50/50 Kritika
2011 legjobb filmjei közt tartom számon a Fifti-Fifti-t, mert olyan bravúrosan egyensúlyoz a vígjáték és a dráma között, hogy azt sok másik film megirigyelhetné és követhetné. Nem túl melodramatikus, nem csöpögős hanem őszinte, kőkemény és mesteri. A forgatókönyv pazar,akárcsak a történetvezetés. A poénok szívderítőek, a szereposztás remek. Joseph Gordon-Levitt varázslatos alakításával csak Anjelica Huston páratlan alakítása veheti fel a versenyt. Időtlen érvényű, szórakoztató film!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Vígjáték a rákról. That s a first.
Adam (Jospeh Gordon-Levitt) 27 éves és rákos. Ahogy a cím is mutatja: túlélési esélyei 50% körüliek. Vagy igen, vagy nem.
Szóval ez egy vígjáték a rákról. Ingoványos talaj, meg kell hagyni: ha a merész ötletükkel zsonglőrködő alkotópáros (Will Reiser író, Jonathan Levine rendező) nem vigyáz, könnyen a fejükre eshet minden bábú, hogy aztán velük együtt süllyedjenek el az ízléstelenség körbeprotestált mocsarába. S tulajdonképpen ez akár be is következhetett volna, hisz mielőtt a kemoterápiának alávetett hősünk legjobb barátja, Kyle (Seth Rogen) hajvágójával leborotválja a fejét, arról diskurálnak, hogy az utóbbi vajh mire használja, mert hajvágásra nem, az biztos.
A kulcs az emberségességben rejlik: lehet, hogy első pillantásra úgy tűnik, hogy mindenki félvállról veszi a diagnózist, vagy egyenesen humorforrásként tekint rá, a film mégsem bagatellizálja el a betegséget, ugyanakkor nem is csinál belőle szombat esti Hallmark-csodát. A néző úgy érezheti, hogy a szereplők végig megmaradnak a realitás talaján - s a sors iróniája, hogy ehhez néha kell egy-két jól megtekert spangli.
Vagy olyan színészek, mint Joseph Gordon-Levitt, akit mostanság indie fronton és a hollywoodi elitben egyaránt kézről kézre adnak, ami nem is csoda: megjelenéséből csak úgy árad a közvetlenség, szerepeit jól választja meg, és játékos könnyedséggel teljesíti azokat, s egyre több nézőnél képes azt elérni, hogy úgy távozzon a filmjeiről, mintha az egyik legjobb barátjával találkozott volna. Szóval könnyen lehet belőle a tízes évek Brad Pittje.
Az ember bizonyos dolgokat szeret elnézni a barátjának, de jelen esetben még erre sincs szükség. A humor bűnös, de baromi jól esik, a dráma pedig ne pöffeszkedő: ezúttal nincsenek sem kirohanások (még az aggódó anyát alakító zseniális Anjelica Huston is megússza), sem nagy összeveszések (pedig Kyle figurája szinte adja a "fordulatot"), sem durván sulykolt mondanivaló; a film üzenete szinte magától értetődő: ha történik veled valami, ne sajnáltasd magad, hanem oldd meg a helyzetet. Mire vársz még?
Szóval ez egy vígjáték a rákról. Ingoványos talaj, meg kell hagyni: ha a merész ötletükkel zsonglőrködő alkotópáros (Will Reiser író, Jonathan Levine rendező) nem vigyáz, könnyen a fejükre eshet minden bábú, hogy aztán velük együtt süllyedjenek el az ízléstelenség körbeprotestált mocsarába. S tulajdonképpen ez akár be is következhetett volna, hisz mielőtt a kemoterápiának alávetett hősünk legjobb barátja, Kyle (Seth Rogen) hajvágójával leborotválja a fejét, arról diskurálnak, hogy az utóbbi vajh mire használja, mert hajvágásra nem, az biztos.
A kulcs az emberségességben rejlik: lehet, hogy első pillantásra úgy tűnik, hogy mindenki félvállról veszi a diagnózist, vagy egyenesen humorforrásként tekint rá, a film mégsem bagatellizálja el a betegséget, ugyanakkor nem is csinál belőle szombat esti Hallmark-csodát. A néző úgy érezheti, hogy a szereplők végig megmaradnak a realitás talaján - s a sors iróniája, hogy ehhez néha kell egy-két jól megtekert spangli.
Vagy olyan színészek, mint Joseph Gordon-Levitt, akit mostanság indie fronton és a hollywoodi elitben egyaránt kézről kézre adnak, ami nem is csoda: megjelenéséből csak úgy árad a közvetlenség, szerepeit jól választja meg, és játékos könnyedséggel teljesíti azokat, s egyre több nézőnél képes azt elérni, hogy úgy távozzon a filmjeiről, mintha az egyik legjobb barátjával találkozott volna. Szóval könnyen lehet belőle a tízes évek Brad Pittje.
