Szinte mindenhonnan csak rosszakat hallani a Skyline-ról, holott nem teljesen értem, miért.
A film bár egy Cloverfield/Világok harca/Függetlenség napja klón, mégis jól elszórakoztatott. Természetesen ez sem kliséktől mentes, de igazából azt nyújtotta, amit ígért: Egy földönkívüli inváziós filmet.
Pluszban nagyon jók az effektek, nem gondolom, hogy láttam ennél már jobbat egy kis költségvetésű független filmnél. Első osztályúak voltak, ezt be kell vallják, még az fanyalgók is.
Sajnos a film vége valóban eléggé kínos, de az összképen csak keveset ront. Engem elszórakoztatott a Skyline, egyszeri megtekintésre bőven jó.
A film hangja ugyanakkor furcsa volt, a mélynyomó irritálóan sok szerepet kapott, akkor is, mikor nem volt igazán indokolt. Valamint sokszor mintha ugyanaz a hang egyszerre szólt volna az összes hangfalból, ami elég szokatlan.

„… Ehelyett csak az érdekelne, hogy ki az, aki a stáblista felbukkanásakor NEM akarta bedobni a távkapcsolóval a tévét, amiért ott hagyják abba, ahol…”
- Jelen!! Tegnap néztem harmadszor, s még egyszer sem vágtam hozzá semmit semmihez…
Ugyanis nekem a Skyline valami ok miatt borzasztóan bejött. Sokat gondolkodtam rajt, mi is ez az ok, de aztán hagytam a fenébe az egészet. Mi a francért kell magamnak bizonyítani bármit is… Tetszik és kész. Meg ugye mindig is azt mondtam, akkor jó egy film, ha képei beleégnek az emlékezetembe. És itt jó pár ilyen kép volt: a háztetőn, a Ferrari (basszus, ezek összetörtek egy Ferrarit – vagy csak jól megrajzolták) a kék fény hatása…

Meg alapban szeretem az inváziós/világvége filmeket, de én inkább attól kapok hülyét, ha például az amatőr kamerás, ahelyett, hogy hanyatt-homlok menekülne, keresni az idegen lényt, no meg attól, hogy a dicső földi hadsereg valami zseniális ötlet folytán (jobb esetben szerencsével) legyőzi az agresszor idegeneket…
Lószart mama!! Ha valakik, bárhonnan a világegyetemből idáig már el tudnak jönni, képesek az űrutazásra, akkor technikailag fölöttünk állnak. Ha meg akarnak minket hódítani, hát megteszik. Az emberiségnek pedig egy csepp esélye se lenne. Bármennyire is szeretnék elhitetni ezt Hollywoodban, bármennyire is úgy próbálják beállítani a különféle szuperprodukcióikban, a béka segge alól figyelgethetnénk csak. Persze, jól néz ki a vásznon, meg érzelmileg baromira hatásos tud lenni, de hiteltelen. Sokkal hiteltelenebb, mint akár a Skyline bármelyik perce is… ugyanis az invázió nagyjából ilyen lenne.
A film felütése a megszállással zseniális. Ráadásul az egyik legkedveltebb 24-es mellékszereplőm, Milo (Eric Balfour) tűnik fel benn Jarrodként – innentől nekem már alapban pozitív tartományból indult a mozi. Kellően rejtélyes, hatásos és felcsigázó az első három perc, míg megjelenik a főcím. Utána valóban lehet azzal vádolni a filmet, hogy leül, meg csupán a bulira koncentrál: igen, de szerintem pont ez a lényeg: földi halandók (csak azért nem írtam átlagembert, nehogy bele lehessen kötni a gazdagság miatt) életébe csapódnak a kék sugarak, a szülinap, medence gondatlan élvezete pedig megfelelő kontrasztban van a másnapi kilátástalansággal. S e tekintetben külön jelentősége van annak, hogy nincs olyan karakter, akit igazándiból meg lehet kedvelni. Teljesen felesleges. Úgysem lehet túlélő… a totál információhiányban szenvedő néhány fiatal kétségbeesetett kiútkeresése szerintem tök jó, vélhetően magam sem csináltam volna mást. Sőt, társaságban sem... Kint a szabadban meg... nos, az tetszett legjobban. A mozi minden percén érezni a reménytelenséget, az esélytelenséget. És így teljesen mindegy, hogy néznek ki a lények, teljesen mindegy, hogy valóban olyanok mind a Mátrixban – fellépésük és elsöprő erejük kiválóan van ábrázolva.

