„ Az ajtók tetszeni fognak!”
Ezzel a baráti útmutatással ültem le megnézni a filmet – s ahogy kell, nem is csalódtam a baráti szóban. Kicsit sajnálom ugyanakkor, hogy csak az ajtókra emlékszem a filmből, mert azért ennél sokkal többre vágytam. S még szerencse, hogy az időnként belőlem előtörő „látatlanban vásárlás” kényszert is sikerült legyőznöm, mert bizony most rágnám a kefét a feleslegesen kidobott 3000 ft miatt….
Tau bácsi. Az idősebbek bizonyára emlékeznek a 70-es évek csehszlovák TV sorozatára. Nekem a kalapok miatt legelőször ez jutott eszembe, mikor néztem a filmet. Az ismerős mozdulat ugyan hiányzik – de komikumában nagyjából helyben is vagyunk. Használatuk röhejes, az ügynökség tagjait, misztikus hátterüket színpadi bohócokká avanzsálja. Egyébként meg lehet, hogy a következő kalaposról az utcán biztos leverem a tökfödőt, ha látok egyet….
Olyan jó lehetett volna. Annyira benn volt a lehetőség. Egy kiváló alapötlet – nem olvastam Dick művét, nem tudom, mennyi a valós irodalmi alapja -, amit ismét nem tudtak vagy nem akartak kibontani rendesen. Tétovázva a sci-fi és a romantika között, a picit lassan induló, de a misztikummal hamar felpörgetett filmet a közepére egy totál érdektelen szerelmi maszlaggá silányítottak, ahol a szerelem mindent elsöprő ereje még a főnök tervét is átírhatja. No persze… Aztán meg majd mikor jönnek a szürke hétköznapok, akkor mi lesz?... Új terv?? :-) Nem önmagával a love storyval van bajom, mert a két főszereplő közt hiteles kapcsolat alakul ki, s a színészek közt érezhető is a vonzalom, hanem a filmben elfoglalt pozíciója és mindenekelőtt súlya miatt..
Ha csak az Ügynökség munkájánál maradtak volna, zseniális mozi lehetne. A sors, a véletlenek, az ezeket irányító erők működésének filmre vitele önmagában kiváló gondolat. Ennek megvalósítása is nagyszerű (a varázskalapot leszámítva), az ügynökök - megjelenésükben a Dark City kalaposainál jóval lágyabb formában, mindenhatóságukban az Odaát angyalait idézve - remek egyéniségek. S bár a Mátrixban már átéltünk hasonlót, engem a mindig máshova nyíló ajtók kiszámíthatatlansága, tervszerű keszekuszasága újfent lenyűgözött. Meglepő módon a Főnök háttérszerepe ellen sem tiltakoztam – bár ha csak ennyit tud, ha ez a nagy terv, akkor jobb ha végleg lelép a színről…Hacsak már le nem lépett…(az emberiség jelenlegi önpusztító élete mindenestre bizonyítaná ezt)
A love story köré rittyentett keret tehát nagyon jól megállná a helyét – többek között azzal az ötletes és elgondolkodtató magyarázattal a sors mibenlétéről az emberiség történetében. Amúgy is az egész kellően gondolkodtató, izgalmas, akciódús film lehetne – ha nem kellene egy szerencsétlen politikusjelölt meg egy balettáncosnő háromszori egymásratalását is néznem. Matt Damon egyébként az Azutánhoz hasonló formáját hozza – kissé élettelen, langyos játékkal. E. Bunt nem rossz, talán picit újszerű is a szerepében. De hogy a borító képét honnan a fenéből szedték, fogalmam sincs. Ez, így, ilyen színben nem szerepelt a filmben.
A DVD-re panasz nem lehet. Kép, hang az igényeknek megfelelő, sőt, a taxis ütközéskor pl kimondottan nagyot szól. Extrák is vannak, de azokat bizony kihagytam – biztos nem szerepelt a Tervben…
Egyszer viszont nézhető.