Jobb is lehetett volna
Igazából ebből egy magyar kiadással találkoztam csak az pedig nagyon minimalista. A menü sincs túl bonyolitva extra semmi. A film olyan amilyen lehetett volna jobb is. Carpenter dicséri de a rajongók nem.
Mondjuk ezek után már csak a Vámpirok jött ami igazán jó volt aztán a Mars szellemével már lezárult Carpenter munkássága. Volt még a The Ward de az meg már nyomokban sem tartalmazta a Carpenteri jegyeket. A mester a 70-80-as években volt elemében ez nem vitás. Én ezt a kiadást 5-ből 2-re értékelném szivem szerint de mivel Carpenter film adok egy 3-ast rá
Mondjuk ezek után már csak a Vámpirok jött ami igazán jó volt aztán a Mars szellemével már lezárult Carpenter munkássága. Volt még a The Ward de az meg már nyomokban sem tartalmazta a Carpenteri jegyeket. A mester a 70-80-as években volt elemében ez nem vitás. Én ezt a kiadást 5-ből 2-re értékelném szivem szerint de mivel Carpenter film adok egy 3-ast rá
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Bár ne tért volna vissza Snake...
...mert ez a szörfözős,baszakodós folytatás akkora szar volt,mint a ház!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Menekülés Los Angelesből - de nem feltétlen a monitortól.?
Érdekes a helyzet ezzel a filmmel.
A Menekülés New Yorkból (ezek után New York) egy egyedi hangulat teremtésére képes rendező egyik kiemelkedő, de mindenképpen emlékezetes, és figyelemreméltó munkája volt, a 80-as évek elején. Érezni lehetett, hogy Carpenter tudta, mit csinál, a kor keretei mellett mindenképpen magas szinten valósította meg elképzeléseit, a színészeit hozzáértő karmesterként "vezényelte", és minimalista zenével is maximálisan fokozta a megteremtett hangulatot.
Ezek után született meg a Menekülés Los Angelesből (ezek után L.A.) című folytatás, mely már címében is ötlettelenséget ereget.
Ez a szag sajnos a film végéig marad, ugyanis csak papíron beszélhetünk folytatásról. Egy-két kósza mondat ugyan utalgat New Yorkra, sőt, még Clevelandre is (lehet, hogy még egy előzményfilmet is terveztek /terveznek?), de ezt leszámítva olyan a film, mintha a New York nagyobb költségvetéssel, némileg módosított történettel, még több ötlettel, trükkel, és karakterrel felturbózott változatát látnánk.
Csakhogy ez a turbózás semmilyen ponton nem tett jót a filmnek: a nagyobb költségvetés azért nem tud előnnyé válni, mert a filmben túl sok ötletet akarnak megvalósítani, de mindegyik csak felemásra sikerül, ráadásul a jó öreg "ezt már nem hiszem el!" gondolat is nemegyszer felsejlik. A történet csak nagy jó szándékkal nevezhetjük módosítottnak, ugyanis a cselekmény nagy része, de még a helyszínek, a szereplők, és egyes párbeszédek is nagyban rímelnek a klasszikusban látottakra, olyannyira, hogy sajnos ezt már nem lehet felírni a tiszteletadás számlájára. Ennek pedig az a legszembeötlőbb oka, hogy az eredetivel ellentétben itt a trükköknél már nem az old school módszereké, hanem a számítógépeké a főszerep, ami már elgondolva sem tenne jót, hát még a végső eredmény minőségét látva....
A karakterekkel sem sikerül a megváltás, mivel már maga a főhősünk sincs a helyzet egykori magaslatán, jóval unottabbnak, és kevésbé találékonynak állítják be, mint korábban (amit sajnos részben Russell számlájára kell írnunk). A szereplőtársak között akadnak a korábbinál is ismertebb arcok, de sajnos egyszer sem sikerül felnőniük a New York kis létszámú, de maradandóbb csapathoz (ez leginkább amiatt lehet, hogy itt nem jól bevált Carpenter-színészek asszisztáltak, hanem ismeretlen, lecsúszott, vagy épp lejtmenetbe kapcsolt aktorokra ismerhetünk rá.
