Éhező nézők a viadal után
Mindenekelőtt Running Man és Battle Royale. Sőt, talán még Ház az erdő mélyén is… No meg Disney.
Ezek ugrottak már be a film megtekintése kapcsán már kilenc hónappal ezelőtt is: hangulatuk, cselekményük, esetleges jeleneteik miatt. Meg most is – bár kétségkívül ezúttal sokkal jobban tetszett a mozi. Vélhetően mert már tudtam, mire számítsak, valahogy sokkal jobban elfogadtam ezt a korhatáros gyilkolászós világot, csakúgy, mint a vérmentes vámpírvilágot a másik sorozatban. A Hunger Games (továbbiakban HG) szerencsére sokkal jobb annál, pláne nyitófilmnek: ha már egyszer elfogadjuk és megértjük az alkotók szándékát, egy kimondottan élvezetes kis mozit kapunk, amiben mindenki megtalálhatja a maga kis kapaszkodóját. Az akcióra vágyók az aréna küzdelmeit, a szerelemre vágyók Katniss és Peete románcát, a sci-fire vágyók a Kapitóliumot, a posztapokaliptikus képekre vágyók meg a körzeteket. Ezáltal lesz a HG egy többrétegű - elsősorban azonban mégiscsak a tiniknek szóló -, élvezhető film.
Az Aratás, a körzetek megjelenítése, a Kiválasztás drámaisága nekem nagyon tetszett. A szürkeség, a pusztulás, az egyszerűség képeibe bombaként robban a pink lady, Effie, először komikusnak tartottam látványát, mára inkább fenyegetőnek gondolom: a hatalom képviselőjének, aki egy felsőbbrendű világ követe, annak minden külső megnyilvánulásával együtt. Nem kevés drámaiság is szorul ezekbe a képsorokba, Katniss döntése simán képes könnycseppeket csalni a szemünkbe.
A Kapitólium, a felkészülés egy más világ. A sci-fik világát megidéző város lenyűgöző, a maga monumentális épületeivel, a hi-tech berendezéseivel. Emellett, minden hasonló, küzdősportos filmekben hatásos és hangulatos a felkészülés a versenyre, itt sincs ez máshogy. Az idétlen show-t leszámítva tetszettek az erőpróbák, a pontozások, minden.
Mint ahogy nagyjából az Arénában is tetszettek a dolgok: jó volt a háttér, az erdő, kellően ötletes és/vagy kegyetlen leszámolások, valahogy a love story sem tűnt erőltetettnek. A legjobb jelenet azonban mégiscsak az volt, mikor Katniss kiint a kamerába – az érzelmileg nagyon üt, ráadásul a film komolyabb, társadalompolitikai részébe is kiválóan illeszkedik.
Összességében tetszett az egész, azonban néhány dolog még mindig zavar… Azon már túl vagyok, hogy a PG 13-as karika miatt totál feláldozták a filmet, ezért soha nem lesz olyan, mint mondjuk a Battle Royale volt. Tulajdonképp még értem is a döntés lényegét, hisz ezt elsősorban ismét a középiskolásoknak készítették – akik amúgy is a rajongóbázist alkotják. Az más kérdés, ez mennyire álszent dolog: ugyanezen a középiskolások kedvence Jigsaw is… A túl színes, nevetséges kinézetű karakterek Kapitóliumban csak elsőre okoztak megdöbbenést és visszatetszést, másodszorra már közönyösek voltak – szimbolizáltak valamit, s én elfogadtam azt. Ugyanakkor a mozi néha valóban túl lassú tempóján, valamint a kutyák és a tűz megjelenésén nem tudok napirendre térni… Hogy azok miből, hogyan???? Szerintem nem illettek bele egy olyan TV-showba, ahol valóságot, valós halált és üldözést néz a néző…
A karakterek viszont zseniálisak. Tök jó a 24 gyerek, igaz, néhányukat csak pár másodpercig látjuk. Katniss, az erdő lánya kiváló figura, tényleg szerethető, ahogy társa, Peete is. A felnőttek egész parádés szereposztásban veszik őket körül, Haymitch (Woody Harrelson) és Cinna (Lenny Kravitz) kib*szott jó figura. Gale-re sokáig azt hittem, ő Thor, de aztán kiderült, csak a testvére. Az öreg Donald Sutherlandnak meg jól áll ez a fehér hajú és szakállú elnökösdi…
