Életben maradni
Olyan értékes kiadvány ez, mint amilyen értékes gyöngyszem az űrben úszó kék bolygónk, a Föld.
Mert a történet azért többről is szól mint pusztán a Föld körül 80000 km/órás sebességgel száguldó pusztító űrszemét miatti George Clooney és Sandra Bullock alakította két űrhajós kisodródásáról a világűrbe ahol azok kétségbeesetten próbálnak megkapaszkodni a semmiben és valahogyan visszatérni a Földre. Hanem mindezt az életben maradni akarásról szóló egyszerű történetet olyan költőien gyönyörű képekben meséli el a rendező az operatőr és a zeneszerző hogy, az ámulattól tátva marad a néző szája. A lélegzetelállító űrbéli képek szinte inspirálnak az elmélkedésre és egyben ez a film egyik nagy erénye is, a zseniális operatőri munka ami nem csak gyönyörű, de egyben izgalmas és szemléletes fizika óra is lehet az űrbeli körülményekről. A film elejétől az utolsó percéig, minden képkockája egyetlen pillanatra sem untat. Már vagy tízszer láttam, de még mindig találok benne valami újat. Mert azért hányan mondhatjuk el, hogy megtapasztalhattuk valaha az űrbeni súlytalansági élet minden szépségét és veszélyét is egyszerre?
Mindehhez a változatos éteri és katarzis élményt nyújtó felemelő zene asszisztál ami néhol viszont- amikor a puskagolyó sebességgel száguldó törmelék miatt elszabadul a pokol- olyan húsba markoló zsigeri félelem érzést kelt mintha a fém szaggatná az emberi testet.
A két szinész teljesítménye és mélyen kidolgozott karaktere is 100 százalékosan maradandó élményt nyújt. Clooney még a legnagyobb vészhelyzetben is önmaga paródiájaként non-stop sármőrködik és tingli-tangli country zenét hallgat,de ha kell meglepően mély érzelmeket is képes kimutatni, csakhogy megnyugtassa rémült kisegér módjára bepánikolt űrhajós társnőjét. Sandra Bullock pedig tökéletes átéléssel alakítja a kislánya elvesztése miatti világfájdalmát még az űrbe is magával cipelő aztronauta szerepét. Két legkedvencebb jelenetem az mikor Bullock egy űrkabin menedéket nyújtó belsejében magzatpózban lebeg a súlytalanság állapotában vagy amikor magányos és tehetetlen kétségbeesésében kutyavonítást utánozva ugat mintha csak a holdat akarná megugatni.
A kiadvány képe tökéletes, sőt! Földünk űrbéli látványa mintha még ragyogóbbnak is látszana, mint a valóságban. De azért ha az extra tartalmat egy bónus korongra helyezték volna és nem a filmet tartalmazó lemezre akkor a kép még tökéletesebb lett volna.
Mivel az űrben nem terjednek a hanghullámok ezért a film hangmérnökei is igyekeztek reális hangkeverést alkotni, de azért az eredeti angol hangsáv mégis nagyon kifinomult és a térhatás is intelligensen szól minden hangfalon. Ám a magyar szinkron már nem annyira kielégítő. Clooney hangsúlyozásához nem illik és nem is ér fel magyar megfelelője, valamint
míg az eredetiben Sandra Bullock pl. legalább 56-szor cincogja el azt a szócskát: „No”. „No, no, no, no, no, no.” az magyarul már nem hangzik sem ugyanúgy sem ugyanannyiszor.
A térhatásban nekem mégis az a rész tetszett a legjobban, mikor a Clooney alakította űrhajós megkérdezi Sandra Bullockot, hogy mit szeret legjobban a világűrben és a nő lenyűgüzve a Föld grandiózus látványától ezt suttogja magának „A csendet”. Suttogó hangját ekkor a hátsó hangfalakból hallani.
Sajnos a magyar hangsávon ez a rész, meg még néhány, már nem ugyanoda van pozicionálva.
Páratlan élménnyel kényezteti magát aki végignézi az extraként adott majdnem 3 órás 14 fejezetekre osztott tartalmas és érdekfeszítő anyagot, ami felér egy rendezői kommentárral is, plusz Nasa felvételek és szakmai magyarázat segítségével gyorstalpaló ismeretszerzés is a súlytalansági állapotokról, valamint szól az arra való fizikai felkészülésről, az előkészületekről, a lélegzetelállító kamera beállításokról, az űrben uralkodó fényviszonyokról, a díszletek realisztikus megalkotásáról, vizuális trükkökről, filmzenéről, ahogy a zeneszerező végigkommentál egy szemkápráztató jelenetet, hangeffektusokról, a Clooney és Bullock közötti kiváló munkakapcsolatról, bohóckodásokról a forgatások közben, metafórikus képi ábrázolásokról a filmben, a jelenetekkel összhangban beleolvashatunk a forgatókönybe és még rengeteg csupa-csupa érdekesség.
