A Disney gépezet mintapéldánya - Pirates 4 kritika
2003-ban kábé a semmiből tűnt elő a Disney eléggé hazárdjáték vállalkozása, a Pirates Of The Caribbean. Mindaddig volt egy olyan íratlan szabály, hogy a kalózos filmek halálra vannak ítélve, mert drágák, és aztán senki se nézi meg őket. Ám csodák csodájára a film egyáltalán nem vallott kudarcot a pénztáraknál, sőt, az év meglepetés sikere lett. Ám még meglepőbb volt maga a film - ugyanis ritka jó volt. A Pirates úgy tudott a legjobb értelembe vett klasszikus kalandfilm lenni, hogy nem szűkölködött önnön műfajának parodisztikus elemeiben, és még egy mára igazi ikonná vált karaktert is adott a filmvilágnak. Johnny Depp életének nagy találmánya Jack Sparrow kapitány, kibe láthatóan szívét-lelkét beleadta - meg is lett az eredmény. Szóval abszolút siker. Jöttek a folytatások, egyszerre forgatva, iszonyat nagy pénzből, és amint a biznisz gépezet ránehezedett erre a könnyed kis filmre, egyértelműen kezdett kiveszni a lélek. A Pirates 2 csak nyomokban tartalmazza elődje feelingjét, leginkább egy darkos hullámvasút lett belőle. A Pirates 3 (szerintem) ezen a téren jobban teljesített, mert habár a sztorija eléggé kuszára és logikátlanna sikerült, rengeteg jó ötlet és szép/epic momentum fért bele (zene csillagos ötös), és még Sparrow kapitány is magára talált egy kicsit. A harmadik jobban hozta az életérzést - a folytatások fejenként pedig egy milliárd mányit.
A Pirates 4-ről a megtekintése előtt nekem az volt az érzésem, mint a Disney mutációkkal kapcsolatban (mint a Beuty and the Beast 3, vagy az Aladdin 4, vagy ilyenek, nemtom mik vannak): ennek a cégnek nem okoz gondot, hogy vegye bármelyik klasszikus meséjét, és szemrebbenés nélkül csináljon neki egy (leginkább dvd-re szánt) folytatást, ami tök mindegy, hogy milyen lesz, hiszen a kulcsszó a pénz. Sajnos igazam lett: a Pirates 4 pont ilyen. Fölösleges, céltalan, és mindenki csak rutinból csinálja. Meg persze pénzért.
Pedig az elején még feldereng a remény. A londoni rész kifejezetten jóra sikerült. Jack Sparrow újra régi önmaga (bár kicsit szőke lett, ami elég disgusting), az akció és a humor jó arányban van, pörgünk, élvezzük az egészet. Aztán megérkezik Ms. Cruz és kezdődik a mélyrepülés - fél óra után nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy az ember ne hagyja ott az egészet, ami időközben egy erőltetett és unalmas valamivé vált. Nem tagadom, vannak benne jópofa dolgok (sellő támadás), jó párbeszédek, de az egészből hiányzik valami. Hiányzik a szellem, a lelkesedés - Verbinksi tudta ezeket (még a nagy zsozsó nyomása alatt is), Marshall nagyon nem (neki az összes filmje ilyen egyébként). És ezek után már mindegy, ki mit csinál, ez már nem lesz jó. De a büfében vehetsz Pirates menüt.
Egy üres, szürke film lett ez, ami valószínűleg gyorsan a feledésbe fog merülni a nagy trilógia mellett. Legalábbis remélem. És akkor kedves Disney, bár tudom, hogy nem fogjátok, de lécci, itt fejezzük be. Ez most 4/10, és biztos vagyok benne, hogy a következő még lejjebb lesz.