De fura volt...

Ritka az ennyire ragogumi az agynak film, amit nem kopok ki, hanem vegignezem es meg csak kart sem okoz. Van 2 orad egy nehez nap utan, amikor aludni meg nem tudsz, de csak ucsorogni es az ablakon kibamulni nincs kedved? Irany teka. Keres zold ember aki nem Melak. Vesz patikuki. Haza. Lemez be. Jeee, eltelt az este.... Jo ejszakat.

(Hogy Blake Lively-vel almodtal... Hat nem csoda, ez az igazi extra a lemezrol... Ot csillagos, mint a no.)

Szuperhősként nekem a Lámpás az Igazság Ligájából volt csak ismerős, magáról a karakterről és a világáról nem tudtam semmit; a filmben azon kívül, hogy sok benne a zöld (amit szeretek:)) és hogy Ryan Reynolds játszik benne, csak a moziterem hűvöse vonzott.
Csalódnom az alacsony elvárások miatt nem is nagyon kellett: elcsépelt sztori, lapos, időnként irritáló karakterek, a felszínen riasztóan bárgyúnak ható háttérsztori, egybites mondanivaló (félelem=rossz, akaraterő=jó), és hiába a sok űrlény, idegen bolygó meg a galaktikus főgonosz, a látványtól sem esett ki a kezemből a kólásüveg. Minden összetevő sokat kölcsönöz a többi hősfilm világából, a bevezető tiszta Top Gun, a romantikus szál meg például olyan, mint Supermané, csak kiparodizálva.

Viszont akármennyire is középszerű, volt annyira pofátlanul nagyképű és játékos, hogy szórakoztatónak tartsam. Több lámpásozás (például a romantika rovására) kétségkívül jót tett volna neki, merthogy a frappáns gyűrűhasználatok jelentették a film csúcspontjait, az egyetlen dolgot, amiért a kreatívokat dicsérni tudom, és amiért emlékezni fogok a Zöld Lámpásra. A figura is hiába egy öntelt burnyák, Reynoldshoz illik a szerep, az eddigi pályájának felét ilyenek szegélyezik.
Röviden: Szeretem a zöld színt, és ezen ez a film sem változtatott. Sok ponton lehetett volna javítani rajta, jobban elosztva azt a 200 milliót, de egy közepesnél jobb nyári szuperhősös filmnek, aminél a popcorn mellé jól csúszik a limonádé, tökéletesen megtette. Főleg mert ezúttal a mondanivaló azért közhelyes, mert örökérvényű.