• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
böngésző

purple rain termékkritikái:
Találatok száma: 7 db. (1 oldal) | Jelenleg mutatva: 1. oldal (1-7. termék)
Termék/oldal: 20 | 40 | 60 | 80 | 100
<<< első oldal
< előző 1 következő >
utolsó oldal >>>
1.


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!
Blu-Ray Részletek >


purple rain
értékelése:
2012. nov. 29. - 22:31
Batman az örökkévalóságnak
Emlékszem, az egész 2005-ben kezdődött. A szívemhez kaptam, mikor meghallottam mire készül az álomgyár. Batman reboot?? Nem tanultak Schumi bácsi fiaskójából, aki tönkrevágta az egészet, gyermekkorom hősét, első általános iskolai farsangi jelmezem ihletőjét? Nem? Tim Burton első két filmje annyira de annyira fantasztikusra sikeredett, hogy egyből a hatása alá kerültem Batman, a gonoszok Jokerrel az élen, Danny Elfman örök klasszikus dallamai, a díszletek, az egész látványvilág, minden úgy ahogy volt az életem részévé vált azonnal. Ezek után jöttek itt nekem, hogy kézbe veszi az ügyet valami fickó, aki forgatott visszafelé egy filmet és hogy az milyen jó meg látnoki volt meg minden. Nyeltem egy nagyot, nem éreztem, hogy szükségem van erre. Persze mire felocsúdtam, jött az újabb pofon, ami végleg a lázadó oldalra lökött. MI AZ, HOGY NEM JOKER ÖLI MEG WAYNE SZÜLEIT???????? Ez az egyetlen, amit a lentebb írtak ellenére se tudok a mai napig megemészteni.

Az első rész érdekes témát választott. Megtudjuk, hogy mitől is lett Wayne az a legyőzhetetlen fegyver, az ellenállhatatlan harcművész. Bejön a képbe az Árnyak ligája és annak vezetőe Ra’s al Ghul, akiről lópikulát se tudtam, valamint egy elmebeteg méregkeverő pszichiáter, Madárijesztő. Nem nagy csapat gondoltam, hol van ez Nicholson Jokeréhez képest, nem ígérkezett valami nagy nyitánynak. Bale annyira még nem volt nálam képben, a többiekről meg összesen annyit tudtam, hogy Caine filmjeiből kettőt se láttam, Morgan Freemen pedig mindig a bölcs dumát nyomató öreg képében maradt meg oszt annyi, Katie Holmes pedig Dawson álmai tárgyát képezte tinédzserkorban. Mindezek ellenére a film ütött, óriási hangulata volt, elementáris erővel tarolta mindazt az előképet, előítéletet amit felállítottam magamban. Kaptunk egy mély, emberi sorsdrámát, egy bosszúfilmet az útkeresésről, arról, hogy milyen az amikor feláldozunk mindent, még a boldogságot is, milyen az amikor az ember tántoríthatatlanul eltökélten halad a cél felé melyben szilárdan hisz. Csodálatosan kidolgozott város, ruhák, járművek, történet. A cuki Joker kártya a végén pedig még faszább folytatást ígért. Meg is jött, mégpedig Heath Ledger olyan alakításával, ami abszolút kiérdemelte az Oscart és ezzel körülbelül a teljesítmény egy százalékát tudtam értékelni. Itt se voltam boldog, hogy ő jön, se a szinkronjának Bucikánknak, de már nem mertem olyan negatívan hozzáállni mint az első részhez, jó nagy pofára esés is lett volna, na. Megnéztem és nem hittem a szememnek. Ilyen nincs, egyszerűen nem létezhet. Kétszer kellett megnéznem moziban, muszáj volt, hogy mindenki ugyanazt a filmet látta-e mint én… Ilyen komplex, rafinált, gonoszt, ilyen rohadt jó történetet és ilyen csavarokat (meghal Rachel? Batman a gonosz, a gyilkos?) azt hittem nem lehet kitalálni. A mozizás legszebb pillanatait idézte fel bennem, amikor még a történet és a szereplők is számítottak. Olyan sodró lendülettel indult neki a film az első másodperctől, hogy az utolsóig kitartva, az ember talán levegőt se vett közben. A bankrablós nyitó szekvenciától kezdve rengeteg maradandó jelenet, idézet és egy elmebetegnél is durvább Joker, aki amellett, hogy zseni, még véghez is vitte a tervét. Ilyen előélet után az ember most már azért aggódott, hogy a 3. rész tud-e többet nyújtani. Nos ha többet nem is, de sok mást igen. Bane iszonyat, az eredeti hanggal nézve futkos az ember hátán a hideg. Ha Jokerrel egy filmbe rakták volna, tuti kő kövön nem marad se Batmanből, se Wayne-ből ez szinte biztos. A lelki és fizikai terror két ilyen képviselője ellen egy hadsereg is kevés. Bane-re visszatérve, minden egyes jelenete maga az örökkévalóság. Hibátlanul megírt szövegek, megindító nagymonológok és baromi jó indíték Gotham pusztulására. Moziban nézve, sok-sok hiba feltűnt, ami ugyan megvolt az előző részben is, de ott a cselekmény nem hagyott időt gondolkodni. Itt viszont volt pár kellemetlen jelenet (géppuskások rommá lövik a feléjük tartó rendőröket és kereken egy esik el), mégis ami elsőre a legkevésbé jött át, az a Bane VS. Batman első felvonása. Végig az volt az érzésem, hogy Bane egész egyszerűen attól erős, attól verhetetlen, mert ugyanattól az ütéstől, amitől más kifekszik, ő egyhelyben áll, mert a rendező így utasította. Sajnos ez a legrosszabb Bud Spencer-Terence Hill pillanatokat idézte fel bennem, és ez a rossz szájíz máig megvan, annak ellenére, hogy maga a küzdelem baromi profi baromi hangulatos azzal a megoldással, hogy nincs alatta zene, csak a fájdalom, küzdés hangjai jönnek át. A lezárást sokan szidták, véleményem szerint, zseniális. Ahogy a leltárt nyilvántartó nő kiejti a Robin nevet, kacarászva a készítők anyjukat szidtam, hogy ezt ilyen pofátlanul lazán dobják az arcunkba, amikor Gordon felügyelő végigsimítja a Batman lámpát, vagy tökéletes keretbe foglalásként, ahogy Blake feláll a barlangban a lámpával, denevérek gyűrűjében, akárcsak Wayne ugye az első részben. Sírni tudtam volna a gyönyörtől.