A HG képi világa, látványa, effektjei hibátlanok. A mozi e tekintetben simán képes varázsolni, ha kel, a 12-es körzetben, ha kell, az Arénában, ha kell, a vezérlőteremben vagyunk. Nincs baj a sztorival sem, a színészekkel sem – talán legnagyobb baj megint velem, a nézővel volt: felnőtt fejjel többet vártam egy tinimozitól…
A BD képe egészen kiváló, legyen az akár a színes főváros, akár zöld erdő, vagy a szürke 12-es. A hangra viszont rácsodálkoztam: néha kimondottan élettelen, halk és hiányos a hangkép – aztán a második lemezből kiderült, ez szándékos. Merthogy a rendező kitalálta, ennek a filmnek nem szabad üvöltenie a mozitermekben.. Brrr. Haragszom érte – így meg szarul szól. A kétlemezes kiadás különleges kincse az extratartalom a DVD lemezen. Minden magyar felirattal, néhány 5-10 perces kisfilm mellé egy alapos, átfogó, közel két órás werkfilm, ami minden lényeges dologra kitér. Ebből értettem meg a szándékokat, a könyv és a film jelentőségét: nagyon jó, érdekes anyag, ugyanakkor hiányzott belőle az írónő szerepeltetése…. Így eléggé rendezőközpontú lett az anyag – s az is kiderült, a film összes hibájáért ő a felelős. Ő akarta így láttatni és hallattatni mindent. Anyagilag végül is neki lett igaza, a 78 milliós költségvetésből 400 milliós bevételt produkált – ami azért valljuk be, nem rossz.
Mint ahogy összességében a film sem. Csak tudni kell helyén kezelni: a HG elsősorban ifjúsági film, gyerekekről szól gyerekeknek…
Kosárba!
Ezek ugrottak már be a film megtekintése kapcsán már kilenc hónappal ezelőtt is: hangulatuk, cselekményük, esetleges jeleneteik miatt. Meg most is – bár kétségkívül ezúttal sokkal jobban tetszett a mozi. Vélhetően mert már tudtam, mire számítsak, valahogy sokkal jobban elfogadtam ezt a korhatáros gyilkolászós világot, csakúgy, mint a vérmentes vámpírvilágot a másik sorozatban. A Hunger Games (továbbiakban HG) szerencsére sokkal jobb annál, pláne nyitófilmnek: ha már egyszer elfogadjuk és megértjük az alkotók szándékát, egy kimondottan élvezetes kis mozit kapunk, amiben mindenki megtalálhatja a maga kis kapaszkodóját. Az akcióra vágyók az aréna küzdelmeit, a szerelemre vágyók Katniss és Peete románcát, a sci-fire vágyók a Kapitóliumot, a posztapokaliptikus képekre vágyók meg a körzeteket. Ezáltal lesz a HG egy többrétegű - elsősorban azonban mégiscsak a tiniknek szóló -, élvezhető film.
Az Aratás, a körzetek megjelenítése, a Kiválasztás drámaisága nekem nagyon tetszett. A szürkeség, a pusztulás, az egyszerűség képeibe bombaként robban a pink lady, Effie, először komikusnak tartottam látványát, mára inkább fenyegetőnek gondolom: a hatalom képviselőjének, aki egy felsőbbrendű világ követe, annak minden külső megnyilvánulásával együtt. Nem kevés drámaiság is szorul ezekbe a képsorokba, Katniss döntése simán képes könnycseppeket csalni a szemünkbe.
A Kapitólium, a felkészülés egy más világ. A sci-fik világát megidéző város lenyűgöző, a maga monumentális épületeivel, a hi-tech berendezéseivel. Emellett, minden hasonló, küzdősportos filmekben hatásos és hangulatos a felkészülés a versenyre, itt sincs ez máshogy. Az idétlen show-t leszámítva tetszettek az erőpróbák, a pontozások, minden.