Itt megint el lehet mondani, hogy pusztán már az extra tartalomért megéri a blu ray kiadványba fektetni. Ráadásul kapunk még egy 20 perces Nasa dokumentumfilmet is Ed Harris szinész narrációjában az űrszemét világűrbeni elterjedéséről és azon fáradozásokról, hogy miképp lehetne azt eltávolítani. Egyszer nem is elég végignézni mindezt. És akkor még nem is beszéltünk Alfonso Cuaron fia, Jonas Cuaron „Aningaag” című rövid filmjéről, ami azzal az eszkimó férfival történő rádió beszélgetésről szól akivel Bullock az űrben próbált kapcsolatot létesíteni. Ez a rádió beszélgetés azonban most csak az eszkimó férfi szemszögéből mutatja be az eseményeket, Bullocknak csak a hangját hallani. Már a film legelső megtekintésekor is kíváncsi voltam vajon miről beszélhet a rádióban az eszkimó. Megindító, hogy mivel nem értik egymás kommunikációját, szépen elbeszélnek egymás mellett. Míg az űrhajósnő a közelgő haláláról beszél, közben az eszkimó egy nagyon öreg kutyája miatti aggódásáról, akit nincs szíve elaltatni, mert annyira ragaszkodik hozzá. Ez a jelenet habár egyszerű, mégis nagyon szép.
Akárhová kapcsolom is a lemezt, a felvillanyozó extrákra amikből csak úgy árad az éltető kreativitás vagy a film bármelyik pontjára, egyszerűen lenyűgöz és tátott szájjal azonnal a fotelhoz kötöz. Ugyan ez igaz a filmbeli jelenetekbőll lélegzetelállítóan összevágott mozgó menűre is amit hosszan elbámulna az ember. Egyedül az unalmas fehér belső papírborító és a fekete színűre szitázott lemez okoz csalódást,
de azért mégis,a Gravitáció film és a kiadvány egy 10-es skálán a 11-es értéket üti meg és nekem annyira tetszett, hogy holnap ki is lövöm magam az űrbe. A ping-pong készletem már be is csomagoltam.
A Gravitáció bizony az év produkciója és minden bizonnyal be is írta magát a filmtörténelembe! Öngyilkos jelölteknek és életuntaknak különösen ajánlott, mert a film üzenete, még ha ezer okod lenne is meghalni, akkor is, válaszd inkább az életet, törekedj életben maradni, mert az élet jobb!
Mert a történet azért többről is szól mint pusztán a Föld körül 80000 km/órás sebességgel száguldó pusztító űrszemét miatti George Clooney és Sandra Bullock alakította két űrhajós kisodródásáról a világűrbe ahol azok kétségbeesetten próbálnak megkapaszkodni a semmiben és valahogyan visszatérni a Földre. Hanem mindezt az életben maradni akarásról szóló egyszerű történetet olyan költőien gyönyörű képekben meséli el a rendező az operatőr és a zeneszerző hogy, az ámulattól tátva marad a néző szája. A lélegzetelállító űrbéli képek szinte inspirálnak az elmélkedésre és egyben ez a film egyik nagy erénye is, a zseniális operatőri munka ami nem csak gyönyörű, de egyben izgalmas és szemléletes fizika óra is lehet az űrbeli körülményekről. A film elejétől az utolsó percéig, minden képkockája egyetlen pillanatra sem untat. Már vagy tízszer láttam, de még mindig találok benne valami újat. Mert azért hányan mondhatjuk el, hogy megtapasztalhattuk valaha az űrbeni súlytalansági élet minden szépségét és veszélyét is egyszerre?
Mindehhez a változatos éteri és katarzis élményt nyújtó felemelő zene asszisztál ami néhol viszont- amikor a puskagolyó sebességgel száguldó törmelék miatt elszabadul a pokol- olyan húsba markoló zsigeri félelem érzést kelt mintha a fém szaggatná az emberi testet.
A két szinész teljesítménye és mélyen kidolgozott karaktere is 100 százalékosan maradandó élményt nyújt. Clooney még a legnagyobb vészhelyzetben is önmaga paródiájaként non-stop sármőrködik és tingli-tangli country zenét hallgat,de ha kell meglepően mély érzelmeket is képes kimutatni, csakhogy megnyugtassa rémült kisegér módjára bepánikolt űrhajós társnőjét. Sandra Bullock pedig tökéletes átéléssel alakítja a kislánya elvesztése miatti világfájdalmát még az űrbe is magával cipelő aztronauta szerepét. Két legkedvencebb jelenetem az mikor Bullock egy űrkabin menedéket nyújtó belsejében magzatpózban lebeg a súlytalanság állapotában vagy amikor magányos és tehetetlen kétségbeesésében kutyavonítást utánozva ugat mintha csak a holdat akarná megugatni.
