Ha a véleményem első felindulásból írtam volna, akkor most az lenne itt, hogy a Bosszúállók leggyengébb előzményfilmjeként mennyire a hideg rázott ettől a pojácától, mennyire gagyi volt a túlerőltetett romantikus szál (Natalie Portman ide vagy oda), és hogy inkább elolvasok ötvenszer egy Hahotát, mint hogy még egyszer ezeket a kínosan ostoba poénokat meghallgassam (élén az "Adj egy lovat!"-tal). "Sajnos" azonban a Bosszúállókra való felkészülés jegyében mégiscsak újra kellett néznem, és hogy a körülmények voltak ideálisabbak, vagy csak felkészültebben vágtam bele, de  most már szinte tetszett.
Persze amivel elsőre bajom volt, azok ugyanúgy megvoltak, de most már látszott, hogy ezek összességében milyen jelentéktelen részét teszik ki a filmnek. Thor pár beszólása, bajtársainak "jelmezes" felvonulása és a Mjölnír melletti piknik azért nem hiányozna, ha valaki kivágná ezeket. Helyszínt is el bírtam volna képzelni érdekesebbet, mint egy poros, unalmas amerikai kisvárost (aminek egyetlen célja, hogy tényleg porig lehessen rombolni). A többi viszont, főleg az Asgardban játszódó flashback Thor földi száműzetésének történetével igazán szórakoztatóra és látványosra sikeredett. Sem az alapul szolgáló képregényről, sem a skandináv mitológiáról nem tudok sokat, úgyhogy ezekhez való viszonyát meghagyom a szakértőknek, de azokat a motívumokat, amiket megidéz a film, szerintem ötletesen használták.
Mint a Bosszúállók-prológus pedig ugyanazt hozza, mint az összes többi: rövid bemutatását a címszereplőnek (ezúttal Lokit, mint leendő fő ellenfelet is a kupac tetejére dobva), utalásokat a többi csapattagra, ill. itt is érdemes a stáblista végére tekerni, mert ezúttal is van bónusz-jelenet. A történet éppen Loki miatt talán ennél a legösszetettebb, nem csak a "létrejött a hős, aztán lezúzott valami nagyot és rosszat", cserébe a jellemábrázolás, ami pedig mindegyik korábbi rész értelme volt (hogy a Bosszúállókban már ne kelljen ezzel húzni az időt), itt a leghalványabb: Thor még istenként sem tud annyira beképzelt lenni (még ha ennek talán csak a halandósága is az oka), mint Stark, romantikus lelkizésben Banner volt verhetetlen, Steve Rogers pedig már azelőtt hősi halált halna a társaiért és a világért, mielőtt Thor csak gondolna rá. Amíg a többiek még egy képregényfigurához képest színes egyéniséget és mélységet kaptak, a Thor csak a felszínt mutatja, és ami kiderült a filmből róla, az kb. egy mondatban összefoglalható. Most már azt mondom, kár ezért.
Röviden: Bár szinte (a történet kivétel) minden szempontból alulmarad a "csapat többi tagjával" szemben (mindegyikük más-más okból győzi le nálam), de így másodikra megnézve már egy jó képregény-feldolgozásnak tartom.

Sajnos a mai napig nem jöttem rá, mi alapján működik egy-egy film nálam, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. A Marvel képregényfilmjeivel különösen így vagyok, hisz sem Hulk, sem Vasember nem fért a szívembe, ellenben viszont rögtön négyen a Fantasztikusak, no meg Amerika kapitánnyal még nem is találkoztam…  Mindenesetre a Thor sokkal-sokkal jobban bejött, mint azt az előzetes írások és elvárásaim megalapozták volt.  