Felköpnék az égbe és aláállnék, nem is én lennék, ha nem hoznám szóba a soundtrack-et. Zimmer (és az első két résznél James Newton-Howard) mindig is a legnagyobb kedvencem volt. Sokan szidják, hogy lop, amiben azért a nagy legenda Williams simán a nyomába érhet, az viszont tényleg árnyékot vet a teljesítményre, hogy sok-sok háttérírót alkalmaz én azonban a legnagyobb kedvencként tartom számon. JNH és Zimmer az első két rész zenéjén úgy dolgoztak, hogy Zimmer írta az akciórészek zenéjét, JNH pedig az érzelmesebbekét. Mindkét album hibátlan, az első albumról említést érdemel többek között a Molossus című akciódús szám, valamint az a tény, hogy a track-ek nevei egy-egy denevérfaj latin nevei és 4-9ig a kezdőbetűket összeolvasva a BATMAN szót kapjuk. A második album már sokkal karakteresebb, egyértelműen a Like A Dog Chasing Cars tétel viszi a prímet minden szinten, ahogy egy fórumban kiválóan megfogalmazták, korunk Vadnyugat-témája. A harmadik album érdekessége pedig, hogy a Bane-témához kerestek egy nyelvet, amin a felemelkedés szó érdekesen hangzik, ez lett a deshi bashara ami olyan formában került be a zenébe, hogy Zimmer összegyűjtötte a honlapján, ahogy a világ minden táján élő rajongók feléneklik, felkántálják a szöveget, ő pedig belegyúrta a zenébe.

Végtelen pofázásom utolsó részeként összességében véleményem szerint, olyan trilógia született, ami méltó Batman-hez, valamint minden nagy és legendás filmsorozathoz. Nolan zsenialitása abban (is) áll, hogy egy képregény alapú akciófilmet úgy visz vászonra, hogy ennek ellenére szól valamiről, hangulatot teremt, maradandó élményt nyújt úgy, hogy közben izgulunk a szereplőkért, szinte velük lélegzünk, átérezzük amit ők. A zene pedig az év albuma.

