Előrebocsájtom nem láttam a filmet, viszont a kosárban pihen már egy ideje... Elolvastam a kritikákat és Niwrok kritikája szívbemarkoló volt. Majdnem leestem a székről annyira röhögtem... A film a célját elérte, az idő eltelt, és íródott egy remek kritika!

Számos ilyen jellegű filmet láttam már, pl legutóbb Brad Pitt zombis filmjét. Aki mesét akar látni, az keresse a könyvekből készített legtöbbször felhígított megfilmesítéseket... Ezeket a filmeket az vegye akinek a látvány elegendő a kikapcsolódáshoz, társasággal biztosan élvezetesebb is... én most kihagyom.

Azt hiszem, tegnap súlyos zavar támadt áramköreimben, mikor kivettem a tékából ezt a filmet. A TH elődjét, a TH-át annyira szörnyűnek találtam még anno a moziban, hogy ezt a részt ott simán kihagytam – de valami rövidzárlat miatt most késztetést éreztem a pótlásra…
Nos, kár volt. A második Titán-film legalább olyan rossz, mint az első. Ugyanúgy köze nincs a görög mitológiához, ugyanúgy idióta cselekménye van, bárgyú dialógusai, egysíkú karakterei és logikátlan eseményei. Egy valamiben nő elődje fölé, az a látvány – no de amikor kétfejű sárkánnyal kell harcolni, aminek egyik feje köpi az üzemanyagot, a másik meg begyújtja azt, inkább nevetőgörcs fogott el, mintsem az ámulat a megvalósítástól… Kronosz meg olyan volt, mint Balrog Mória bányáiban – nem csoda, hogy a testvérek, Zeusz meg Hádész bezárta apucit a föld alá. Én se mutogatnám fogadásokon…
Úgyhogy a széles mosoly helyett, amit az ilyen „komolyan venni nem szabad” típusú film esetében érezni kellene, hol a röhögőgörcs, hol pedig a fájdalom kerülgetett. Hiába volt technikailag jól megcsinálva a három Küklopsz, egyszerűen röhejes volt küzdelmük az emberekkel, mint ahogy a végső csatában, a levegőben, tűzben lovagló főhős is. A labirintusról nem is beszélek, a Kocka filmekben meg az AVP-ben már láttuk ezt az állandó mozgás: ott, azokban még újszerű volt. De nem is az a baj, hogy már láttuk, hanem eljátszottam a gondolattal, hogy lehet térképet készíteni egy labirintushoz, aminek mozognak a falai… a kihopponálás meg belőle… anyám…
Mikor Ralph Fiennes meg Liam Neeson egymás mellett állt, azon tűnődtem, hova is jutottunk a Schindler listájától. Milyen „kimagasló” színészi karrier idáig eljutni, Voldemort és Qui-Gon Jinn után villámokat szórni egy tűzszörnyre… Vagy Istent játszani annyira nagy megtiszteltetés lenne? Ebben a filmben inkább közröhej. A többi színész még csak hagyján, az ő hírnevükbe még belefér ekkora fos, de a két öreg… Hát, nem tudom. Mint két nagypapa, akik villámokkal játszanak a homokozóban…
Az látszik, hogy rengeteget költöttek a képi világra, a mindenféle lények jól meg vannak CGI-sítve (más kérdés, hogy a túl feszesre vágott akciók közben kevés látszik belőlük), a háttér, a környezet is jó, mint ahogy a díszlet, kosztüm meg az egyebek is. A filmkészítés minden másodlagos eleme tökéletes, csupán csak maga a film (és a forgatókönyv) pocsék.. Azt már tudtuk, hogy szarból nem lehet aranyat csinálni, de ezek szerint szart bármiből lehet.. Kár érte.

A DVD képétől nem voltam elájulva, nekem egyáltalán nem tűnt olyan részletgazdagnak, mint vártam. Nem úgy a hang: nos, az brutális. Az angol hang iszonyat jól szól, érdemes lenne kipróbálnom úgy is, hogy nincs itthon senki. De erre nem fog sor kerülni, mert miután visszavittem a kölcsönzőbe, többet látni sem akarom. Fájdalmas.
Kukába!


Ui: S még valami: tudom, hogy semmi köze nincs egymáshoz a kettőnek, de a tegnapelőtt látott, sokat szidott Elhurcolva című tinimozi ezerszer szórakoztatóbb volt, mint ez. Aztán lehet tűnődni, ez most melyiket is minősíti jobban.

Nem mintha a moziban nézve túl nagy történetet vártam volna, vagy azt, hogy nem egy agymentes, akciódús látványorgiát fogok látni, de a film még ezek mellett is súlyos IQ-szivárgást okozott.
Az még csak hagyján, hogy a görög mitológiához annyi köze van, mint a görögjoghurtos reklámoknak, de ha aggyal nézi az ember, akkor az ütéseknél már csak a kérdések fognak jobban záporozni, hogy akkor ez most miért, ez hova tűnt, ez ki a tököm, és így tovább. Hogy hova tűnt a többi isten, hogy miért pont ezek maradtak (már arra is gondoltam, hogy esetleg csak ők adták a nevüket a filmhez, mint valami megélhetési istenségek:)) hogy a központi labirintus miért bonyolult, ha a szereplők csak úgy átcsusszannak rajta, hogy Zeusz miért egy picsogó, nyálas vén trotty, és hogy Hádész miért hatódik meg tőle félúton, stb.. Egyszerűen bármi, amit megpróbáltam felfogni belőle, például az irtózatosan primitív, a venezuelai sorozatok odakozmált legalját is kizárólag csillagásztávcsővel észlelő párbeszédeket, az csak a fájdalomérzetet növelte.
Látványra persze jó, a bunyók is durvák, azokat meg lehet nézni, de az is legfeljebb az animátorok munkáját dicséri; a koreográfia viszont néha unalmas, néha követhetetlen, néha meg céltalan. Ettől olyanok a csatajelenetek meg az azokat összekötő rövid utazások, mint egy baromi rossz platformjáték, amiben Perszeusz, mint valami antik Super Mario ugrál meg harcol, és tényleg ennyi az egész: ugrál, harcol, ugrál, harcol, ugrál, harcol, ugrál, harcol... csak legfeljebb a környezet egy "kicsivel" kidolgozottabb, és nem gombák meg békák fejére ugrál, hanem khimérákéra meg démonokéra.
A történet nulla, az érzelmi töltet az elején felbukkanó családi szálon kívül nulla, a hangulat a monumentális díszletek és a gigantikus szörnyek ellenére is mínusz nulla a film kétharmadában.
Röviden: Ez a film csak azért kap hat pontot, mert az otthoni kiadásnak van egy óriási előnye az általam látott mozis változathoz képest (ami egy négyest érne nekem): a film felét át lehet tekerni. Úgy kiesik az "agymentes", és csak a "akciódús" marad a "látványorgia" mellett... vagy kinek-kinek igénye szerint;).