Lady Chatterley, a halottidéző
Mivel a magyar horror-DVD kiadásoknak már lassan a fehér hollók is előre köszönnek, ezért örömmel dobtam a filmet a kosaramba, pedig csak egy soványka előzetes és Clive Barker neve jelentett vonzerőt. Sajnos azonban nem csak a címadó könyv, hanem a film is több sebből vérzik, és ezek miatt olyan, mint a patkányvér, amire jobb híján egy éhes "vámpír" ráfanyalodik.
Barker munkássága az én látókörömön kicsit kívül került, tehát az alapul szolgáló írásokat sem ismerem, de amit eddig láttam tőle, abból kiderült, hogy a halottak lakta túlvilág és a földi felszín kapcsolata, továbbá a megmagyarázhatatlannal szembesüléskor elszenvedett téboly jelenik meg leggyakrabban a műveiben (én legalábbis ezt láttam bennük). Váratlan helyzetek a hétköznapokban, morbid fordulatok, inkább a láthatatlantól való rettegésből, mint a trancsírozásból eredő hangulat; kezdetnek ígéretes. Ezzel itt sincs semmi baj; bár kicsit vontatottan, de a három főbb szereplő végül elfoglalta helyét abban a kísértetjártának mondott házban, mely rejtélyes halálesetek színtere volt, hogy végre bizonyítékokat gyűjtsenek a "másvilág" létezéséről, még ha mindhárman határozottan érzik is, hogy valami nem stimmel... igaz, mindhárman más okból.
Nem mondom, hogy egyszer-kétszer nem jött rám a cidri a film jeleneteitől, mert vannak időszakok és események, amik képesek voltak a film világába szippantani. Nagyon jó például a pincében tett zseblámpás túra, a felébredős-szökőkutas jelenet, és az egész film kerettörténetének borzongató kegyetlensége és őrülete. A maszkmester és a díszletes is remek munkát végzett a fő helyszínül szolgáló szobával és az ott történtekkel. Tetszett ezeknek a részeknek a hangulata, pont ezt vártam... volna a film többi elemétől is.
Két dolog azonban nagyon rányomta a bélyegét a Vér könyvére: a viszonylagosan alacsony költségvetés és az, hogy a film két novellából lett összeollózva. Utóbbiról maga Barker beszél a werkben, vagyis hogy mekkora nehézséget okozott neki elsőre, hogy egymáshoz kösse a szereplőket, ami megalapozza későbbi kapcsolatukat, míg végül úgy döntött, a legáltalábosabbat, és ezért legközhelyesebbet használja: a szexet... Nos, jelentkezzen az, akit leköt, ha a beígért félelemmel vegyes lúdbőrzés helyett azt mutatják neki vagy fél órában, ahogy beérik ez a Romana-füzetbe való "tiltott" szenvedély, és mondjuk a beépített szekrény spalettái mögül lehet végigkísérni, ahogy a félhomályban tanár és diák lágyan egymáséi lesznek... Ha hiszitek, ha nem, nem tartozom ezek közé... A felépített parára hasonlóan rombolólag hatott, hogy a pár kiemelt jelentőségű trükkfelvétel mellett a többire alig jutott pénz. Sajnos számomra már inkább nevetséges, mint ijesztő a fotosoppal áttetszővé tett, lépcsőn lefelé baktató szellemalak, de még mindig nem annyira, mint az alukofferből vér gyanánt sugárban spriccelő málnaszörp.
A DVD képe és hangja középszerű, illik a lemez árszintjéhez. Az már kevésbé, és ez jó pont, hogy a GHE még ezekre a "turis" DVD-ire sem felejt el "extra" extrát tenni (merthogy én az előzetest, a menüt és a közvetlen jelenetválasztást nem tekintem annak), jelen esetben egy 20 perces werket, ami például jó arra, hogy az ember jobban, részleteiben megnézze a maszkokat, "jelmezeket", amiket a filmben csak rövid időre látni.
Röviden: Az én fejemben Clive Barker és a Courths-Mahler-kiadványok olvasóinak halmaza elég távol áll egymástól, a megvalósítás sem hibátlan, így nem tudok elképzelni olyat, aki ezzel a filmmel maradéktalanul elégedett lehetne. Horror-ínséges időszakokban a pár valóban szépre és izgalmasra megcsinált jelenet miatt éppen meg lehet nézni.