Kritika elbírálásának dátuma: 2012. dec. 3. - 20:54
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.8/10 volt.
2.


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


purple rain
értékelése:
2012. okt. 16. - 22:04
No more Xenomorph
SPOILER

A film, ami átírta 33 év történelmét. Jelentősége csak a Star Wars előzménytrilógiájához hasonlítható, természetesen nem a megvalósítás tekintetében, hanem abban, hogy itt is a filmtörténelem fontos szereplőről tudjuk meg, hogy honnan is jöttek.

Azt kell mondjam, ennek épp itt volt az ideje. Kicsit már kezdtem unni a régi 4 részt, amiből ráadásul az elsőt sose bírtam végignézni olyan uncsi, a harmadik pedig nem annyira szórakoztató, bár kétségtelen, hogy a Ripley arca előtt fél centivel csattogó fogsor egy életre beitta magát a sejtjeimbe. Oly módon lett hozzákezdve az új filmhez, amiről legszebb álmaimban se gondoltam volna. Leéltem egy teljes életet azzal az ismerettel, hogy ezek az Alien-lények, nem mások mint egy másik bolygó lényei, egy ismeretlen faj, akik valahogy a mi "környékünkre" vetődtek, számunkra egyszerűen xenomorphok. Erre mit kapok a pofámba 2012-ben??????? Ezek majdhogynem isteni lények, melyek (talán) úgy lettek kitenyésztve "számunkra". Mivel az új történek közel sem teljes nem igazán mennék bele, hiszen annyira nyitott szinte minden kérdés, hogy az ember csak találgatni tud, az meg kellemetlen, hisz az új rész megjelenésekor nem szeretném visszaolvasni a mostani blődségeimet :)

Azt gondolom, a régi filmek kedvelői minden jellegzetes motívumot. Hibernálás utáni ébredés, droid barátunk, az "áruló" aki visszajuttatná a lényt a Földre (talán... persze ez is nézőpont kérdése), valamint az űrhajók és a barlang klausztrofób, teljesen nyugtalanító hangulata, valamint a túlélők csekély száma. Az igazság az, hogy nem tudtam mit várjak, de letaglózott az egész. Nem tudtam szóhoz jutni órákig, értelmesen nem tudtam a filmről mesélni, bárki kérdezett. Kétségtelen, hogy maximális nyitottság és rugalmasság kell a befogadáshoz, hogy az ember túllépjen pár logikai bakin (a Prometheus vs. Juggernaut után utóbbi gyakorlatilag felszíni sérülés nélkül, mondhatni sértetlenül ér földet, akarom mondani talajt). Ezen felül viszont kérdések tucatjai, melyek kiváló vitákra adhatnak okot, már persze ha az ember célja nem az, hogy szarnak állítsa be a filmet, hanem érdemben megfejtse mi miért és hogyan?? Remélem a bődületes mennyiségű extra ebben a segítségemre lesz, mindenesetre a már a kimaradt jelenetek meggyőztek róla (megtudom, hogy miért esett az embereknek a Tervező), hogy ezt most érdemes végigseggelnem. Arról nem beszélve, hogy a csajommal néztem, aki felváltva pofázott hozzám és nyomkodta a karján a keléseket, vagyis lemaradt "pár" "lényeges" momentumról, ennek ellenére (és annak, hogy a véleménye szerint a film beteg és a készítői is beteg lelkületűek) végig szándékozza nézni velem a 3 óra 40 perces werkfilmet.

Összegezve ajánlom minden sci-fi rajongónak (kurva nagy hiányt töm be) és minden Alien-univerzum szeretőnek, mert abszolút helyben van, a filmet nézve. A látvány fenomenális, az effektektől mállik a vakolat, a történet pedig bár nehezen emészthető, aki nyitott rá, annak az év egyik legnagyobb élménye lehet (nekem speciel eddig talán a legeslegesleg, pedig volt aki Felemelkedett a vásznon....:))
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. okt. 25. - 7:50
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7/10 volt.
3.
Tombstone - Halott város Tombstone (1993)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!
Blu-Ray Részletek >


