Annyira jó dolog visszatérni egy kedvelt sorozat világába, annyira jó, mikor pár napra újra elmerülhetünk valamiben, amit szeretünk. Sok sorozatnál sajna nem adatik meg, hogy eljussunk a második évadig, így alaposan felértékelődik a Tűz és Jég dala monumentális történetének második felvonása. Közben meg lehet dörzsölni a kezünket is, hisz a harmadik évad elkészült, és úgy néz ki, jó pár évig elleszünk a Vastrónért vívott harccal.
Ez nagyon jó volt. Jobb, mint az első évad, követhetőbb, izgalmasabb, látványosabb. Miután már képben vagyunk a karakterekkel - nem kell azon tűnődni, hogy ez most kicsodának a kicsodája -, sokkal könnyebb beleélni magunkat a kusza történetbe, amit az író elénk tár. Pedig az első évad világa azért bővül is új helyszínekkel és új szereplőkkel, jóval összetettebb, nagyobb ívű is az egész. A főbb figurákat alaposan szétszedte térben a sors, így gyakorlatilag folyamatosan 5-6 szálon és helyszínen futnak az események, a közel 9 órás játékidő ellenére többnyire izgalmas és látványos módon. Kedvenc eseménysorom így nem is igazán van, összességében nagyon élveztem az egészet: egy icipicit talán csak Daeneryshez és sárkányaihoz húz jobban a szívem.
A Lannisterek szála Királyvárban, a királyi udvarral hasonlít a legjobban az eddigi HBO sorozatokra. Az ármánykodás, a gusztustalan játszmák egy nyilvánvalóan elmebeteg suhanc királlyal, az egész légkör csillivilli mocska kiváló lett. Ismét sikerült néha undort kiváltani belőlem a komplett családdal szemben, leszámítva természetesen a törpe Tyriont. Szerintem az egész sorozat legzseniálisabb figurája ő, eszével, humorával toronymagasan viszi a prímet. Királyvárhoz tartozik az évad legnagyobb és legjobb eseménye, az ostrom, gyakorlatilag a komplett kilencedik epizód. Sorozathoz képest nagyon jól megcsinált képek – ugyanakkor keserű szájízzel vettem tudomásul, hogy gyakorlatilag lemásolták a Helm szurdok ostromát..
Robb Stark és környezete, a tábor, az ott történtek a maguk morális kérdéseivel nagyszerűek lettek, s az új spiné, Talisa pedig elbűvölő. Kicsit talán még sajnáltam is, hogy oly könnyen megmutatta bájait a kamerának, így valamicskét veszített sejtelmes izgalmasságából. A szőke herceg fogsága kifejezetten karakterromboló látvány, Cat Stark, az anya figurája pedig a vállára rakott nehéz terhekkel borzalmasan összetett és együttérzésre sarkalló… Talán csak a kevés csata róható e szál számára, inkább morális és stratégiai mederben folyik a történet, amit tökéletesen egészít ki (és hatással van rá) a Deresben történő várfoglalás, de még talán a Baratheon fivérek viszálya is. A sztori bizonyos pontjain már öt király van a porondon – ékes példája és leképzése ez akár a mai kornak is: ha egy vezér elmegy, megindul a marakodás a csonton és a hatalmon. Mindig és mindenhol.
Nagyon tetszett az egész Arya szál. A Tywinn Lannister pohárnokaként eltöltött idő minden perce feszült volt – a lebukás veszélye végig a levegőben lógott, ami jócskán izgalmassá tette az eseményeket. Jaquen H’ghar figurája egy nagyszerű új szereplő, búcsúja pedig megdöbbentően hatásos – erősítendő a fantasy jelleget. Arya pedig, mint a legkisebb Stark lány örökké belopta magát a szívembe. Ahogy azonban már említettem a legjobban nekem a Khaleesi, azaz a szőke csaj története tetszett. Nem is csak a története miatt, hanem valahogy a meleg, az arab/perzsa világot megidéző képek, város, a sárkányok mind szerepet játszottak benne. No persze önmagában Emilia Clarke látványa is el tudott varázsolni, de az előző évad pont általa kezdett fantasy-jelleg kiteljesedése nagyon ínyemre volt. Kíváncsi vagyok, a kifejlett sárkányokkal majd ki tudja megállítani később..
S ha már fantasy: ebben a sorozatban aztán tényleg van minden. Sárkányok, fekete árnyember, zombik… A legutolsó képek brutálisan jók - bár kicsit Karib tenger kalózait idézik-, a falon túli világ és lehetőségei a maguk titokzatosságával már az első perctől tetszettek. Ráadásul Havas John egy borzasztó szimpatikus arc (ellentétben Theon Greyjoyal), a szőke vadóc, akit meg talált magának, egyelőre a dumájával is levett a lábamról. Érdekes kontrasztokat eredményezett a Falon túli jég és Qarth városának forrósága, amik a nagyjából realista, erősen középkorra hajazó látványvilágú történet két ellenpontja a fantasy szempontjából: az egyikben a zombikkal, a másikban a sárkányokkal. Észak és Dél, a két véglet – s a Hét Királyságot kívülről fenyegető két természetfeletti csapás. A fantasy utat tör a birodalomba, de amitől tartottam, egyáltalán nem jött be: igenis jól áll a sorozatnak e természetfeletti motívum. Elnézve pedig a harmadik évad trailereit – nos, az sem lesz rosszabb…
A DVD kiadás gyakorlatilag olyan, mint az első. Ötlemezes átlátszó tok, belső borító, egy darab slipcase. Igényes, animált menü, kimondottan szép kép és eredeti hang. Sajnos az extrákra ezúttal sem került felirat, pedig érdekes anyagnak tűnik. Külön pozitívum, hogy végre nincs telerakva spoilerrel sem az írott tartalomismertető, sem a menü. Azt meg csak sajnálhatjuk hogy ez sem jött hazánkba BD-n.
Kosárba!!!