Az ajánló nem kicsit lőtt túl a célon, hiszen "óvatlan pillanatában" nem csak a film történetét, hanem annak utóéletét is leírja, ami igazából csak egy ok miatt nem zavaró: a film valós eseményeket dolgoz fel. Ilyenkor a végkifejletnek (ami akár ismert is lehet) kisebb szerep jut, mint a tanulságoknak (pl.: "Hogyan fajulhattak idáig a dolgok?")... ha vannak... és lesznek.
Annak ellenére, hogy nem vagyok vallásos, aránytalannak tartom, hogy mondjuk az egyházi felsővezetés mocska időnként leszivárog, és beszennyezi azokat, akiknek ehhez semmi közük. Például vannak ott a filmben levő szerzetesekhez hasonlók is, akiknek mindenféle nemzeti és vallási csatározások zajlanak a feje felett, ők viszont csak három dolgot szeretnének: élni, imádkozni Istenhez és segíteni a környékbelieknek, képességeik, lehetőségeik szerint, bárkinek. Utóbbit ha kell, gyógyítással, ha kell, ügyintézéssel, de akár szerelmi ügyekben is felkeresik őket. A konkrét esetben ráadásul a közösség muzulmán, saját vallási vezetőkkel, akik -micsoda skandallum!- ahelyett, hogy eltipornák a "hitetlen kutyákat", inkább megtalálják az együttélés és a közösség együttes támogatásának lehetőségét. Kikérik egymás véleményét a fontosabb kérdésekben, elmennek egymás szertartásaira, megtartják egymás ünnepeit. Vallásukban a közös pontokat keresik, és nem azt, ami szétválaszt. Szolgálatukat nem árnyékolja be sem a hatalom-, sem a dicsőségvágy.
Azonban a külvilág folyamatait nem lehet tartósan figyelmen kívül hagyni, az helyet követel magának, és megszokottság nyugalma ellenében megjelenik a félelem. A film pedig ezt mutatja be, vagyis hogy ki hogyan reagál az egyre fenyegetőbb veszélyre, ki hogyan éli meg ezt, ki milyen döntéseket hoz, hogy az új körülmények között is megtalálja a helyét... már persze akkor, ha az "új világban" még van/lehet ennek helye annak, amit magukból nem akarnak/tudnak megváltoztatni.
Kicsit zavarosnak tűnhet, amit leírtam, de a film eseményeinek fényében mindennek értelme lesz. Csak támpontnak: a legjellemzőbb dolog talán az egészből az, amikor az egyik szerzetes rokonai elmondják, hogy az ottaniak a semlegességükben kerestek "menedéket"... pedig legtöbb esetben a semlegesség inkább azt eredményezi, hogy mindkét oldalról támadás éri őket, hogy senkinek nem lesznek elég "jók", és kikiáltattnak a "másikak" cinkosává. Két tűz között lenni pedig mindennél veszélyesebb...
Igen, a rokonokat említettem az előbb, ugyanis a remek kép és eredeti hang mellett (a szinkronba éppcsak belehallgattam, az sem tűnt vészesnek) kevés extra is van, például az itt is jelölt kisfilm. A tévéműsor 20 perce röviden kitér a valódi emberekre a szerep mögött, a családra és a film készítésének körülményeire is.
Röviden: Kiváló filmalkotás, annyiféle réteggel, hogy összeszámolni is nehéz. Emberi történet hitről, elvekről, félelmekről és kötelességtudatról, miközben vitaindító is lehet filozófiai, politikai, vallási vagy akár nemzetiségi kérdésekben.