purple rain
értékelése:
2012. ápr. 6. - 14:49
Tegnap volt szerencsém hozzá először. Nem tudtam mit várjak, a sok jó miatt megvettem. Csalódás. Első nekifutásra azt mondanám, elég jól fogadtam, aztán rádöbbentem ez valószínűleg annak tudható be, hogy ritkán nézek westernt, új színfolt volt az életemben. Kíváncsi voltam a végére, hogy cseng le az egész film, mi lesz belőle. Egy nap ráalvást követően vannak kérdések/kétségek... A legnyilvánvalóbbal kezdeném. Az a nyomorult bajusz..... Lehet korhű akart lenni, de annyira de annyira kilóg a látványból, hogy ilyet ritkán látni. Egész egyszerűen nem tudtam annyira elmerülni a filmben, hogy ha megláttam a bajuszt, ne arra figyeljek, ne attól rettegjek, hogy mikor esik le :) Főgonoszunk J. Ringo abszolút nem váltott ki érzéseket, gyakorlatilag semmit nem tett azért, hogy a halálát kívánjam. A vele való leszámolás is meglepő volt... A félig-meddig haldokló Doc előbb odaér a küzdelemre mint Wyatt? Honnan tudta, hogy hova kell menni egyáltalán? (Na jó ez most ugrott be, lehet ott volt ő is, mikor megmondták Wyatt-nek). Az a pisztolypárbaj pedig maga volt a vicc... Én úgy emlékszem nem így párbajoznak egy westernben. Ami a cselekmény lendületét illeti, ott is voltak gondjaim. Az első épkézláb eseményre másfél (!!!) órát kell várni, addig gyakorlatilag a város szürke kis élete bontakozik ki a kisebb-nagyobb helyi, személyes problémákkal. Ez egy kétórás filmnél szörnyen sok idő nálam, igazából egy kicsit fel is adtam, ugyanis ha egy kétórás film első másfél órájában nem történik semmi különös, akkor ott az utolsó fél órában vagy összesűrítenek mindent, vagy ott se történik semmi és pofára esünk, vagy az ember ki se bírja várni... :) Nos a film a végére kicsikét felpörgött, de azt gondolom, hogy egy átlagos westernhez képest még így is csigusz, magához képest mérve lett a tempó gyorsabb...
Csalódás volt a film, az "egyszer fogyasztható" kifejezés maximálisan találó rá. Van benne valami megfoghatatlan kisugárzás, Kurt Russell tekintete például abszolút magához vonzotta az érdeklődésem, látszik, hogy kemény meg minden, de kb ennyi.......... A történelmi hátteret nem firtatnám, nem ismerem a legendát, biztos így volt ahogy filmre vitték.
Első bálozóknak csak saját felelősségre! :)
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. szep. 24. - 7:32
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.4/10 volt.
4.
Perzsia hercege – Az idő homokja Prince of Persia: The Sands of Time (2010)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


purple rain
értékelése:
2012. szep. 7. - 22:41
Miből lesz a cserebogár?
Általános iskolai kevés emlékeim egyike közé tartozik, hogy számítástechnika órákon nem tudtuk eldönteni: Golden Axe vagy Prince of Persia jegyében teljes az óra? Nem akarnék állást foglalni ennyi évvel később, mondjuk azt, hogy igazságos fifti-fifti volt a pár év egyenlege. Teltek múltak az évek az emlék pedig a homályba veszett. Tartott az egész addig, míg a mókás nevű Ubisoft meg nem jelent a kétezres évek elején egy teljesen új köntösbe (szigorúan mérgező!!) öltöztetett változattal. Az embert természetesen először a névvel lehet megvenni, de a játék azt gondolom, hogy maradéktalanul kárpótolt minden rajongót az eltelt időért. Követte még a játékot pár rész (személyes kedvenc a második, Warrior Within, ami valami elképesztő világot tár elénk látványban és összetettségben egyaránt), mindegyik megállta a helyét a saját maga állított mércék szerint is.

