Menekülés Los Angelesből - de nem feltétlen a monitortól.?
Érdekes a helyzet ezzel a filmmel.
A Menekülés New Yorkból (ezek után New York) egy egyedi hangulat teremtésére képes rendező egyik kiemelkedő, de mindenképpen emlékezetes, és figyelemreméltó munkája volt, a 80-as évek elején. Érezni lehetett, hogy Carpenter tudta, mit csinál, a kor keretei mellett mindenképpen magas szinten valósította meg elképzeléseit, a színészeit hozzáértő karmesterként "vezényelte", és minimalista zenével is maximálisan fokozta a megteremtett hangulatot.
Ezek után született meg a Menekülés Los Angelesből (ezek után L.A.) című folytatás, mely már címében is ötlettelenséget ereget.
Ez a szag sajnos a film végéig marad, ugyanis csak papíron beszélhetünk folytatásról. Egy-két kósza mondat ugyan utalgat New Yorkra, sőt, még Clevelandre is (lehet, hogy még egy előzményfilmet is terveztek /terveznek?), de ezt leszámítva olyan a film, mintha a New York nagyobb költségvetéssel, némileg módosított történettel, még több ötlettel, trükkel, és karakterrel felturbózott változatát látnánk.
Csakhogy ez a turbózás semmilyen ponton nem tett jót a filmnek: a nagyobb költségvetés azért nem tud előnnyé válni, mert a filmben túl sok ötletet akarnak megvalósítani, de mindegyik csak felemásra sikerül, ráadásul a jó öreg "ezt már nem hiszem el!" gondolat is nemegyszer felsejlik. A történet csak nagy jó szándékkal nevezhetjük módosítottnak, ugyanis a cselekmény nagy része, de még a helyszínek, a szereplők, és egyes párbeszédek is nagyban rímelnek a klasszikusban látottakra, olyannyira, hogy sajnos ezt már nem lehet felírni a tiszteletadás számlájára. Ennek pedig az a legszembeötlőbb oka, hogy az eredetivel ellentétben itt a trükköknél már nem az old school módszereké, hanem a számítógépeké a főszerep, ami már elgondolva sem tenne jót, hát még a végső eredmény minőségét látva....
A karakterekkel sem sikerül a megváltás, mivel már maga a főhősünk sincs a helyzet egykori magaslatán, jóval unottabbnak, és kevésbé találékonynak állítják be, mint korábban (amit sajnos részben Russell számlájára kell írnunk). A szereplőtársak között akadnak a korábbinál is ismertebb arcok, de sajnos egyszer sem sikerül felnőniük a New York kis létszámú, de maradandóbb csapathoz (ez leginkább amiatt lehet, hogy itt nem jól bevált Carpenter-színészek asszisztáltak, hanem ismeretlen, lecsúszott, vagy épp lejtmenetbe kapcsolt aktorokra ismerhetünk rá.
Azért akad szerencsére pozitívum is, ugyanis ha már a 80-as években látott hangulatnak csak hűlt helye van, legalább a 90-es évekre jellemző képi világ, a minden unottsága ellenére is cool főhős, a pár percre felbukkanó, gyönyörű Valeria Golino, a szinkronnak hála kellemesen röhejes Pam Grier, és néhány, a maga hihetetlen módján szórakoztató akciójelenet megtalálható a filmben, ami arra elég, hogy a filmet végig lehessen nézni, de a New York mellé helyezéshez, és az ezzel járó klasszikussá váláshoz édeskevés.
55%