Az, hogy szinte a végéig nem is tudjuk, mit akarnak a lények, külön jó volt. Engem sikerült bevarázsolni a maroknyi túlélő közé, annyit tudtam, mint ők, úgy gondolkodtam, mint ők. S hogy mit is akartak? Nos, fogalmam sincs. De ha az előbbi nézőpontot tekintjük alapnak, akkor nem is szabad tudnom. Csak annyit, amit láttam belőle (másrészt persze elgondolkodtató az emberi erőforrás ily módon való alkalmazása, legutóbb egy másfajta „kivonatolást” olvastam egy SW regényben – akár újító és okos ötletnek is tekinthetjük a sci-fik világában).

A vége képek meg – amellett, hogy akár egy folytatás magvait is rejthetik – szerintem megfelelően nyugtalanítóak…
A látvány hibátlan, az egész hangulat, dizájn kiválóan sikerült. A minimális szereplőgárda jól teljesít, a filmre költött 10 millió USD a végeredmény szempontjából kevésnek tűnik (az imdb-t böngészve ez már a nyitó hétvégén megtérült, úgyhogy fityisz a fanyalgóknak). Összességében az egészről kijelenthető: végre egy olyan inváziós sci-fi, ami túlélés szempontjából mindenképp próbál a realitás talaján maradni, s az alacsony költségvetés ellenére tisztességesen megcsinált látványelemekkel operál. A többi már csak a befogadón múlik...
A DVD-ről viszont nincs túl jó véleményem. Pláne úgy, hogy bagatell árért lett belőle magyar vonatkozás nélküli BD-m is, megnézem azt is, így most egy DVD-BD kombóban figyelnek a lemezek. Szóval a kép még csak jó, a hang erős közepes. Rengeteg mély van rajt, dübörög az egész szoba, de a párbeszéd és az effektek nagy része túlságosan centerközpontú. A BD hangja ehhez képest igazi kánaán. A DVD extratartalma egyenlő a nullával, ráadásul átugorhatatlan előzetesek után jutunk csak el a menüig. De legalább mostanában a Ne lopj! reklámot már hanyagolják


Kosárba

Nem teljesen értem a sok negatív kritikát a filmmel kapcsolatban, nekem ugyanis nagyon bejött!!

Van egy film, mit film, egy szánalomhalmaz, amit úgy csúfolnak: "csata: los angeles". Az a rakás szerencsétlenség óriási csalódást okozott nekem, ettől a filmtől viszont nem vártam sokat, mégis kellemes meglepetés volt! Nem sűrű ködfelhőben alig látszó ufók vannak benne, hanem premier plánban, nesze, így néz ki szerintünk egy UFO, minden ott van! Van benne nem egy pörgős akció jelenet, a grafika pedig szerintem semmivel sem rosszabb a nagy filmekénél.

Nekem a film kapcsán egyébként ez a csata L.A. valamint Cloverfield utánérzetem volt, ennek a kettőnek a keveréke kb. a film.

Összességében nekem tetszett, a vége pedig egyértelmű folytatást sejtet (ami fent is van már az IMDB-n).

