A tavalyi év egyik legelképesztőbb mozija
Az biztos, hogy a 2012-ben nálunk megjelent filmek közül ez volt az egyik leglátványosabb. Teljesen elvarázsolja az embert, persze ha hagyja magát...
Nem egy elkapkodott munka az biztos. Mind a történet, mind a látvány magával ragadó, valamiért még is hiányérzettel álltam fel a TV elől.
Már az elején rögtön arcba kapjuk a C.G.I. technológia színe-javát. Nagyon szép színeket és az arany megannyi árnyalatát felhasználva, dolgoztatja meg a szemünket és az agyunkat. Úgy éreztem magam, mintha a film lejátszásával felnyitottam volna egy kincses ládikót, amelyben ezerszámra csillognak az apró drágakövek és pénzérmék. Egy igazi, gyerekeknek és fiatalos felnőtteknek készült produkcióval van dolgunk.
Kettő élesen elkülönülő részre osztható fel, amelyeket egy hajszálvékony elem köt csak össze. Ez persze nem azt jelenti, hogy zavaros a film 2. fele, ám az inkább a nagyobbaknak szól, akik érdeklődnek a régi mozgóképek iránt.
Egyből az Ed Wood című alkotás jutott eszembe, főleg a filmgyártással kapcsolatos jelenteknél. Túl nagy betekintést persze nem kapunk a mozi-készítésbe, de szerintem nem is ezzel a céllal készült elsősorban.
Párizs, tél, hóesés, vasútállomás, sanzon zene. Már ez megalapozza a film varázslatos hangulatát. Karácsonykor kellett volna megnézni, akkor talán még hatásosabb lett volna.
Egy valami azonban tény. Nem fikciókra épülnek a filmes jelentek. Georges Mélies 1861 és 1938 között élt és A Leleményes Hugo-ban is megjelenő kép a Holddal, az ő 1902-ben rendezett Utazás A Holdba című mozijából származik. A forgatókönyv egyébként Verne és H.G. Wells könyvei alapján készült. Szóval érdemes szakértői szemmel is nézni Scorsese rendezését.
Ami viszont mindenképp hagy számomra kivetni valót az Asa Butterfield játéka. Nem tudom, de nekem nagyon nem tetszett. Elég egysíkú volt, egy két pityergést és sírást leszámítva. Chloe Grrace Moretz már rég bebizonyította nekem, hogy színpadra termett (Mind a Kick-Ass-ben, mind az Éjsötét Árnyékban parádésat alakított). Remélem nem fog ő is olyan szintre jutni, mint Kirsten Dunst, aki kiskorában szenzációsan játszott, azonban minél nagyobb lett, annál rosszabb színész vált belőle (egy-két kivételtől eltekintve). Ben Kigsley úgy látszik a gonosz\marcona karaktereket jobban bírja, mivel az utóbbi időben csak ilyen szerepekben látom. Viszont Geroges bácsi megformálása nagyon tetszett. A régen szebb napokat is megélt filmes szakember karrierjének bukása után nem tudott talpra állni, ez tisztán kivehető volt. Christopher Lee ismételt felbukkanása pedig boldogsággal töltött el. Jelenléte mindig üde színfolt a vásznon.
A zene ismételten megérdemel pár szót, mivel nagyon hangulatos és megnyugtató volt. Ahogy már írtam, ez a francia sanzonzene alapú muzsika mindig feldob. Persze nem ez dominál, de jó érzés mikor egy ilyen témájú dal szólal meg. A többi komolyzenei betét pedig remekül passzol a képernyőn látottakkal.
Tökéletes kép, tökéletes hang. Nagyon meg voltam elégedve a látottakkal, de a kiadvány az aljas. 0 extra, semmi plusz háttéranyag, ami betekintést nyerne a kulisszák mögé. Attól az egytől nem fogom hanyatt vágni magam. Kevés...
Nem nagyon van hiba a filmben, de ahogy mondtam számomra valami hiányzott belőle, emiatt persze nem húzhatom le A Leleményes Hugo-t. Kötelező darab mindenkinek!
TÖRTÉNET: 8
LÁTVÁNY: 10
KÉP, HANG: 8
KIADVÁNY: 4
Nem egy elkapkodott munka az biztos. Mind a történet, mind a látvány magával ragadó, valamiért még is hiányérzettel álltam fel a TV elől.
Már az elején rögtön arcba kapjuk a C.G.I. technológia színe-javát. Nagyon szép színeket és az arany megannyi árnyalatát felhasználva, dolgoztatja meg a szemünket és az agyunkat. Úgy éreztem magam, mintha a film lejátszásával felnyitottam volna egy kincses ládikót, amelyben ezerszámra csillognak az apró drágakövek és pénzérmék. Egy igazi, gyerekeknek és fiatalos felnőtteknek készült produkcióval van dolgunk.
