Rendezői változat
Esetleg tudja valaki, hogy a rendezői változatban melyik jelenetek az extrák mert én sajnos nem vettem észre?
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
A nagy indiánkönyv pt. II
A hozzám hasonló vén rókák gondolom, még emlékeznek gyerekkorukra, amikor is a mainál sokkal ingerszegényebb világban egy-egy könyv volt a kikapcsolódás kulcsa, egy-egy könyv volt a képzeletbeli utazás eszköze. S melyik fiúgyermek ne rajongott volna anno az indiános regényekért, Karl May illetve J.F. Cooper műveiért?? Más lett a világ, az emlék azonban máig megmaradt: a csodálatos kalandok a különféle regényhősökkel a rézbőrűek és sápadtarcúak között… és egyúttal ide kapcsolódik egy kis háttérinfó is a filmhez: Az utolsó mohikán J.F. Cooper ötkötetes könyvsorozatának második epizódjának megfilmesítése. Elég szabad értelmezésben ugyan, mert jócskán eltér annak cselekményétől, de a lényeget, a drámákat változatlanul hagyta. S az is elgondolkodtató, Hollywood miért nem lát(ott) fantáziát mind az öt könyv adaptálására – jó kis kaland lehetett volna…
Most, a frissen vásárolt BD-n újranézéskor gondolkodtam el rajta, tulajdonképp mennyi szállal is kötődöm én ehhez a filmhez… Kezdve a gyerekkorom olvasmányitól, Cooper regényeitől a rendező, Michael Mann és a főszereplő Daniel Day- Lewisen keresztül a már-már betegesen imádott filmzenéig. E kapcsok külön-külön is eredményezhetnék azt, hogy Az utolsó mohikán kedvencem legyen, de így együtt – ráadásul egy nagyszerű moziban - törvényszerű a siker. Már az elején, a vadászatnál kilóra megvett a mozi, a zenével, a csodás képekkel, az indiánok mérhetetlen alázatával természet felé. Aztán ahogy jutunk előre a történetben – ami, meg kell mondjam, semmivel nem lett rosszabb a könyvénél – úgy éltem magam egyre jobban bele Sólyomszem, Unkasz és Csingacsguk útjába. Részben azért, mert végtelenül szimpatikus, szerethető karakterek, egy letűnt kor megtestesítői, részben a rekonstruált az észak-amerikai táj varázsa, s részben a nagyszerű, érzelemdús, és kalandos történet miatt. Látunk csapdát az erdőben, egy erőd ostromát, skalpolást, kézitusát indiánok között, kenus menekülést a folyón, valódi önfeláldozást és igazi drámát a végén. Mindezt egy totál hitelesnek tűnő korrajzzal, egy vérbeli INDIÁNOS filmben. Anno, gyerekkoromban teljesen hidegen hagyott az angol-francia kakaskodás a kanadai határon, ma már ezt is más szemmel nézi az ember…
Daniel Day-Lewis kiváló választás volt Sólyomszem szerepére, de az indiánok is zseniálisak: különösen a huron(sziú)Ravasz Róka, azaz Magua illetve a delavárok(mohikánok) vezetője, a legendás és gyerekkori példakép Csingacsguk. Érdekes, hogy olvasmányaimban jóval fiatalabbnak képzeltem, de belegondolva, hogy fia, Unkasz is kész felnőtt, ez így volt reális. Duncan és a Monro lányok is eltalált karakterek – a casting, akárki is csinálta, példás. Mint ahogy Michael Mann munkája is, az ő maximalizmusa szinte kézzel fogható a filmen. Mondom ezt akkor is, ha egy bődületes – ámbár mosolyogtató - hiba végül is bennmaradt a filmben: mikor Sólyomszem a végén rohan Maguáék után, az egyik sziklára támaszkodva a szikla „behorpad”, a ráterített szürke pokróc besüpped egy pillanatra…
Ha csontig elemezné az ember, biztos találna benn hibákat, mint minden filmben. Ha nem érint meg, ha nem érdekel az egész világ, biztos nem nyújt ekkora élményt, mint nekem nyújtott… Én azonban nem is vagyok képes keresni benn semmi rosszat, Az utolsó mohikán film általi rebootja akárhányadik nézéskor képes elvarázsolni. S itt kell megemlítenem az ehhez szervesen kapcsolódó zenét is: a filmtörténelem egyik legjobb soundtrackja, még akkor is, ha az alapmotívum és az abból kifejlesztett The Kiss című dal (az ébresztőhangom) egy kelta népdal feldolgozása. Borzongatóan gyönyörű…
A BD-n, meglepetésre nincs magyar hang, így igazából kisebb csoda, hogy ez így meg is jelent itthon. Az angol DTS HD MA nem egy világmegváltás, de a zene gyönyörűen szól, s az ágyúdörgések is tisztességesek. A három darab feliratos kisfilm viszont kiváló anyag, ha jól tudom, eddig ez nem volt elérhető, nem túl bőséges, de korrekt betekintés a film készültébe. Ezek fényében a DVD-hez képest mindenképp előrelépés. Meg különben is: nagyszerű film nagyszerű zenével.