Pár éve aztán robbant a (hír)bomba, hogy filmet akarnak csinálni belőle. Mit mondjak elkezdett hevesen verni a kis szívecském. Előtört az ifjúkor emléke, a sok-sok álmatlan végigszidott éjszaka miközben toltam a játékokat (természetesen az összes részt, az újakkal egyetemben) és azt gondoltam, végre! Látva aztán az első képeket a filmből, az első trailert, a heves szívverés közepette a 10 ujjam is elkezdtem nyalogatni. Megcsinálták! Mondhat bárki bármit (én nem is értem, hogy a fenébe lett ez bukta...) ez a film a maga kategóriájában egy fantasztikus mestermunka! Persze tudom, hogy fejvakarásra késztet egy ilyen minősítést leírni egy kalandfilmmel kapcsolatban de ha valójában magát a filmet nézzük illetve azt, hogy milyen hiány kielégítésére született azt mondom ez maximális teljesítmény. A szereplők tökéletesen lettek kiválasztva, Jake kiköpött Herceg, a teste porrágyúrva, első pillanatra látszik, hogy született szívtipró. Ahogy apám mondta réges-régen: csúszik szét a nők lába tőle :) Gemma Arterton földöntúli szépség, lehet hogy van rajta 6 réteg vakolat, de az alapanyag akkor is fantasztikus. Érzési szexi száj, fej, szem, csípős szókincs, szinte vibrál a levegő hőseink között az első perctől kezdve. A többi karakter is egytől egyig tökéletesen eltalált, az ember hamar megbarátkozik velük, és utána már nem is akarja elengedni őket. Imádom az ilyen légből kapott sötét gonosz erőket mint az itt bemutatott igencsak fantáziadús Asszanszin nevű csoport, vagy mint Seso, az Ngbaka törzs késdobáló tagja. Eszméletlen jól fel lehet építeni az ilyen karaktereket, hiszen az ember azt talál ki amit csak akar, a fantázián múlik minden.

Ami a film kifejezett erőssége az a látvány. Komolyan mondom, hogy a város képe, ahogy mondjuk végigpásztázza a kamera, vagy amikor Dastan egy kiszögellésen áll és körbe-körbe mutatják, nos az kis túlzással egy filmes orgazmusnak felel meg, nem beszélve arról, hogy a legtöbbje visszaidézi a játékokat egy-egy jellegzetes pillanattal.

Végére hagytam szokásos vesszőparipám a zenét. Sok izgalomra nem számítottam, egy-két kivételtől eltekintve a Media Ventures komponistái nem szoktak csalódást okozni, ebben az esetben se történt másképp. Csodálatos főtéma, lendületes karakteres dúdolható számok végig az albumon, a film alatt pedig varázslatos hátteret biztosít a történetnek.

Sajnálom, hogy nem gördül tovább a történet, belesajdul a szívem, hiszen lehetne még mit sztorizgatni a világában, de úgy néz ki a kör végleg bezárult ezzel az egy filmmel. Számomra az év filmje és soundtrack-je volt anno.

Azért egy Dahakát megnézem volna nagy vásznon, de még reménykedem, hogy az IDŐ mindent megváltoztat :)
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. szep. 12. - 20:47
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.8/10 volt.
5.
500 nap nyár (500) Days of Summer (2009)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


purple rain
értékelése:
2012. aug. 28. - 20:13
A nő
Isteni. Elképesztő. Hihetetlen. Az ember csak kapkodja a fejét, mosolyog, elmerül a gondolatok tengerében miközben nézi ezt a csodát. Emlékszem, mikor először találkoztunk (1. nap) alig bírtam nézni. Tettem-vettem közben, jöttem-mentem ide oda, aztán ki is kapcsoltam. Gondoltam ez is egy tucat, csak sokkal kékebb benne minden. Eltelt pár hét és én megálmodtam, hogy ez a film jó, ez kell nekem. Újra nekivágtam és most talált. De nagyon. Legalább két éve szakítottam a nagy-nagy ex-el, de azonnal megértettem mindent, ami eddig homály volt. Megmagyarázza a nőket, bemutatja valójában a férfiakat és mindezt olyan körítéssel (képi világ, zenei aláfestés) kapjuk, hogy nincs menekvés. Azonnal keressük a nők által okozott végtelen szenvedést.
Adott egy fékezhetetlenül romantikus srác, aki egész életében keresi az igazit. Nem várja, hogy betoppan, nem éli az életét, hogy lesz ami lesz, hanem célirányosan keresi. Elképzeli magának hogy néz majd ki, milyen lesz belül és hogy és mit fognak csinálni. Születésétől fogva arra lett predesztinálva, hogy a szerelem legyen a végzete.
Adott ezzel szemben a lány, aki szabad, független, él napról-napra és hallani se akar a szerelemnek hívott megmagyarázhatatlan földöntúli baromságról. Egy nap eljön a találkozás pillanata, mely csak és kizárólag katasztrófába torkollhat.

