Szerelem, születés, halál…
Ezek voltak az extra lemez címszavai – s meg kell, mondjam, meglehetősen találóan jellemzik a filmet. A sorrend is stimmel, mint ahogy az ezekhez köthető tetszési index sorrendje is. A kezdeti nyálból a végére egy egészen élvezhető kis mozi kerekedett – kárörvendő módon némileg összefüggve a halállal…
Az első egy harmad borzalmas. Ha valaki azt túléli, megmarad. Én elhiszem, hogy a célközönségben nedves bugyikat eredményez egy ilyen esküvő látványa és átélése, ráadásként egy csodálatos kis nászút az idilli szigeten – no de könyörgöm, a nézők nem csak középiskolás lányokból állhatnak. A túlidealizált esküvő után aztán meg majd a való életben jön a nagy pofáraesés, a válóper soha nem ilyen csicsás. A viccet félretéve: iszonyat lassú, unalmas, érdektelen az egész hajcihő, egyben mérhetetlenül giccses is. Talán a legjobb benn a nagy kupac vérző halott vendég víziója… Azt talán elismerhetem, hogy az erdei esküvő dizájnja helyenként valóban jó, a fehér lelógó faágak adnak némi hangulatot. Kár, hogy a vendégek ezt elrontják…
Sokáig a nászút és a sziget sem volt különb – ott is csak a giccset éreztem. A tinivámpírszex kellően visszafogott és komikus, de a mai napig nem bírom beleélni magam Bella szerepébe, nézőpontjába… hogy is ne.. Hogy aztán engem dugjon meg Edward... Amúgy ami a harmadik részben hiányzott, az itt minden megtörténik. Hisz a kislány erre várt három éve. Nesze neked, nászút – a távirány a kezemben kikapcsolásért mocorgott. Aztán történt valami, ami megbirizgálta a processzoraimat. A terhesség.
No, nem azt mondom, hogy innentől egy Rosemary’s baby-t látunk, de kétségkívül működik ez a mi nő a hasadban projekt. Ötletes elgondolással, nevezetesen a baba felfalja anyját, s ennek remek kivitelezésével. Ugyan Chris Bale a Gépészben saját maga csinálta meg, itt csak maszk és CGI, de hatásos Bella átalakulása. Hatásos és borzongató. Mint ahogy a születés is – bár kissé hiteltelen lett a két kölökkel, de ez is kellően sokkoló. Jó, kimondottan jó ez a vonal.
Mint ahogy jó a Falka vonala is. A második résztől bírom Jacobot és társaságát, itt sem volt másképp. Valahogy van varázsa/hangulata a hidegben félmeztelen srácok focijának, a farkassá változásuknak. Volt varázsa/hangulat az alfa-hím körüli vitának, s bár a gyors vágástól nem sok minden látszik, volt varázsa/hangulata ismét a farkas vs. vámpír ütközetnek is. Apropó Jacob. Továbbra is az egész eposz legjobb karaktere, ráadásul ebben a filmben komoly változáson is megy át. Érdekes volt nézni, mit miért tesz, s a film legjobb és számomra legmegdöbbentőbb, legelgondolkodtatóbb csavarja is hozzá kötődik. Nem gondoltam volna, hogy ez a film képes meglepni, de a végén meglepett. Ezek után kíváncsi vagyok, mi jön még – hisz az egész nekem most olybá tűnik, mint a Potter 7.1 volt. Felvezetés a végjátékhoz. Pláne, ha a stáblistában elbújtatott jelenetet is nézzük, a Volturikkal…
A színészek kb. ugyanazt képesek nyújtani, mint eddig, a bő költségvetés pedig egyre jobb technikai megvalósítást eredményez. Ha ehhez az első résztől kezdve ez jó irodalmi anyag lett volna, igazán meghatározó és jó franchise kerekedhetett volna belőle. Így marad az előbbi, ahhoz volt elég célközönség. Én továbbra sem vagyok az, de most már végignézem. Mint ahogy gondolom velem együtt jó páran, akik idáig eljutottak.
A DVD-t nézve a legelső, ami eszembe jutott, hogy elképesztően szép képe van. Komolyan, DVD-n manapság nem láttam ilyen gyönyörűt. A hangról ennyit áradozni nem lehet, tisztességes, de semmi különleges. A második lemezen több mint másfél órányi extra van, kimondottan érdekes háttéranyag, minden magyar felirattal. Ha már a kétlemezest veszi valaki, érdemes megnézni.
Jó szívvel azonban nem merem ajánlani bárkinek.