Az ember bizonyos dolgokat szeret elnézni a barátjának, de jelen esetben még erre sincs szükség. A humor bűnös, de baromi jól esik, a dráma pedig ne pöffeszkedő: ezúttal nincsenek sem kirohanások (még az aggódó anyát alakító zseniális Anjelica Huston is megússza), sem nagy összeveszések (pedig Kyle figurája szinte adja a "fordulatot"), sem durván sulykolt mondanivaló; a film üzenete szinte magától értetődő: ha történik veled valami, ne sajnáltasd magad, hanem oldd meg a helyzetet. Mire vársz még?
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Rutin ellenorzes...? A sracnak eros hattaji fajdalmai vannak, ezert megy orvoshoz, ami igencsak megszivlelendo uzenete is a filmnek, hiszen az emberek tobbsege (foleg mi, a nagy es eros ferfinep, ugye) inkabb szenved de nem megy orvoshoz. Pedig a korai felismerese a betegsegnek, ugye, sokkal nagyobb eselyt ad a felepulesre. (Es inkabb egy ilyen uzenet, mint pl ami az Smooth Radio-ban megy ejjel-nappal (jah, anngliai ado), hogy ha veres a szekleted/pisid, kohogsz mar 3 hete, stb, akkor menj orvoshoz, mert eselyes, hogy ugyan semmi baj, de attol meg lehet... Igen vidam felorankent ilyeneket hallgatni (munkahelyi kotelezo szemet), kulonosen influenzabol epulve felfele, szarassuk csak be a jonepet...).
SPOILER(-t irok, de szerintem nem egyertelmu, igyekszem nem eladni semmit)
A film. Nekem vannak pontjai, amik kicsit santitanak, de... Egy fiatal (ha jol emlekszem 19 eves?) sracra emlekezik egy sor a vegen, igy nem tudom, azok a pontok vajon csak nekem, mint ilyesmin at nem ment, kicsit cinikus "oregembernek" santitanak, vagy az Elet is dormog valami nem tul kedveset az alomgyarrol. DE! Azt hiszem, hogy a keszitok celja leginkabb egy "Never give up, never surrender!" feelgood movie forgatasa volt a cel, amolyan "Nagy eselye van, hogy meghalsz, de lehet, hogy nem, szoval amig ki nem derul ELJ es AKARJ elni! Mert elni es letezni, az nem ugyanaz...".
A film nagy erossege, hogy a temahoz eletszeretettel nyul, naggyal, nem elrettenteni akar es nem is minden aron konnyeket facsarni, "csak" bemutatni egy borzalmas helyzetet, amibe barki belekerulhet. A szineszek teljesen jok (kiveve Seth Rogent, aki mar megint Seth Rogent jatsza, az meg nem nagy teljesitmeny, na de attol meg kedvelheto a fustolgo maci), a rendezes kellemes, a forgatokony minden szamomra santito pontja ellenere jo, stb, stb. En ugyan tobbszor nem nezem meg, de a 3 csillagot kevesnek talaltam volna, mert szamomra ez a film az "egyszer nagyon jol esett" es nem az "egyszer boven eleg volt" kategoria.
Mindenkeppen erdemes nem kihagyni.
SPOILER(-t irok, de szerintem nem egyertelmu, igyekszem nem eladni semmit)
A film. Nekem vannak pontjai, amik kicsit santitanak, de... Egy fiatal (ha jol emlekszem 19 eves?) sracra emlekezik egy sor a vegen, igy nem tudom, azok a pontok vajon csak nekem, mint ilyesmin at nem ment, kicsit cinikus "oregembernek" santitanak, vagy az Elet is dormog valami nem tul kedveset az alomgyarrol. DE! Azt hiszem, hogy a keszitok celja leginkabb egy "Never give up, never surrender!" feelgood movie forgatasa volt a cel, amolyan "Nagy eselye van, hogy meghalsz, de lehet, hogy nem, szoval amig ki nem derul ELJ es AKARJ elni! Mert elni es letezni, az nem ugyanaz...".
A film nagy erossege, hogy a temahoz eletszeretettel nyul, naggyal, nem elrettenteni akar es nem is minden aron konnyeket facsarni, "csak" bemutatni egy borzalmas helyzetet, amibe barki belekerulhet. A szineszek teljesen jok (kiveve Seth Rogent, aki mar megint Seth Rogent jatsza, az meg nem nagy teljesitmeny, na de attol meg kedvelheto a fustolgo maci), a rendezes kellemes, a forgatokony minden szamomra santito pontja ellenere jo, stb, stb. En ugyan tobbszor nem nezem meg, de a 3 csillagot kevesnek talaltam volna, mert szamomra ez a film az "egyszer nagyon jol esett" es nem az "egyszer boven eleg volt" kategoria.
Mindenkeppen erdemes nem kihagyni.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)