Ha minden igaz, a forgatókönyvet azok írták, akik a Rózsaszín Párduc 2-t, persze lehet, hogy nem jól tudom. Ilyenkor elmereng az ember, hogy tucatjával, mit tucatjával, százával állhatnak Hollywood-ban a fantasztikusabbnál fantasztikusann szkriptek, arra várva, hogy megtalálják az emberüket. Ez esetben hála az istennek megtörtént. Az egész film (mese) annyira bájos, annyira tündéri, a szereplők annyira légből kapottak mégis annyira közöttünk járnak, ezt csak olyan ember írhatta, aki megégette magát már párszor. Tele van olyan érzésekkel, amit az ember nem szívesen mond ki bármennyire is tisztában van vele. Jó látni, hogy a film nem fél kimondani azt az alapvetően nyilvánvaló, mégis sokszor nem ismert tényt, hogy a nők ugyanannyira rettegnek az elkötelezettségtől, mint a férfiak. Jó látni, érzékelni azokat a pillanatokat, amikor is nyilvánvaló, hogy Summer félti a magánszféráját, nem szívesen enged be oda senkit, sőőőőt, ha valaki megpróbál bejutni (Tom) szinte menekül tőle. Lehet hím sovinisztának gondolni, de ki kell mondani. A nők nagy részének szüksége van a férfiakra (ahogy fordítva is igaz), de az az ideális számukra, ha csak akkor vannak ott, amikor kell. Nekik is ugyanolyan teher a beszélgetés, a kapcsolat (válságának) megtárgyalása, ők is ugyanúgy deffenzívbe váltanak ha kezd komolyra fordulni a dolog. (És ahogy a siena-i félévből kiderül, igenis számít a pénisz mérete (Fernando, a Puma :)) ).
A férfiak? Mind egyformák vagyunk. Akármennyire boldogak, szerelmesek vagyunk, akármennyire is ott van mellettünk az igazi, a gondolat nem a lélek, hanem a test körül jár. Amikor felmegy Tom barátja Tomhoz, és hangoskodik, hogy mi történt már Tom és Summer között, az maga a csúcs :) Mondhat bárki bármit, így zajlik egy párbeszéd két férfi között egy nőről és kész :) Ráadásul imádunk látványosan szenvedni, egyből egy büdös k**va minden nő :) Hiába, nem tudjuk megtagadni önmagunk :)
A filmhez tartozik még, hogy számomra itt is kiderült, ami eddig is nyilvánvaló volt. A férfiak szemtől-szemben konfrontálódnak, a nők pedig "hátulról" jönnek. Tom egyenes, megmondja mit érez, mit akar, Summer viszont kenegeti a dolgokat, próbálja összemosni a barátságot a párkapcsolattal, hátha jól jön ki belőle. (Az esküvőn megesett táncról, mint kisded játékról nem is beszélnék. Néha úgy érzem, hogy a nők teljesen más bolygón élnek mint a férfiak, mégis mit gondolt Summer, mire következtet Tom a romantikázásból???) Ezektől az apró kis utalásoktól, történésektől (is) olyan elképesztően életszagú a film, hogy én ezt a mai napig nem tudom elhinni. Ez vagy tényleg így van a való világban, vagy egész egyszerűen teljes egészében azok az impulzusok értek életem során, mint az írókat, amit kétlek ugye :)
És, hogy mi a helyzet a film központi témájával, a szerelemmel? Nos azt gondolom, hogy megkapja a választ rá az is aki hisz benne (Tom) és az is aki nem (Summer).
Tom leckéje számomra az arany értékével volt egyenértékű. A szerelem bármennyire is szeretnénk irányítani, magától jön és magától megy. Nincs ráhatásunk se a magunk érzéseire se a másikéra. A legfontosabb pedig, hogy attól, hogy mi a másikat a tökéletesnek érezzük akivel leéljük az életünk attól az még nem úgy van. Az idő nagy úr, eldönt mindent, sőt ha nagyon kell érvel is mellette (plusz kifordítja az ember gondolatvilágát, mint a She s like the wind, vagy a csótány alakú anyajegy esetében :))))).
Summer és a szerelem? Nos, amikor megkérdni Tom, hogy miért a másik srác, miért nem ő, a válasz, hogy a sráccal biztos abban amiben Tommal sose volt. Miben?? Egzisztencia? Család? Jövőkép? A nagy fenét!!! A SZERELEM! Az igazság az, hogy ez a szegény kis csaj még életében nem volt szerelmes, azt se tudta mi az, mit érez amikor szerelmes. Tomnál érezte, hogy valami más van legbelül, de ahelyett, hogy hagyta volna szabadjára engedni, inkább leküzdötte magában hisz nem tudta mi az és nem merte megélni. Nyilván miután vége lett, megélte a szakítást, hisz azt nem lehet kikerülni és valószínűleg az akkor érzett üresség (hisz mi mást érez egy ember aki szakít valakivel, vagy szakítanak vele) ráébresztette, hogy ez az érzés, ez az új valami, az volt, amit eddig sose tapasztalt meg. A szerelem. Tom bánatára ő volt akin át megtanulta, hogy kell szeretni, hogy kell érezni hogy kell viszonyulni a másikhoz.

