Megkopott Corleonék
Tizenöt évvel a sikeres második rész után Coppola nekilátott, hogy leforgassa a harmadik részt, ami a tervek szerint még mindig nem az utolsó lett volna. A negyedik film elkészülését megakadályozta Mario Puzo sajnálatos halála. Az igazat megvallva már ez a harmadik is elég vitatottra sikeredett. Maga Al Pacino is azt nyilatkozta, hogy nem kellett volna elkészülnie. Vegyük hát sorra az erényeket és a hibákat!
A film legnagyobb hibája szerintem egyértelműen az, hogy az első két rész folytatásának készült, amikhez igencsak nehéz feladat lett volna felnőni, s lám, nem is sikerült. Ha azonos sztorival forgatták volna le egy különálló filmet, de más nevekkel (értsd: nem a Corleone család történetének folytatásaként készült volna el), kivédhető lett volna az összehasonlítás. Mert a Keresztapa 3. igazából nem rossz film. Nagyon is jó.
Nem tett jót a filmnek az sem, hogy a Corleone családot már mint milliárdos mágnásokat mutatják be. Kicsit olyan megalomániásnak éreztem a dolgot. Michael Corleone valószínűleg nem csak nekem szimpatikus a filmekben, de azért ne felejtsük el, hogy egy maffiózó, akiről ezt a külvilág minimum sejtette. Pápai kitüntetést adni egy ilyen embernek... Nem nagyon hiszem, hogy ez valaha is elképzelhető lett volna. Ugyanakkor izgalmas gondolat, hogy egy köztiszteletben álló gazdag és nagy hatalmú emberről kiderül, hogy valójában az alvilág feje. Jó filmet lehetne belőle csinálni, de valahogy jelen esetben nekem nem igazán jött be a dolog.
Bevallom, én egyszerűen nem szívesen nézem, ahogy a múlt nagy legendája feltűnik napjainkban megöregedve, megkopva. Az ember valahogy nem szívesen szembesül az efféle halandósággal. Bennem, mint rajongóban rossz érzést ébreszt a hidegfejű, józan gondolkodású Michael Corleone-t szentimentális öreg(edő)emberként, látni. Ezt a filmet nem kellett volna leforgatni. Ha nem egy ekkora klasszikusról lenne szó, azt mondanám, le akartak húzni még egy bőrt a sztoriról. A film és a szerzők iránti tiszteletből azonban nem teszem.
Miért írtam, hogy jó a film, ha ennyire nem tetszik? Mert tetszik, csak nem ebben a kontextusban. Egy kiváló maffia film! Jó a történet, jók a színészek, a karakterek, jók a jelenetek. Al Pacinoról, gondolom, nem kell semmit mondani: jó bornak nem kell cégér. De itt van Andy Garcia, akit Oscar-ra jelöltek a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Hogy nem kapta meg, az nem szégyen, hiszen nem más, mint Joe Pesci happolta el az orra elől (Nagymenők).
A történetvezetésben nem tértek el a sikeres elődöktől: felmerül egy konfliktus, akadnak kisebb-nagyobb köztes leszámolások, míg a film végén elérkezünk a végkifejlethez, ahol a bűnösök megfizetnek tetteikért. Hogy ki találtatik bűnösnek, s ki nem, azt fedje itt jótékony homály! Általában nem zavar, ha egy film követi az elődei által felállított hagyományokat. Sőt követendőnek tartom a linearitást. Ám bevallom, jelen esetben nem bántam volna, ha egy kicsit eltérnek a megszokástól. Gondolok itt a történetvezetésre.
Mindent összevetve felemásak az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Tényleg az a legnagyobb baj, hogy önkéntelenül az első két részhez mérjük. Egyszerűen nem jöhet ki jól az összehasonlításból.
A film legnagyobb hibája szerintem egyértelműen az, hogy az első két rész folytatásának készült, amikhez igencsak nehéz feladat lett volna felnőni, s lám, nem is sikerült. Ha azonos sztorival forgatták volna le egy különálló filmet, de más nevekkel (értsd: nem a Corleone család történetének folytatásaként készült volna el), kivédhető lett volna az összehasonlítás. Mert a Keresztapa 3. igazából nem rossz film. Nagyon is jó.
Nem tett jót a filmnek az sem, hogy a Corleone családot már mint milliárdos mágnásokat mutatják be. Kicsit olyan megalomániásnak éreztem a dolgot. Michael Corleone valószínűleg nem csak nekem szimpatikus a filmekben, de azért ne felejtsük el, hogy egy maffiózó, akiről ezt a külvilág minimum sejtette. Pápai kitüntetést adni egy ilyen embernek... Nem nagyon hiszem, hogy ez valaha is elképzelhető lett volna. Ugyanakkor izgalmas gondolat, hogy egy köztiszteletben álló gazdag és nagy hatalmú emberről kiderül, hogy valójában az alvilág feje. Jó filmet lehetne belőle csinálni, de valahogy jelen esetben nekem nem igazán jött be a dolog.
Bevallom, én egyszerűen nem szívesen nézem, ahogy a múlt nagy legendája feltűnik napjainkban megöregedve, megkopva. Az ember valahogy nem szívesen szembesül az efféle halandósággal. Bennem, mint rajongóban rossz érzést ébreszt a hidegfejű, józan gondolkodású Michael Corleone-t szentimentális öreg(edő)emberként, látni. Ezt a filmet nem kellett volna leforgatni. Ha nem egy ekkora klasszikusról lenne szó, azt mondanám, le akartak húzni még egy bőrt a sztoriról. A film és a szerzők iránti tiszteletből azonban nem teszem.
Miért írtam, hogy jó a film, ha ennyire nem tetszik? Mert tetszik, csak nem ebben a kontextusban. Egy kiváló maffia film! Jó a történet, jók a színészek, a karakterek, jók a jelenetek. Al Pacinoról, gondolom, nem kell semmit mondani: jó bornak nem kell cégér. De itt van Andy Garcia, akit Oscar-ra jelöltek a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Hogy nem kapta meg, az nem szégyen, hiszen nem más, mint Joe Pesci happolta el az orra elől (Nagymenők).
A történetvezetésben nem tértek el a sikeres elődöktől: felmerül egy konfliktus, akadnak kisebb-nagyobb köztes leszámolások, míg a film végén elérkezünk a végkifejlethez, ahol a bűnösök megfizetnek tetteikért. Hogy ki találtatik bűnösnek, s ki nem, azt fedje itt jótékony homály! Általában nem zavar, ha egy film követi az elődei által felállított hagyományokat. Sőt követendőnek tartom a linearitást. Ám bevallom, jelen esetben nem bántam volna, ha egy kicsit eltérnek a megszokástól. Gondolok itt a történetvezetésre.
Mindent összevetve felemásak az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Tényleg az a legnagyobb baj, hogy önkéntelenül az első két részhez mérjük. Egyszerűen nem jöhet ki jól az összehasonlításból.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)