Kosárba!
Most, a frissen vásárolt BD-n újranézéskor gondolkodtam el rajta, tulajdonképp mennyi szállal is kötődöm én ehhez a filmhez… Kezdve a gyerekkorom olvasmányitól, Cooper regényeitől a rendező, Michael Mann és a főszereplő Daniel Day- Lewisen keresztül a már-már betegesen imádott filmzenéig. E kapcsok külön-külön is eredményezhetnék azt, hogy Az utolsó mohikán kedvencem legyen, de így együtt – ráadásul egy nagyszerű moziban - törvényszerű a siker. Már az elején, a vadászatnál kilóra megvett a mozi, a zenével, a csodás képekkel, az indiánok mérhetetlen alázatával természet felé. Aztán ahogy jutunk előre a történetben – ami, meg kell mondjam, semmivel nem lett rosszabb a könyvénél – úgy éltem magam egyre jobban bele Sólyomszem, Unkasz és Csingacsguk útjába. Részben azért, mert végtelenül szimpatikus, szerethető karakterek, egy letűnt kor megtestesítői, részben a rekonstruált az észak-amerikai táj varázsa, s részben a nagyszerű, érzelemdús, és kalandos történet miatt. Látunk csapdát az erdőben, egy erőd ostromát, skalpolást, kézitusát indiánok között, kenus menekülést a folyón, valódi önfeláldozást és igazi drámát a végén. Mindezt egy totál hitelesnek tűnő korrajzzal, egy vérbeli INDIÁNOS filmben. Anno, gyerekkoromban teljesen hidegen hagyott az angol-francia kakaskodás a kanadai határon, ma már ezt is más szemmel nézi az ember…
Daniel Day-Lewis kiváló választás volt Sólyomszem szerepére, de az indiánok is zseniálisak: különösen a huron(sziú)Ravasz Róka, azaz Magua illetve a delavárok(mohikánok) vezetője, a legendás és gyerekkori példakép Csingacsguk. Érdekes, hogy olvasmányaimban jóval fiatalabbnak képzeltem, de belegondolva, hogy fia, Unkasz is kész felnőtt, ez így volt reális. Duncan és a Monro lányok is eltalált karakterek – a casting, akárki is csinálta, példás. Mint ahogy Michael Mann munkája is, az ő maximalizmusa szinte kézzel fogható a filmen. Mondom ezt akkor is, ha egy bődületes – ámbár mosolyogtató - hiba végül is bennmaradt a filmben: mikor Sólyomszem a végén rohan Maguáék után, az egyik sziklára támaszkodva a szikla „behorpad”, a ráterített szürke pokróc besüpped egy pillanatra…
Ha csontig elemezné az ember, biztos találna benn hibákat, mint minden filmben. Ha nem érint meg, ha nem érdekel az egész világ, biztos nem nyújt ekkora élményt, mint nekem nyújtott… Én azonban nem is vagyok képes keresni benn semmi rosszat, Az utolsó mohikán film általi rebootja akárhányadik nézéskor képes elvarázsolni. S itt kell megemlítenem az ehhez szervesen kapcsolódó zenét is: a filmtörténelem egyik legjobb soundtrackja, még akkor is, ha az alapmotívum és az abból kifejlesztett The Kiss című dal (az ébresztőhangom) egy kelta népdal feldolgozása. Borzongatóan gyönyörű…
A BD-n, meglepetésre nincs magyar hang, így igazából kisebb csoda, hogy ez így meg is jelent itthon. Az angol DTS HD MA nem egy világmegváltás, de a zene gyönyörűen szól, s az ágyúdörgések is tisztességesek. A három darab feliratos kisfilm viszont kiváló anyag, ha jól tudom, eddig ez nem volt elérhető, nem túl bőséges, de korrekt betekintés a film készültébe. Ezek fényében a DVD-hez képest mindenképp előrelépés. Meg különben is: nagyszerű film nagyszerű zenével.
Kosárba!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)