Mint ahogy nagyjából az Arénában is tetszettek a dolgok: jó volt a háttér, az erdő, kellően ötletes és/vagy kegyetlen leszámolások, valahogy a love story sem tűnt erőltetettnek. A legjobb jelenet azonban mégiscsak az volt, mikor Katniss kiint a kamerába – az érzelmileg nagyon üt, ráadásul a film komolyabb, társadalompolitikai részébe is kiválóan illeszkedik.
Összességében tetszett az egész, azonban néhány dolog még mindig zavar… Azon már túl vagyok, hogy a PG 13-as karika miatt totál feláldozták a filmet, ezért soha nem lesz olyan, mint mondjuk a Battle Royale volt. Tulajdonképp még értem is a döntés lényegét, hisz ezt elsősorban ismét a középiskolásoknak készítették – akik amúgy is a rajongóbázist alkotják. Az más kérdés, ez mennyire álszent dolog: ugyanezen a középiskolások kedvence Jigsaw is… A túl színes, nevetséges kinézetű karakterek Kapitóliumban csak elsőre okoztak megdöbbenést és visszatetszést, másodszorra már közönyösek voltak – szimbolizáltak valamit, s én elfogadtam azt. Ugyanakkor a mozi néha valóban túl lassú tempóján, valamint a kutyák és a tűz megjelenésén nem tudok napirendre térni… Hogy azok miből, hogyan???? Szerintem nem illettek bele egy olyan TV-showba, ahol valóságot, valós halált és üldözést néz a néző…
A karakterek viszont zseniálisak. Tök jó a 24 gyerek, igaz, néhányukat csak pár másodpercig látjuk. Katniss, az erdő lánya kiváló figura, tényleg szerethető, ahogy társa, Peete is. A felnőttek egész parádés szereposztásban veszik őket körül, Haymitch (Woody Harrelson) és Cinna (Lenny Kravitz) kib*szott jó figura. Gale-re sokáig azt hittem, ő Thor, de aztán kiderült, csak a testvére. Az öreg Donald Sutherlandnak meg jól áll ez a fehér hajú és szakállú elnökösdi…
A HG képi világa, látványa, effektjei hibátlanok. A mozi e tekintetben simán képes varázsolni, ha kel, a 12-es körzetben, ha kell, az Arénában, ha kell, a vezérlőteremben vagyunk. Nincs baj a sztorival sem, a színészekkel sem – talán legnagyobb baj megint velem, a nézővel volt: felnőtt fejjel többet vártam egy tinimozitól…
A BD képe egészen kiváló, legyen az akár a színes főváros, akár zöld erdő, vagy a szürke 12-es. A hangra viszont rácsodálkoztam: néha kimondottan élettelen, halk és hiányos a hangkép – aztán a második lemezből kiderült, ez szándékos. Merthogy a rendező kitalálta, ennek a filmnek nem szabad üvöltenie a mozitermekben.. Brrr. Haragszom érte – így meg szarul szól. A kétlemezes kiadás különleges kincse az extratartalom a DVD lemezen. Minden magyar felirattal, néhány 5-10 perces kisfilm mellé egy alapos, átfogó, közel két órás werkfilm, ami minden lényeges dologra kitér. Ebből értettem meg a szándékokat, a könyv és a film jelentőségét: nagyon jó, érdekes anyag, ugyanakkor hiányzott belőle az írónő szerepeltetése…. Így eléggé rendezőközpontú lett az anyag – s az is kiderült, a film összes hibájáért ő a felelős. Ő akarta így láttatni és hallattatni mindent. Anyagilag végül is neki lett igaza, a 78 milliós költségvetésből 400 milliós bevételt produkált – ami azért valljuk be, nem rossz.
Mint ahogy összességében a film sem. Csak tudni kell helyén kezelni: a HG elsősorban ifjúsági film, gyerekekről szól gyerekeknek…
Kosárba!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/1)