Azt kell mondjam, hogy a filmből kb minden 10 percre juthatna egy ilyen léptékű írás, annyira de annyira tele van fantasztikus utalásokkal, jelenetekkel, bevágásokkal, képi és zenei megoldásokkal. Végül annyit jegyeznék meg, hogy ez egyáltalán nem egy átlagos romantikus film, nagyon-nagyon mély a mondanivaló, de mivel keserédesen romantikus, inkább azoknak fog átjönni, akik rossz passzban vannak egy nő/férfi miatt. Akik vidám, kacagós filmre vágynak, azok tegyék félre egy hideg esős estére, ahol a párjukkal összebújva nézik, miközben összeölelkezve örülnek annak, hogy nekik talán nem 500 nap jut a nyárból.

A nyár után pedig bármi is történik a világ forgatagában, mindig az ősz fog jönni :)
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. aug. 30. - 13:07
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.8/10 volt.
6.
Drive - Gázt! Drive (2011)  
1.990 Ft
Listaár: 5990 Ft (-67%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan
Blu-Ray Részletek >


purple rain
értékelése:
2012. ápr. 11. - 13:10
Néhol icipici SPOILER! :)
Amennyire várta mindenki, sokat nem fűz hozzá senki, pedig ez tényleg többet érdemel. Moziban néztem anno, nagyon futtatták így magasra tette a lécet. Az igazság az, hogy nem tudtam mit várjak, így igazából a kíváncsiságon kívül semmi más nem volt bennem a megtekintéskor és meg kell mondjam kellemesen csalódtam. A film nemhogy lassú, baromi lassú amit csak utólag, későbbi megtekintés során vettem észre (értem ezalatt, hogy a cselekmény, ami a film fonalát hivatott megtestesíteni az 52 perc környékén indul) ennek ellenére a hangulat, a zene ÜT. Nincs jobb szó rá, ÜT. Nem vagyok egy filmesztéta, viszont a napokban észrevettem valamit, aminek megörültem :) :) Gabriel nevű börtöntöltelékünk szabadulóbulijában az Under your spell című szám szól és az "I do nothing but think of you" szöveg alatt felváltva mutatják Irene-t és a Sofőr-t. Ez nálam a filmes eszköztár magas szintje. Imádom az egészet, a szereplőkre emlékezni fogunk sokáig, abszolút karakter mindegyik, a zenéről nem beszélnék, hetek óta üvölt otthon esténként, a képi világ varázslatos az atmoszféra beszippant. A brutalitás nyers, de nem mondanám öncélúnak. Meg kell mutatni ami ott van és ennyi.
Nagyon ajánlom mindenkinek, elsőre ha bizonytalan ne a BD-vel kezdjen, de bátran lehet ajánlani későbbre a váltást, abszolút HD-ra termett a kicsike. Nem tudok többet írni, ha jön ihlet kiegészítem, vegyétek, vigyétek, ennyiért maximálisan ajándék, reméljük a speckók méltóak lesznek a filmhez!
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 22. - 9:46
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6/10 volt.
7.
Mission: Impossible - Fantom Protokoll (2 BD) - limitált, fémdo... Mission: Impossible - Ghost Protocol (2011)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


purple rain
értékelése:
2012. ápr. 27. - 6:44
SPOILER!!!!!!!!!!!!!!

