Elárulva, Elbukva, Elbutulva
Elárulva... Én is így érzem magam évek óta, amikor megnézek egy Nick Cage-filmet. Ez az ember teljesen elbutult vagy vak vagy nem tud olvasni. 3-4 évvel ezelőttig az egyik kedvenc színészem volt, mivel a filmek, amikben felbukkant első osztályúak. Bele se kezdek a felsorolásba, mert úgy is ismeri őket mindenki. De az utóbbi években, mint ha direkt vállalna baromságokat. Ha reálisan nézem a dolgokat, akkor egy valaki van, aki kiránthatja a mocsokból, az pedig Jerry Bruckheimer, akivel számtalanszor dolgoztak már együtt. Így hát várom már a Nemzet Aranya 3. részét, de ne térjünk el a tárgytól.
Klisék, közhelyek, kiszámíthatóság. Ez a három szó jellemzi ezt a produkciót. Főhősünk egy bankrablót alakít, aki egy elbaltázott rablás után elég nagy gubancba keveredik és lesittelik közel 10 évre. Kiszabadul, de régi haverja keresi rajta a pénzt, ami persze már nincs meg, így a tag bepöccen és elrabolja a lányát. A többi szerintem nyilvánvaló: valahogy meg kell szerezni a hiányzó pénzt, így -bár felhagyott volna a bűnözéssel- újra akcióba kell lépnie.
Megint egy elvált tag, megint egy magányos hős... Csömöröm van már ezektől a moziktól. A 90-es években még divat volt, de ma ezek a produkciók nem vehetik fel a versenyt Nolan, Scorsese vagy Soderbergh filmjeivel. És ha már a rendezőkről van szó, akkor Simon West-et se nagyon értem. The Expendables 2, Con Air – A Fegyencjárat vagy A Mestergyilkos. Három remek film, három remek rendezés. Erre jön ezzel az Elárulva mozival és olyan, mint ha valami elsőfilmes rendező készítette volna. Összecsapott munka, ahol csak egy-egy megvillanás javít az élményen, de az sem a színészi munkán múlt.
Mostanában igyekszem egyébként olyan típusú filmeket keresni, amikre az „akció”, „rablás”, „trükközés” szavak ráillenek. Több kevesebb sikerrel találok is ilyet, ám a jelenlegi produkció csak súrolja ezen kifejezéseket. Erőtlen az elejétől a végéig és nincs benne kellő adrenalin, sem izgalom. Mindenből csak egy kicsi, ami csak porhintés. De, hogy mondjak valami pozitívat is, akár kivitelezhető, akár nem, amikor kirámolja az egyik bank széfjét az izgalmas és valahol ötletes is. Elég képtelen ahhoz, hogy nagyot szóljon, de nem túl szürreális, ahhoz, hogy hihetetlen legyen. De hát nem olyan világot élünk, ahol 10 perc megment egy egész filmet.
Nicolas Cage nem igazán érdemel említést. Rettenetesen sz*rul játszott, helyenként rezignáltan, helyenként túl színpadiasan hozta a figurát és valahogy nem találta az aranyközéputat. Hova lett az a színész, aki Oscar-t kapott a Las Vegas, Végállomás-ért? Vagy aki a Fegyvernepper, Yuri Orlo-vaként fegyverek garmadájával látta el az alvilág vezetőit? Feledésbe nem merülnek, de az újak fölött vastagon szemet lehet hunyni. Josh Lucas, az emberrabló viszont jól tolja. Az alakítása valamiért Woody Harrelson egy-két alakítására emlékeztet, de nem is ezért tetszett.
Nagyon nem tudok még mit hozzáfűzni, fanatikus „nikkédzs”-rajongóknak talán érdemes beszerezni, mert én is befogom, de csak, hogy teljesen legyen a kollekció. Egy megtekintésre csak azért ajánlom, hogy konstatálja az ember: „ezért kár volt...”.
10\4,5
Klisék, közhelyek, kiszámíthatóság. Ez a három szó jellemzi ezt a produkciót. Főhősünk egy bankrablót alakít, aki egy elbaltázott rablás után elég nagy gubancba keveredik és lesittelik közel 10 évre. Kiszabadul, de régi haverja keresi rajta a pénzt, ami persze már nincs meg, így a tag bepöccen és elrabolja a lányát. A többi szerintem nyilvánvaló: valahogy meg kell szerezni a hiányzó pénzt, így -bár felhagyott volna a bűnözéssel- újra akcióba kell lépnie.
Megint egy elvált tag, megint egy magányos hős... Csömöröm van már ezektől a moziktól. A 90-es években még divat volt, de ma ezek a produkciók nem vehetik fel a versenyt Nolan, Scorsese vagy Soderbergh filmjeivel. És ha már a rendezőkről van szó, akkor Simon West-et se nagyon értem. The Expendables 2, Con Air – A Fegyencjárat vagy A Mestergyilkos. Három remek film, három remek rendezés. Erre jön ezzel az Elárulva mozival és olyan, mint ha valami elsőfilmes rendező készítette volna. Összecsapott munka, ahol csak egy-egy megvillanás javít az élményen, de az sem a színészi munkán múlt.
Mostanában igyekszem egyébként olyan típusú filmeket keresni, amikre az „akció”, „rablás”, „trükközés” szavak ráillenek. Több kevesebb sikerrel találok is ilyet, ám a jelenlegi produkció csak súrolja ezen kifejezéseket. Erőtlen az elejétől a végéig és nincs benne kellő adrenalin, sem izgalom. Mindenből csak egy kicsi, ami csak porhintés. De, hogy mondjak valami pozitívat is, akár kivitelezhető, akár nem, amikor kirámolja az egyik bank széfjét az izgalmas és valahol ötletes is. Elég képtelen ahhoz, hogy nagyot szóljon, de nem túl szürreális, ahhoz, hogy hihetetlen legyen. De hát nem olyan világot élünk, ahol 10 perc megment egy egész filmet.
Nicolas Cage nem igazán érdemel említést. Rettenetesen sz*rul játszott, helyenként rezignáltan, helyenként túl színpadiasan hozta a figurát és valahogy nem találta az aranyközéputat. Hova lett az a színész, aki Oscar-t kapott a Las Vegas, Végállomás-ért? Vagy aki a Fegyvernepper, Yuri Orlo-vaként fegyverek garmadájával látta el az alvilág vezetőit? Feledésbe nem merülnek, de az újak fölött vastagon szemet lehet hunyni. Josh Lucas, az emberrabló viszont jól tolja. Az alakítása valamiért Woody Harrelson egy-két alakítására emlékeztet, de nem is ezért tetszett.
Nagyon nem tudok még mit hozzáfűzni, fanatikus „nikkédzs”-rajongóknak talán érdemes beszerezni, mert én is befogom, de csak, hogy teljesen legyen a kollekció. Egy megtekintésre csak azért ajánlom, hogy konstatálja az ember: „ezért kár volt...”.
10\4,5
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)