Kettő élesen elkülönülő részre osztható fel, amelyeket egy hajszálvékony elem köt csak össze. Ez persze nem azt jelenti, hogy zavaros a film 2. fele, ám az inkább a nagyobbaknak szól, akik érdeklődnek a régi mozgóképek iránt.
Egyből az Ed Wood című alkotás jutott eszembe, főleg a filmgyártással kapcsolatos jelenteknél. Túl nagy betekintést persze nem kapunk a mozi-készítésbe, de szerintem nem is ezzel a céllal készült elsősorban.
Párizs, tél, hóesés, vasútállomás, sanzon zene. Már ez megalapozza a film varázslatos hangulatát. Karácsonykor kellett volna megnézni, akkor talán még hatásosabb lett volna.
Egy valami azonban tény. Nem fikciókra épülnek a filmes jelentek. Georges Mélies 1861 és 1938 között élt és A Leleményes Hugo-ban is megjelenő kép a Holddal, az ő 1902-ben rendezett Utazás A Holdba című mozijából származik. A forgatókönyv egyébként Verne és H.G. Wells könyvei alapján készült. Szóval érdemes szakértői szemmel is nézni Scorsese rendezését.
Ami viszont mindenképp hagy számomra kivetni valót az Asa Butterfield játéka. Nem tudom, de nekem nagyon nem tetszett. Elég egysíkú volt, egy két pityergést és sírást leszámítva. Chloe Grrace Moretz már rég bebizonyította nekem, hogy színpadra termett (Mind a Kick-Ass-ben, mind az Éjsötét Árnyékban parádésat alakított). Remélem nem fog ő is olyan szintre jutni, mint Kirsten Dunst, aki kiskorában szenzációsan játszott, azonban minél nagyobb lett, annál rosszabb színész vált belőle (egy-két kivételtől eltekintve). Ben Kigsley úgy látszik a gonosz\marcona karaktereket jobban bírja, mivel az utóbbi időben csak ilyen szerepekben látom. Viszont Geroges bácsi megformálása nagyon tetszett. A régen szebb napokat is megélt filmes szakember karrierjének bukása után nem tudott talpra állni, ez tisztán kivehető volt. Christopher Lee ismételt felbukkanása pedig boldogsággal töltött el. Jelenléte mindig üde színfolt a vásznon.
A zene ismételten megérdemel pár szót, mivel nagyon hangulatos és megnyugtató volt. Ahogy már írtam, ez a francia sanzonzene alapú muzsika mindig feldob. Persze nem ez dominál, de jó érzés mikor egy ilyen témájú dal szólal meg. A többi komolyzenei betét pedig remekül passzol a képernyőn látottakkal.
Tökéletes kép, tökéletes hang. Nagyon meg voltam elégedve a látottakkal, de a kiadvány az aljas. 0 extra, semmi plusz háttéranyag, ami betekintést nyerne a kulisszák mögé. Attól az egytől nem fogom hanyatt vágni magam. Kevés...
Nem nagyon van hiba a filmben, de ahogy mondtam számomra valami hiányzott belőle, emiatt persze nem húzhatom le A Leleményes Hugo-t. Kötelező darab mindenkinek!
TÖRTÉNET: 8
LÁTVÁNY: 10
KÉP, HANG: 8
KIADVÁNY: 4
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Nekem a Hugo volt az idei év eddigi legnagyobb filmcsodája!
Ha a bevezető képsorokra csak azt mondanám, hogy "részletgazdag", akkor szégyellném magam. Gyakorlatilag egy pályaudvaron való átrepülés az egész, azonnal kitérve a főbb karakterekre és helyszínekre, felvázolva a stílust, és amikor hosszú percek után jelent meg a főcím, csak a döbbenet maradt, hogy ez még csak az ízelítő volt, mi várható a filmben. Álleesés, az! Az animációtól, a precizitástól (aminek csak szimbóluma az óraművesség, élükön az automaton géppel, amiknek egy számítógépes játék, a Syberia óta nagy kedvelője vagyok), a színészi játéktól, jelmezek, kellékek, díszletek, bármi. Minden a helyén, minden összehangoltan működik, és mégsem válik a sok fémtől és a digitális technikától rideggé, művivé, hanem emberi marad, kicsit persze meseszerű, kalandfilmes, idealizált módon. Témájában pedig nagyon is mély dolgokat feszeget, amiből az egyiket kiemelve azt mondanám: csak azért, mert a dolgok változnak, és már nem olyan szépek és jók, mint voltak, nem érdemes elfelejteni ezeket, mert akkor azt a keveset is elveszítjük, ami megmaradt belőlük (aki látta a filmet, talán érti, a többiek meg nézzék meg:)). Egyedül a mellékszereplőket éreztem néha egy kicsit feleslegesnek, mert elnagyoltak és kevesen vannak (Hugo szempontjából a finálé egyetlen mozzanatában van szerepük), meg a történetben is vannak kisebb bakugrások, de éppcsak említésre méltó dolgok, semmi olyan, ami befolyásolná a film értékelését.
