Lehet-e romantikus egy fingás?
Tutira nem én vagyok a célközönsége ennek a filmnek, ennek ellenére én majdnem végig remekül szórakoztam rajta.
Kristen Wiigre ezentúl sokkal jobban kell figyelnem, mert nemcsak hogy tökéletesen alakítja a főszereplő Annie féltékenységtől és kudarcoktól mókásan epéssé és önsajnálóvá erjedt személyiségét, de emellett sikerült a Koszorúslányokhoz Oscar-jelölést érő forgatókönyvet is írnia, ami nem rossz ajánlólevél. Nekem szinte minden eleme bejött: kedvesen aranyos volt a sütis dolog, jó volt a romatikus szál, kiválóan kitalált volt a többi koszorúslány (főleg a maxi-infantilis vihogós, Melissa McCarthy meg láthatóan túlkompenzál mostanában az évekig tartó "cuki Sookie" után), akik sajnos csak pár hozzájuk kapcsolódó poén idejére bukkannak fel, egyébként sokuknak nincs is közük a sztorihoz. Még a picsogás meg a vinnyogós hiszti is jól áll ennek a filmnek... persze csak így, hogy kéznél van a távirányító:).
Van viszont két túlnyújtott "inkább kínos, mint vicces" rész, az egyik a ruhapróbás, a másik meg a repülőgépes "beszívás". Biztos Apatow húzta a száját, hogy "Sehol egy fingós-szarós-hányós poén, ne már..." meg "De kár, hogy nincs benne kretén tahóskodás...", és aggódott a pénzéért, hogy ezek nélkül hogyan lenne sikeres a film, így aztán az ő megnyugtatására került bele mindkettőből egy kevés. A gond csak az, hogy általános vélekedés szerint a közös hányás a férfiaknál "a bulival jár", és sok barátságot pecsételt már meg, a csajok hajából lógó nyálkás répadarab viszont "undi"... szerintem is igazán kimaradhatott volna belőle. Ja, meg ott az egyértelműen vérfertőzésből származó lakótárs testvérpár, és be kell vallanom, visszataszító retardáltságuk ellenére a zöldborsós jelenet volt az első, ahol a röhögéstől majdnem becsúsztam a dohányzóasztal alá.
A képminőség nem a legjobb, a szinkron viszont kárpótol mindenért... miután az ember jócskán feltekerte a hangerőt, utána fergeteges, és önmagában +1 pontot ad a filmhez. Az extrák is tök jók, például van egy komplett kivágott jelenetsor Paul Rudd-dal, de a legtöbbet a "Bonjour"-on nevettem.
Röviden: A Koszorúslányok úgy készült, mint a Másnaposok csajos kiadása, így krimi és akció helyett romantika és drámázás az alapja. Annak 2. és 3. részére sikerült is köröket rávernie nálam.
Kristen Wiigre ezentúl sokkal jobban kell figyelnem, mert nemcsak hogy tökéletesen alakítja a főszereplő Annie féltékenységtől és kudarcoktól mókásan epéssé és önsajnálóvá erjedt személyiségét, de emellett sikerült a Koszorúslányokhoz Oscar-jelölést érő forgatókönyvet is írnia, ami nem rossz ajánlólevél. Nekem szinte minden eleme bejött: kedvesen aranyos volt a sütis dolog, jó volt a romatikus szál, kiválóan kitalált volt a többi koszorúslány (főleg a maxi-infantilis vihogós, Melissa McCarthy meg láthatóan túlkompenzál mostanában az évekig tartó "cuki Sookie" után), akik sajnos csak pár hozzájuk kapcsolódó poén idejére bukkannak fel, egyébként sokuknak nincs is közük a sztorihoz. Még a picsogás meg a vinnyogós hiszti is jól áll ennek a filmnek... persze csak így, hogy kéznél van a távirányító:).
Van viszont két túlnyújtott "inkább kínos, mint vicces" rész, az egyik a ruhapróbás, a másik meg a repülőgépes "beszívás". Biztos Apatow húzta a száját, hogy "Sehol egy fingós-szarós-hányós poén, ne már..." meg "De kár, hogy nincs benne kretén tahóskodás...", és aggódott a pénzéért, hogy ezek nélkül hogyan lenne sikeres a film, így aztán az ő megnyugtatására került bele mindkettőből egy kevés. A gond csak az, hogy általános vélekedés szerint a közös hányás a férfiaknál "a bulival jár", és sok barátságot pecsételt már meg, a csajok hajából lógó nyálkás répadarab viszont "undi"... szerintem is igazán kimaradhatott volna belőle. Ja, meg ott az egyértelműen vérfertőzésből származó lakótárs testvérpár, és be kell vallanom, visszataszító retardáltságuk ellenére a zöldborsós jelenet volt az első, ahol a röhögéstől majdnem becsúsztam a dohányzóasztal alá.
A képminőség nem a legjobb, a szinkron viszont kárpótol mindenért... miután az ember jócskán feltekerte a hangerőt, utána fergeteges, és önmagában +1 pontot ad a filmhez. Az extrák is tök jók, például van egy komplett kivágott jelenetsor Paul Rudd-dal, de a legtöbbet a "Bonjour"-on nevettem.
Röviden: A Koszorúslányok úgy készült, mint a Másnaposok csajos kiadása, így krimi és akció helyett romantika és drámázás az alapja. Annak 2. és 3. részére sikerült is köröket rávernie nálam.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)