Talán a sci-fi háttér? A különböző bolygók világa? A Gyűrűk ura- illetve Riddick-szerű látványos felütés? Nem tudom. Jól indult az egész mozi, fél órán át köze sem volt a Földhöz – ezáltal az általam fenntartásokkal kezelt szuperhősös mozikhoz sem. Szimpla sci-fi volt, egy más világ, Asgard bolygó bemutatása, annak lakóival és harcaival, akik bizony képességeikben messze fölöttünk állnak. Nagyon jól megcsinált látvánnyal: nagyszabású, színes, ötletes háttérrel. Csak mikor főhősünket ideszáműzik hozzánk, poros kis Földünkre, akkor válik azzá a film, aminek vártam. Vagyis hát mégsem. Még mindig nem. A hatalmától megfosztott Thor ugyanis minden lett, csak nem világot megváltó szuperhős. Kiváló ötlet volt „esendő” emberként ábrázolni, jócskán rásegítve ezzel a karakter mellett éledező szimpátiára. Talán a film utolsó harmadában jöttek azok a tipikus hősi elemek, amik nevetségessé és ostobává tehették volna a mozit – de szerencsére a helyszín ismét csak elkerül innen, s ez jó húzás volt.. Egy picit az a két lábon járó vasbábu volt sok, pont olyan volt, mint az Amikor megállt a Föld nanorobotja.. Ugyanakkor itt kell megjegyeznem, hogy nekem a földi személyzet ténykedése is kimondottan tetszett. Az egész tudósosdi - kezdetben kicsit viharvadászos Twister módon, utána kicsit égkémlelős Kapcsolat módon – nagyon bejött, megfejelve a skandináv mitológiával pedig igazi ínyencség. Komikus és nagyszerű volt egyben, ahogy a mesekönyvből azonosítják főhősünket… mintha valaki egy Däniken könyvet venne majd elő, mikor leszáll itt egy UFO...
A kellemes – bár valóban nem eget rengető - történet mellé sikerült jó karaktereket kreálni. Thor a kalapácsával egy szerethető figura, sokkal jobban, mint pl. Vasember, mint ahogy földi társai is. Sajnos Loki szerepe hamar kitalálható, ennek ellenére jó kis karakter ő is. Odin apu pedig a bölcs, hatalmas király szerepében kiváló, mint ahogy Thor barátai és a kapuőr is (a közlekedés ezekkel a folyosókkal, féreglyukakkal külön misét megér). A castingra szintén nem lehet panasz, hisz nagyszerű színészgárdát hoztak össze, ez picit mindenki lazíthatott esetlegesen komolyabb szerepei után. Ennyi kell, s ennyi kellett gondolom a rendezőnek is. Kenneth Barrang eddig számomra csak Lockhard professzorként volt emlékezetes (bocsi, de nem érdekel Shakespeare), ugyanakkor szívesen nézném a Thor 2-őt tőle.
Nem az év mozija, de helyén kezelve kiváló szórakozás. Kellően látványos, nagyszabású, szerethető figurákkal, olyan igazi blockbuster film. Néhány műfajtársánál kimondottan szórakoztatóbb. Hogy üres és egysíkú lenne, azt kétlem, én találtam magamnak benn fogódzkodót (sci-fi), úgyhogy jól éreztem magam rajt. Más meg nem kell.
A DVD egyelőre kölcsönzős volt, de erre be fogok ruházni. Kép szerintem hibátlan, mint ahogy az eredeti hang is. Sőt, már-már túl jó: néha az effektek túl erősek voltak a párbeszédhez képest. De térhangzásban első osztályú. Soha rosszabbat DVD fronton.
Kosárba!

Ami a filmet illeti ahhoz képest hogy itthon példáúl nagyon lehúzták a filmet, kellemesen csalódtam benne. Nekem nagyon tetszett, bár az események is az elejére és a végére tólódtak a filmnek, de nekem végig izgalmas, érdekfeszítő volt az egész. Ehhez persze kellett egy jó színész is. Nálam a végkifejlett nagyot ütött,amikor Oudin visszadja Thor erejét, a pöröj Thor felére repül és amikor elkapja az öltözéke is felötlik rá, az óriási jelenet. Szerintem a kritikusok túlzottan különálló filmként nézik, hogy megfelel-e a közizlésnek. Én kedvelek minden szuperhős feldolgozást, de ez a film az egyik legjobb ebben a témában, nálam legalábbis.