Ami viszont igazi csemege lehet bármelyik filmrajongónak, az a Hugo második felében jön el. Az ugyanis jelentős részben egy tiszteletteljes és varázslatos összeállítás a filmkészítés kezdeti időszakáról, filmbejátszásokkal, visszaemlékezésekkel, utalásokkal. Panoptikuma ez annak az időszaknak, amikor az emberek még varázslatként tekintettek és élték meg a mozgóképeket, mert azok még nem váltak tömegtermékké, amik csak a popcorn garatba csúszását hivatottak elősegíteni. Akinek a szíve nem ver gyorsabban az "Egy vonat érkezése az állomásra"-tól (főleg... de ezt inkább mindenki lássa maga:)), az talán soha nem is érezte ezt a varázst, pedig enélkül a film csak egymás után vágott képkockák sorozata.
Röviden: Bár ifjúsági filmként készült, nekem mégis az automatontól és a film második felének filmtörténeti összefoglalójától lesz felejthetetlen. Utóbbi miatt bárki mozirajongónak csak ajánlani tudom, ha maga a történet nem érdekli, akkor is.
Ha a bevezető képsorokra csak azt mondanám, hogy "részletgazdag", akkor szégyellném magam. Gyakorlatilag egy pályaudvaron való átrepülés az egész, azonnal kitérve a főbb karakterekre és helyszínekre, felvázolva a stílust, és amikor hosszú percek után jelent meg a főcím, csak a döbbenet maradt, hogy ez még csak az ízelítő volt, mi várható a filmben. Álleesés, az! Az animációtól, a precizitástól (aminek csak szimbóluma az óraművesség, élükön az automaton géppel, amiknek egy számítógépes játék, a Syberia óta nagy kedvelője vagyok), a színészi játéktól, jelmezek, kellékek, díszletek, bármi. Minden a helyén, minden összehangoltan működik, és mégsem válik a sok fémtől és a digitális technikától rideggé, művivé, hanem emberi marad, kicsit persze meseszerű, kalandfilmes, idealizált módon. Témájában pedig nagyon is mély dolgokat feszeget, amiből az egyiket kiemelve azt mondanám: csak azért, mert a dolgok változnak, és már nem olyan szépek és jók, mint voltak, nem érdemes elfelejteni ezeket, mert akkor azt a keveset is elveszítjük, ami megmaradt belőlük (aki látta a filmet, talán érti, a többiek meg nézzék meg:)). Egyedül a mellékszereplőket éreztem néha egy kicsit feleslegesnek, mert elnagyoltak és kevesen vannak (Hugo szempontjából a finálé egyetlen mozzanatában van szerepük), meg a történetben is vannak kisebb bakugrások, de éppcsak említésre méltó dolgok, semmi olyan, ami befolyásolná a film értékelését.
Ami viszont igazi csemege lehet bármelyik filmrajongónak, az a Hugo második felében jön el. Az ugyanis jelentős részben egy tiszteletteljes és varázslatos összeállítás a filmkészítés kezdeti időszakáról, filmbejátszásokkal, visszaemlékezésekkel, utalásokkal. Panoptikuma ez annak az időszaknak, amikor az emberek még varázslatként tekintettek és élték meg a mozgóképeket, mert azok még nem váltak tömegtermékké, amik csak a popcorn garatba csúszását hivatottak elősegíteni. Akinek a szíve nem ver gyorsabban az "Egy vonat érkezése az állomásra"-tól (főleg... de ezt inkább mindenki lássa maga:)), az talán soha nem is érezte ezt a varázst, pedig enélkül a film csak egymás után vágott képkockák sorozata.
Röviden: Bár ifjúsági filmként készült, nekem mégis az automatontól és a film második felének filmtörténeti összefoglalójától lesz felejthetetlen. Utóbbi miatt bárki mozirajongónak csak ajánlani tudom, ha maga a történet nem érdekli, akkor is.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)