Azért akad szerencsére pozitívum is, ugyanis ha már a 80-as években látott hangulatnak csak hűlt helye van, legalább a 90-es évekre jellemző képi világ, a minden unottsága ellenére is cool főhős, a pár percre felbukkanó, gyönyörű Valeria Golino, a szinkronnak hála kellemesen röhejes Pam Grier, és néhány, a maga hihetetlen módján szórakoztató akciójelenet megtalálható a filmben, ami arra elég, hogy a filmet végig lehessen nézni, de a New York mellé helyezéshez, és az ezzel járó klasszikussá váláshoz édeskevés.
55%
A Menekülés New Yorkból (ezek után New York) egy egyedi hangulat teremtésére képes rendező egyik kiemelkedő, de mindenképpen emlékezetes, és figyelemreméltó munkája volt, a 80-as évek elején. Érezni lehetett, hogy Carpenter tudta, mit csinál, a kor keretei mellett mindenképpen magas szinten valósította meg elképzeléseit, a színészeit hozzáértő karmesterként "vezényelte", és minimalista zenével is maximálisan fokozta a megteremtett hangulatot.
Ezek után született meg a Menekülés Los Angelesből (ezek után L.A.) című folytatás, mely már címében is ötlettelenséget ereget.
Ez a szag sajnos a film végéig marad, ugyanis csak papíron beszélhetünk folytatásról. Egy-két kósza mondat ugyan utalgat New Yorkra, sőt, még Clevelandre is (lehet, hogy még egy előzményfilmet is terveztek /terveznek?), de ezt leszámítva olyan a film, mintha a New York nagyobb költségvetéssel, némileg módosított történettel, még több ötlettel, trükkel, és karakterrel felturbózott változatát látnánk.
Csakhogy ez a turbózás semmilyen ponton nem tett jót a filmnek: a nagyobb költségvetés azért nem tud előnnyé válni, mert a filmben túl sok ötletet akarnak megvalósítani, de mindegyik csak felemásra sikerül, ráadásul a jó öreg "ezt már nem hiszem el!" gondolat is nemegyszer felsejlik. A történet csak nagy jó szándékkal nevezhetjük módosítottnak, ugyanis a cselekmény nagy része, de még a helyszínek, a szereplők, és egyes párbeszédek is nagyban rímelnek a klasszikusban látottakra, olyannyira, hogy sajnos ezt már nem lehet felírni a tiszteletadás számlájára. Ennek pedig az a legszembeötlőbb oka, hogy az eredetivel ellentétben itt a trükköknél már nem az old school módszereké, hanem a számítógépeké a főszerep, ami már elgondolva sem tenne jót, hát még a végső eredmény minőségét látva....
A karakterekkel sem sikerül a megváltás, mivel már maga a főhősünk sincs a helyzet egykori magaslatán, jóval unottabbnak, és kevésbé találékonynak állítják be, mint korábban (amit sajnos részben Russell számlájára kell írnunk). A szereplőtársak között akadnak a korábbinál is ismertebb arcok, de sajnos egyszer sem sikerül felnőniük a New York kis létszámú, de maradandóbb csapathoz (ez leginkább amiatt lehet, hogy itt nem jól bevált Carpenter-színészek asszisztáltak, hanem ismeretlen, lecsúszott, vagy épp lejtmenetbe kapcsolt aktorokra ismerhetünk rá.
Azért akad szerencsére pozitívum is, ugyanis ha már a 80-as években látott hangulatnak csak hűlt helye van, legalább a 90-es évekre jellemző képi világ, a minden unottsága ellenére is cool főhős, a pár percre felbukkanó, gyönyörű Valeria Golino, a szinkronnak hála kellemesen röhejes Pam Grier, és néhány, a maga hihetetlen módján szórakoztató akciójelenet megtalálható a filmben, ami arra elég, hogy a filmet végig lehessen nézni, de a New York mellé helyezéshez, és az ezzel járó klasszikussá váláshoz édeskevés.