Csodáltam kommersz egyszerûségét, látványvilágát, néhol megmagyarázatlan marhaságait. Szórakoztató, sajnos több helyen lopott elemeket használó (pl. mátrixból kölcsönvett repülô csápos világító bizbaszok), nomeg egy lineáris, átlag ember szemszögébôl bekövetkezett inváziós esemény. Véleményem: a Los Angeles Földi invázió címû lószarra köröket ver. Mind technikailag, mind cselekmény, érdekesség szempontjából. Ez a film egy kellemes meglepetés - már aki nem sokat vár el tôle. Tetszettek a hatalmas kolosszusok, a rombolt város panorámája, melyet többször megcsodálhatunk...technikailag nem spóroltak (sajnos ötletekben annál inkább) . Egyedüli problémám a képminôséggel volt. Fátyolos, homályos, részletszegény. Nem tudom direkt készült-e így, de legalább nem kapkodták a kamerát! Nem bántam meg a vételt, azt kaptam amit vártam. Laza durr-bele bumm b-movie mai technikával, gyökér érdektelen szereplôkkel. Nem az a minden héten megnézôs darab, inkább hangulatfilm: invázió a lakóparkban. Scifi rajongóknak ajánlanám, persze nem egy Asimov regény... mondjuk lehetett volna olcsóbb is.

Lehet, jobban jártam volna, ha megnézem, kik rendezték a Skyline-t (szólok, a Strause-tesók, akiknek olyan filmek "száradnak a lelkükön" mint az AvP2), illetve ha már ott vagyok, láthattam volna, hogy az imdb-n 4,5 pontot ért. Tehát ilyen az a film, amit egy gyakorlott CGI-stáb ír és rendez...
Volt idő, amikor érdekelt, hogy az akciófilmek és a sci-fi-k névtelen áldozatainak mi a története, a háttere. Na, mostantól nem érdekel, ugyanis a Skyline megmutatta, ennek mennyire semmi jelentősége! A film rögtön egy idegen invázió képeivel indít, ami egy baromi jó ötlet, majd amikor már éppen belelendülne az ember, akkor hopp!, a mézesmadzag tovalibben (visszapörgetve az időt), és húsz percig kell bámulni, ahogy a főbb szereplők mojitot szopogatnak a medenceparton, buliznak a tetőlakásban, házasságot törnek és a munkájukról (nanáhogy számítógépes grafikusok!) beszélgetnek. A húsz percből összesen kettő, azaz 2 információ fontos, de ezek kiderültek a prológusból is, tehát a 92-ből 20 perc felesleges. Újabb összesen 20 perc megy el arra, hogy a szereplők maguk elé révednek a hotel különböző helyiségeiben (20 dolláros díszletek között), lelkiznek, és az írók által "kifelejtett" statisztákat keresik az épületben, miközben...
...miközben azért zajlik az invázió, így speciel ha valaki szeretne nem túl egyedi (zsinórba tudnám sorolni azokat a számítógépes játékokat, amikből az ötleteket lo... khmm, "kölcsönözték"), de mindenképpen látványos űrlényeket nézni, ahogy megtámadják a Földet jól megkomponált akciójelenetek közepette, valamint azt, hogy a hadsereg hogyan próbálja a gyarmatosítást megakadályozni, akkor nyugodtan bizalmat szavazhat a Skyline-nak. Ilyenkor látszik igazán, kik is csinálták, és bár az nyilvánvaló, hogy halvány dunsztjuk sem volt, egyik akciójelenetet hogyan kéne összekötni a másikkal, ahogy arra sem lehetett ötletük, hogy mi a háttere a lényeknek és az inváziónak (utalás sincs rá, mindent az átlagemberek szemszögéből mutatnak) ezekért megérte megnézni. Csak hát ezekből meg olyan kevés van, és mivel a nézőpont állandó (a hotel), így még mozgalmasságukban is elég statikusak...
Aztán még ott a finálé: hogy a film folytatja ott, ahol már elvileg vége kéne lennie, az egy remek húzás; viszont hogy nem folytatja ott, ahol folytatni kéne, az meg parasztság!
Röviden: Ha a Skyline-t egy sorozat pilotjaként látom, akkor is zavartak volna a jellegtelen karakterek és a rengeteg üresjárat, de akkor legalább mondhattam volna, hogy oké, ez volt a felvezetés, a látvány jó kárpótlásnak, de majd ezután... Ehelyett csak az érdekelne, hogy ki az, aki a stáblista felbukkanásakor NEM akarta bedobni a távkapcsolóval a tévét, amiért ott hagyják abba, ahol.