A kiadvány képe tökéletes, sőt! Földünk űrbéli látványa mintha még ragyogóbbnak is látszana, mint a valóságban. De azért ha az extra tartalmat egy bónus korongra helyezték volna és nem a filmet tartalmazó lemezre akkor a kép még tökéletesebb lett volna.
Mivel az űrben nem terjednek a hanghullámok ezért a film hangmérnökei is igyekeztek reális hangkeverést alkotni, de azért az eredeti angol hangsáv mégis nagyon kifinomult és a térhatás is intelligensen szól minden hangfalon. Ám a magyar szinkron már nem annyira kielégítő. Clooney hangsúlyozásához nem illik és nem is ér fel magyar megfelelője, valamint
míg az eredetiben Sandra Bullock pl. legalább 56-szor cincogja el azt a szócskát: „No”. „No, no, no, no, no, no.” az magyarul már nem hangzik sem ugyanúgy sem ugyanannyiszor.
A térhatásban nekem mégis az a rész tetszett a legjobban, mikor a Clooney alakította űrhajós megkérdezi Sandra Bullockot, hogy mit szeret legjobban a világűrben és a nő lenyűgüzve a Föld grandiózus látványától ezt suttogja magának „A csendet”. Suttogó hangját ekkor a hátsó hangfalakból hallani.
Sajnos a magyar hangsávon ez a rész, meg még néhány, már nem ugyanoda van pozicionálva.
Páratlan élménnyel kényezteti magát aki végignézi az extraként adott majdnem 3 órás 14 fejezetekre osztott tartalmas és érdekfeszítő anyagot, ami felér egy rendezői kommentárral is, plusz Nasa felvételek és szakmai magyarázat segítségével gyorstalpaló ismeretszerzés is a súlytalansági állapotokról, valamint szól az arra való fizikai felkészülésről, az előkészületekről, a lélegzetelállító kamera beállításokról, az űrben uralkodó fényviszonyokról, a díszletek realisztikus megalkotásáról, vizuális trükkökről, filmzenéről, ahogy a zeneszerező végigkommentál egy szemkápráztató jelenetet, hangeffektusokról, a Clooney és Bullock közötti kiváló munkakapcsolatról, bohóckodásokról a forgatások közben, metafórikus képi ábrázolásokról a filmben, a jelenetekkel összhangban beleolvashatunk a forgatókönybe és még rengeteg csupa-csupa érdekesség.
Itt megint el lehet mondani, hogy pusztán már az extra tartalomért megéri a blu ray kiadványba fektetni. Ráadásul kapunk még egy 20 perces Nasa dokumentumfilmet is Ed Harris szinész narrációjában az űrszemét világűrbeni elterjedéséről és azon fáradozásokról, hogy miképp lehetne azt eltávolítani. Egyszer nem is elég végignézni mindezt. És akkor még nem is beszéltünk Alfonso Cuaron fia, Jonas Cuaron „Aningaag” című rövid filmjéről, ami azzal az eszkimó férfival történő rádió beszélgetésről szól akivel Bullock az űrben próbált kapcsolatot létesíteni. Ez a rádió beszélgetés azonban most csak az eszkimó férfi szemszögéből mutatja be az eseményeket, Bullocknak csak a hangját hallani. Már a film legelső megtekintésekor is kíváncsi voltam vajon miről beszélhet a rádióban az eszkimó. Megindító, hogy mivel nem értik egymás kommunikációját, szépen elbeszélnek egymás mellett. Míg az űrhajósnő a közelgő haláláról beszél, közben az eszkimó egy nagyon öreg kutyája miatti aggódásáról, akit nincs szíve elaltatni, mert annyira ragaszkodik hozzá. Ez a jelenet habár egyszerű, mégis nagyon szép.
Akárhová kapcsolom is a lemezt, a felvillanyozó extrákra amikből csak úgy árad az éltető kreativitás vagy a film bármelyik pontjára, egyszerűen lenyűgöz és tátott szájjal azonnal a fotelhoz kötöz. Ugyan ez igaz a filmbeli jelenetekbőll lélegzetelállítóan összevágott mozgó menűre is amit hosszan elbámulna az ember. Egyedül az unalmas fehér belső papírborító és a fekete színűre szitázott lemez okoz csalódást,
de azért mégis,a Gravitáció film és a kiadvány egy 10-es skálán a 11-es értéket üti meg és nekem annyira tetszett, hogy holnap ki is lövöm magam az űrbe. A ping-pong készletem már be is csomagoltam.
A Gravitáció bizony az év produkciója és minden bizonnyal be is írta magát a filmtörténelembe! Öngyilkos jelölteknek és életuntaknak különösen ajánlott, mert a film üzenete, még ha ezer okod lenne is meghalni, akkor is, válaszd inkább az életet, törekedj életben maradni, mert az élet jobb!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/1)