Mikor hírét vettem, hogy jön, tudtam, hogy bár romantikus mozit otthon se nagyon nézek, nem hogy moziban, ezt nekem látnom kell. Megérte? Azt meghiszem! Csodálatos film. Egy szelet az életéből, egy nagyon aprócska szelet és bár sokat nem tudunk meg róla, arra elég, hogy a szürke hétköznapokból elrepítsen egy csoda, egy fantasztikum közepébe. A vidéki kisvárosi feeling, a romantikázás az erdei tájakon mind-mind maga a megtestesült álom. Michelle Williams gyönyörűbb mint valaha volt, Kenneth Branagh sziporkázik mint Olivier az egész film valami romantikus dráma-komédia kombóvá áll össze nekem. Lehet sírni, nevetni, kalandos, színes, vidám, minden egyben van ahhoz, hogy szórakoztasson. Ennyi nekem bőven elég ahhoz, hogy jó véleménnyel legyek róla és elégedetten jöjjek ki a moziból. Azt, hogy miért néztem moziban, a mai napig nem tudom megmagyarázni, talán Monroe személye vonzott be, talán Michelle Williamst akartam már nagy vásznon látni (mindkét szempontból megérte) de talán az előzetesen hangulata az ami végérvényesen meggyőzött, hogy ez kell nekem moziban. Michelle Williams elképesztően fantasztikusan játszik. A film teljes hosszúban, minden pillanatában azt érzi az ember, hogy ez a nő, ez a hús-vér szexszimbólum, aki válogatás nélkül csavargatja a férfiak fejét miközben egy lelki beteg, szeretethiányos személyiség mindenféle zavarral a fejében.
Hozzáteszem, hogy nekem maximálisan átjött a vonzerő, az a fajta nő a vásznon, akiről tudom, hogy azonnal beleszeretnék, ha olyan lehetőség előtt állnék mint Colin, annak ellenére, hogy mindvégig tisztában lennék vele, hogy semmi, de semmi értelme a világon az egésznek. Ez az amikor minden józan ész ellenére az ember egész egyszerűen hagyja, hogy magába húzza a másik, teljesen feleméssze, átjárja a testét. Tudja, hogy idővel fájni fog, tudja, hogy nem az örökkévalóságnak szól ez a történet, de fizikailag teljesen képtelen ellenállni a másiknak.

Komolyan mondom, hogy élmény Michelle játékát nézni. Néha, ahogy elmereng az ember egy-egy pillantásán, rájön, hogy egyszerre egy buta bambulás értetlenül bele a nagyvilágba, mindemellett pedig fürkészően érdeklődő, teátrálisan rácsodálkozó az eseményekre. A palotalátogatás jelenetében jól látható, hogy mit tett vele, mire "kárhoztatja" Hollywood. "Legyek ő?" kérdi Marilyn. És bármennyire is tűnik megalázónak eljátszani azt a szerepet amit a siker, és elismerés érdekében ránk osztottak, szemmel látható, hogy neki sikerült visszafordítani. Minden pillanatban kész és képes a ragyogásra, a mozdulatai mind-mind milliméterre megtervezettek, begyakoroltak. A nő arra született, hogy kiszolgálja a közönséget. Mindeközben belül igenis szenved, üvöltve, próbál küzdeni, de halálra van ítélve.
A filmről magáról annyit, hogy fantasztikus tájakon játszódik, fantasztikus díszletek, színvilág és képi világ. Világos
Ami még említést érdemel az a FILMZENE. Végre végre és végre! Alexander Desplat és Conrad Pope végre hozzák azt a szintet, azt a dallamvilágot, hangzást meg miegyebet, amire már évek óta várok. Egy maradandó, dúdolható, fülbemászó, kellemes, sokrétű filmzene ami ráadásul még passzol is a filmhez, abszolút visszaadja a hangulatát, a pillanatokat. Egy mondatban, ajánlom mindenkinek, a világot nem váltja meg, de ad annyit mint a társai, sőt nekem még annál is többet.