos öreg rókákkal, a szerep rá van szabva, kihoz belőlle mindent amit lehet. De mellettük szinte Viggo Mortensentől, az 1-2 másodperc erejéig látható színészeken/statisztákon át, mindenkit végig lehetne sorolni (még maga a rendező is belebüfög szépen a kamerába). Akiket még mindenképp ki kell emelnem az 2 gyönyörű színésznő, Cate Blanchett és Liv Tyler, akik sosem hibáznak, karaktereik megformálását olyan természetességgel adják vissza, hogy az ember nem tudja rólluk levenni a szemét.

A film forgatókönyve kiaknázza a könyvben rejlő lehetőségeket, persze nem azt adja vissza teljesen, mint a könyv, de pont annyit változtat, hagy ki- és újít rajta, amennyit kell. A történet egy eposzi méretű mesét kezd el nekünk bemutatni, megismerhetünk benne sok fajt, és fantázia szülötte új világot. Vannak itt hobbitok, törpök (megjegyezném, hogy Gimli a kedvenc karakterem), mágusok, királyok, tündék, orkok, boszorkányok és persze emberek is.

A film elejétől a végéig egyensúlyban van, kalandok, poénok, izgalmak, érzelmek, mesebeli látomások és persze csaták tarkítják, ami mindezt még jobban egybekovácsolja és mégtöbb érzelemmel és a nézőre való hatással összeköti az nem más, mint a csodálatosan megkoponált filmzene és betétdalok, melyeket Howard Shore-nak és Enya-nak köszönhetünk (May It Be című filmdal Oscar jelölése szintén érthető.)

Az ember tehát egy minden izében zseniális és megunhatatlan klasszikust kap Samuéktól, mely egy eposzi hosszúságú kaland első (és szerintem legjobb) darabja.