55%
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Snake Plissken visszatér
Nagy rajongója vagyok Carpenter mester munkásságának. A 70-s és 80-s évek egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb filmes alkotója volt. Az ekkor készült fimjei szinte kivétel nélkül kult-klasszikussá váltak. Tehetsége leginkább az atmoszféra teremtés terén mutatkozik meg. A rendező filmjei olyan egyedi hangulattal rendelkeznek, amely a film elejétől a végéig fogva tarja a nézőt. Filmzenéi örökre beleégnek az ember agyába.
Sajnos a nyolcvanas évekkel együtt a tehetsége is elszállt melegebb éghajlatra. És csak néha-néha tért vissza egy-egy rövidke időre.
A rendező kedvenc színésze: Kurt Russell, aki az ő közreműködésével érett igazi elismert férfiszínésszé. Második közös munkájuk a Menekülés New Yorkból című film, ami mindkettőjük pályájának egyik legnagyobb sikerét hozta. Snake Plissken figurája azóta is Russell legismertebb és legkedveltebb szerepe. Így a 90 -es évek sorozatos bukásai után, Carpenter és Russell újra összeállt és így lett a Chocapic...:), vagyis a Menekülés a Los Angelesből. Aminek már a címéből is sejteni lehet, hogy nem igazán folytatásról, hanem inkább egyfajta feldolgozásról van szó. De sajnos hiába ugyanazok a kezek készítették, mint az előzőt, az eredmény csúfos bukás lett. A történet nagyjából ugyanaz maradt, Snake is maradt a régi, csak a külseje meg a felszerelése lett egy kicsit modernizálva. Viszont a többi olyan mintha az eredeti paródiája lenne, csak humor nélkül. A rendezéstől kezdve, a látványon át, a karakterekig semmi sem stimmel. Az embernek az az érzése mintha egy Film+ -os délutáni tévéfilmet nézne. A rendező hangulatteremtő képességének immár nyoma sincs. Egyedül Plissken és a filmzene emlékeztet kicsit a jóöreg Carpenterre. Az volt a mester utolsó nagy dobása, csak sajnos nem talált.
Sajnos a nyolcvanas évekkel együtt a tehetsége is elszállt melegebb éghajlatra. És csak néha-néha tért vissza egy-egy rövidke időre.
A rendező kedvenc színésze: Kurt Russell, aki az ő közreműködésével érett igazi elismert férfiszínésszé. Második közös munkájuk a Menekülés New Yorkból című film, ami mindkettőjük pályájának egyik legnagyobb sikerét hozta. Snake Plissken figurája azóta is Russell legismertebb és legkedveltebb szerepe. Így a 90 -es évek sorozatos bukásai után, Carpenter és Russell újra összeállt és így lett a Chocapic...:), vagyis a Menekülés a Los Angelesből. Aminek már a címéből is sejteni lehet, hogy nem igazán folytatásról, hanem inkább egyfajta feldolgozásról van szó. De sajnos hiába ugyanazok a kezek készítették, mint az előzőt, az eredmény csúfos bukás lett. A történet nagyjából ugyanaz maradt, Snake is maradt a régi, csak a külseje meg a felszerelése lett egy kicsit modernizálva. Viszont a többi olyan mintha az eredeti paródiája lenne, csak humor nélkül. A rendezéstől kezdve, a látványon át, a karakterekig semmi sem stimmel. Az embernek az az érzése mintha egy Film+ -os délutáni tévéfilmet nézne. A rendező hangulatteremtő képességének immár nyoma sincs. Egyedül Plissken és a filmzene emlékeztet kicsit a jóöreg Carpenterre. Az volt a mester utolsó nagy dobása, csak sajnos nem talált.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)