Életem egyik legnagyobb csalódása. Azt hittem, azért nem csípik az emberek, mert nem szeretik az M:I filmeket, de nem nem és nem. Nem megy.
A történet már egy eget rengető baromság nekem, akkorát akartak fogni vele, hogy szépen kicsusszant a kezeik közül. Jobban szerettem, amikor azt éreztem, hogy ezek a háttér munkát végzik, senki nem tud semmit a történtekről. Viszont ez a Kreml robbantás... A ketyerékkel se vagyok kibékülve, itt is elszállt az agya a készítőknek, csak sajnos már annyira, hogy az én gyomrom se tudta bevenni. A vetítővászon szerű izé még nagyon mókás volt, de az a ruha, amit a mágneses kisautó tart fent, vagy mi, na az már a paródia kategóriája volt. Arról nem is beszélve, hogy mi volt a biztosíték rá, hogy a kis kocsinak lesz helye közlekedni...
A cselekményről annyit, hogy bár tényleg nem vagyok agysebész, néha bizony kapkodtam a fejem, hogy ki miért hova megy, nem tudtam mit akarnak csinálni, nem tudtam kiről beszélnek és hasonlók. Az orosz fegyverkereskedős jelenetet a mai napig nem értem, de mindegy legyen ez az én lelki nyomorom :)
A fő gonoszról annyit, hogy a feje eléggé elborult, tehát ideális alkat lenne a nemnormális világpusztítós gonoszkodás kiötléséhez, viszont nekem baromi súlytalan, érdektelen lett a fickó, alig tudok róla valamit és nem is érdekel. Az viszont megunhatatlan kíváncsisággal tölt el, hogy egy szupertitkos ügynöknek, aki a fél világot szarrá vágja ha kell, miért egy nyomorult laborpatkány fizikust a legnehezebb legyőznie. Gyakorlatilag bármilyen akció, verekedés volt a filmben, egyszerűen kevésbé volt "lelakva" Tom Cruise mint ettől a pár percnyi "ugrabugrától".
Két pici logikai rész (nyilván van több is, de ez annyira nagy, hogy muszáj megosztanom): az egyik a vége, amikor a fizikussal versenyezik a táskáért. Egyik pillanatban még kapaszkodik a fémpalló szerű izé szélénél, hogy elérje a táskát, mire odaér a gonosz, addigra hirtelen a palló alján lóg, mindezt úgy, hogy egy kör alakú építményben nem szúrta ki a csúnya, rossz és gonosz bácsi (hiszen Hunt váratlanul rúgta hason). A másik, amitől viszont nagyon de nagyon kiborultam, az a miniszter kocsijánál lévő jelenet, mikor lőnek hátulról és mindenkit szarrálőnek kivéve Hunt-ot, meg az elemzőt, ráadásul a nagyobb bibi, hogy az elemző előtt lévő monitorba szemmel láthatóan csapódnak a golyók a fickón meg ezek szerint átmennek????? :) :)
A bomba leállításáról nem is mondok semmit, egy jó kis B-kategóriás Van Damme filmbe pont beleillik a jelenet, illetve az izgalom amivel jár :)
És hát ugye a vége, az a fránya vége, amivel az életben nem lehet kibékülni. Valaki, aki bennfentes (ehhez tuti annak kell lenni...) magyarázza már el nekem, hogy most akkor úgy élik le az életüket a drágák, hogy száz méterekről mosolyognak egymásra innentől örökre?? Ráadásul én mint szemüveges irigylem őket, én még akkor se láttam meg Huntot a mólónál, mikor nyilvánvalóan őt akarták mutatni a vásznon ellenben Huntné, kedves felismerő mosolya ott volt a száján.... Hejjj.............
Sajnos a filmmel árnyékra vetődtek a készítők és ha nem nyomnak le újabb részt a torkomon, marad a Karib-tengeri betegség, az első három rész szép egész, a negyedik pedig egy egy éjszakás kaland.
Kritika elbírálásának dátuma: 2012. jún. 17. - 13:54
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.2/10 volt.
<<< első oldal
< előző 1 következő >
utolsó oldal >>>
 

Az oldalon feltüntetett termékképek csupán illusztrációs célt szolgálnak. A valódi termékek megjelenése esetenként eltérhet a képen látottaktól!
Tel.: 06/1-41-31-555 | © Xpress.hu 1999-2018. Minden jog fenntartva.
T: T: