"A király a kincstárban ült, latolta, mennyi a pénze,

A királyné a szép szalonban mézet kent a kenyérre..."
Az Egy marék rozs az egyik kedvenc Agatha Christie regényem, ezért nagy várakozással ültem le a film elé. Egyfelől talán itt illeszkedik legjobban az alapul szolgáló gyerekrigmus a történetbe (még a Tíz kicsi néger esélyes), másrészt a gyilkosság és a nyomozás is érdekes, szépen kerülnek elő az újabb és újabb információk, és a finálé is remek.
A regény megfilmesítésében a stáb példásra vizsgázott. A teljes regényt régen olvastam, de pár mondat benne maradt a fülemben, és meglepő módon nem egyszer azokat hallottam vissza szóról szóra. Ugyanígy vannak a történetben apróbb módosítások, de semmi megbocsáthatatlan. Elég epizódot láttam ahhoz a sorozatból, hogy a megvalósításra, a díszletekre, a jelmezekre és a zenére (amiben kifejezetten szép dallamok is vannak) se legyen panasz.
Amiért mégis lecsúszott az öt csillagról (igaz, csak alig) ez a rész, az inkább a szereplők miatt volt. Na nem a színészek miatt, hiszen mind az új Miss Marple, Julia McKenzie (aki tényleg sokkal nyugodtabb és megfontoltabb személyiség érzetét kelti, mint a csibészes-cinkos Geraldine McEwan), mind az epizód központi alakját, Mary Dove-ot játszó Helen Baxendale, mind a többiek kiválóan játszanak. Inkább amit el kellett játszaniuk, azt nem sikerült szimpatikusnak találnom, még a könyvet ismerve sem. Pat egy koffeintől és cukortól felpörgött hisztérika, Adéle egy hidrogénezett hajú Szörnyella deFrász, Mr. Krump pedig a film kilencven perce alatt fokozatosan issza magát olyan merevrészegre, hogy az utolsó félórában már elő sem került.
A DVD kiadás pár apró figyelmetlenségtől eltekintve jó. A kép megfelelő (bár nem tűnt olyan kontrasztosnak, mint a korábbi részeké), a hang jó, és bár egy mondatot angolul "felejtettek" a szinkronban, egy "Gladys... really..."-től nem dől össze a világ.